"Szükség van rá, mint egy falat kenyérre": Interjú Péter Jánossal

Tavaszi hangulathoz tavaszi bulizene dukál – a honi Firkin zenekar legfrissebb, ’Igyunk pálinkát!’ című albumánál pedig keresve sem találhatnánk jobb derűserkentő örömzenét. Az ír népzenét ezúttal ízig-vérig magyar szövegekkel és habitussal előadó, őrült bulikat csapó Firkin talán legjobb, legösszeszedettebb albumát rakta le az ’Igyunk pálinkát’ formájában, amiről a fővárosiak egy nap múlva, június elsején élőben is megbizonyosodhatnak a Barba Negra Music Clubban. Az egész országban, illetve külföldön is aktívan turnézó zenekarból Péter János fuvolást, zenekarvezetőt kérdeztük ki.

HRM: Az ’Igyunk pálinkát!’ c. új lemezeteken magyarosítottátok az ír kocsmazene stílusában íródott dalaitokat, vagy éppen ír népdalokat dolgoztatok át magyaros szövegekkel és hangszereléssel. Honnan jött az ötlet? 

Péter János: A zenekar indulásakor, 2008-ban készült egy demó, amin már feltűnt egy magyar nyelvű dal, az Igyunk pálinkát. Annak ellenére, hogy nem jelent meg az első két lemezen, a közönségünk minden koncerten skandálva kérte ezt a számot, sőt még a külföldi koncertjeinken is bekiabálták az odatévedt magyarok. Többször kérdezték tőlünk azt is, hogy lesz-e magyar nyelven Firkin-nóta, hiszen annyira magukénak érzik ezt a műfajt, így nem is volt kérdés, hogy nekiindulunk. Nagy kihívás volt, benne rejlett a bukás lehetősége is, hiszen a Firkinhez kapcsolódó hangulat, minőség, energialöket, mind benne kell legyen a szövegben, és nem utolsósorban, hitelesnek kell lennie.

HRM: A magyar nyelvű szövegekkel szerinted jobban eljuttok a közönséghez?

PJ: Egyszerűen szükség van rá, mint egy falat kenyérre. Ahogyan jólesett annak idején a beat hajnalán Illést, Omegát magyarul hallgatni, vagy bluest Hobótól.

HRM: Ezek szerint hagyományt teremt az ’Igyunk pálinkát’ a Firkin-életműben, és ha nem is a következő lemezen, de várhatunk majd még Tőletek magyar nyelvű dalokat?

PJ: Ha születnek továbbra is hiteles magyar szövegek, akkor miért ne?

HRM: Szerinted miért ötvözhető ilyen jól a magyar és az ír (nép)zenei hagyomány?

PJ: A két nép hasonló habitusa, humora és szívóssága a népzenéjükben is lecsapódik, innen már könnyű lubickolni a két zenében.

HRM: Volt valami átfogó koncepció, irányvonal, amit követtetek az új átiratok kidolgozásakor?

PJ: A minőség és a jó szöveg. A lemez készítésekor egyáltalán nem volt biztos, hogy ki is adjuk. Nagyot kockáztattunk, de bejött!

HRM: Melyik dalhoz volt a legnehezebb magyar nyelvű szöveget költeni?

PJ: Kérdezd a szövegek dandárját készítő Barnát! Volt olyan dal, amihez több szöveg készült, de elvetettük végül, volt olyan, amit sokáig csiszolgattunk, és volt olyan, ami elsőre tökéletes lett (ld. Jó).

HRM: Melyik dalra vagy a legbüszkébb az új lemezről?

PJ: Melyik gyerekére a legbüszkébb egy szülő? Persze, hogy mindegyikre, én sem tudnék választani.

HRM: Hogy Pál István hegedűs, illetve Jamie Winchester közreműködött az új lemezen, az nem annyira meglepő, minthogy Ganxsta Zolee rappel a Rettenthetetlen c. dalban. Honnan jött az ötlet, hogy rap-betétet illesszetek a szerzeménybe?

PJ: Az egyik próbán épp ezt a dalt csiszolgattuk, amikor Barni a furulyaszóló alatt – mivel nem kellett énekelnie és unatkozott – poénból elkezdett halandzsa-rap-et nyomni rá. Én minden hülyeséget szeretek komolyan venni. Hát ez lett a vége!

HRM: A magyar átlaghoz képest nagyon sokat koncerteztek. Inkább koncert-, mint stúdiózenekarnak tartod a Firkint?

PJ: Mindenekelőtt koncertzenekarnak, bár sok olyan rajongónk van szerte a világban, akik még nem hallottak élőben, csak a lemez és a koncertvideók alapján ismernek. Remélem, sokáig bírjuk szusszal, és mindenkit kielégítünk élőben is!

HRM: Gondolom akkor tervbe van véve koncert DVD is a Firkin háza táján. Várhatunk ilyen jellegű kiadványt tőletek, és ha igen, mikorra?

PJ: Egy számunkra fontos dologra kérdeztél rá, régi vágyunk, hogy egy jó Firkin DVD készüljön! Reméljük, mihamarabb meg tudjuk ezt valósítani!

HRM: Gyakran játszotok külföldön is. Hogyan látod, milyen az ír/kelta folk punk-rock helyzete itthon a nyugati országokhoz képest?

PJ: Amikor elkezdtük a Firkint 2008-ban, úgy hittem, hogy Magyarországra csak pihenni jövünk majd haza a külföldi fellépések után. Szerencsére nem így történt, nagyon fogékony volt az itteni közönség a Firkinre. Ha belegondolok: ha nekem szükségem volt a punnyadtságból, letargiából kimászni e zene, és a zenekar megalakítása révén, akkor miért ne lett volna szüksége másnak is erre? És nagyon örülök, hogy ezt a Firkin-terápiát itthon is hatékonyan tudjuk alkalmazni immár 3 és fél éve!

HRM: Külföldön mennyire sikeres a Firkin?

PJ: Egyre többet hívnak, és ami fontosabb: visszahívnak! Játszottunk már Szlovákiában, Romániában, Csehországban, Ausztriában, Németországban, Svájcban, Kanadában. Idén eljutunk, ha az isten is megsegít, Angliába, Franciaországba, Olaszországba. Az ír-punk műfaj megújulását, újhullámát látják bennünk a külföldi kritikusok, remélem rá is szolgálunk a bizalomra. Az eddigi eredmények nagyon biztatóak. Természetesen, Magyarországról piacra kerülni, és piacon maradni nagyon nehézkes, de ez a téma egy külön interjút érdemelne.

HRM: Kuriózumnak számít külföldön a Firkin? Szerinted mi az, amit magyarokként hozzá tudtok adni az ír-punk hagyományhoz (akár az angol nyelvű dalokban)?

PJ: Szabadabban és bátrabban nyúlunk a műfajhoz, talán kicsit másként, mint a többi zenekar. A klasszikus zenei háttér, a jazzes és a magyar népzenei hatások megjelennek a Firkin zenéjében, ami azt eredményezi, hogy mindig új és új csemegéket lehet felfedezni a rég megszokott dalokban is. Persze az sem elhanyagolható szempont, hogy elementáris energiát áraszt a zenekar, valahogy jól összeállt ez a csapat...

HRM: Van legemlékezetesebb koncertélményed? Mesélnél róla?

PJ: Az a legjobb ebben a zenekarban, hogy mindig van élmény, dögivel. A legutóbbi, áprilisi-májusi koncertek emlékei a legfrissebbek, persze, a Csehországban vagy az Erdélyben történtek: az ízek, az illatok, a mosolyok, a vadulások, a whiskey-k, a barátkozások. Nagy élmény volt az április elején megrendezett kétállomásos Nemzetközi Irish Punk Festival, ahol a nagy öregekkel, a Mahones-szel és az olasz trónkövetelőkkel, a Dirty Artichokes-szel léptünk fel.

HRM: Június elsején a Barba Negrában léptek fel. Mit várhatnak a rajongók és a nem-rajongók ettől a koncerttől?

PJ: Minden Firkin-koncert különleges, ezért nem fogok csábító szövegeket szajkózni, hogy ez most nagyon kiemelkedő és ezer vendég emeli az est fényét. Szimpla Firkin-zúzda lesz, bemelegítve az egyik legtökösebb zenekarral, a Bankrupt-tal.

HRM: Nálad honnan jött anno ez az ír kocsma/népzenei őrület?

PJ: Beleestem, mint légy a tejbe. Éppen egy könyvesboltban dolgoztam, és irodalmi pályára készültem, amikor betévedt a MÉZ énekese, és megkérdezte, hogy nem lenne-e kedvem náluk fuvolázni. Nem sokat gondolkodtam.

HRM: Milyen zenekarokban, milyen zenét játszottál a Firkin előtt?

PJ: Klasszikus zenészként kezdtem, aztán meghódított a MÉZ az ír kocsmazenének 1994-ben. Évek alatt eljutottunk a kelta világzenéhez, amit már artisztikusabb formában, táncosokkal turbózva a Shannon.hu zenekarban fejlesztettünk tovább 2002-től. 2008-ban döntöttem el, hogy végre megalapítom saját elképzeléseim alapján a leendő legnagyobb ír-punk bandát...

HRM: Kik a példaképeid, kedvenc zenészeid fuvolásként?

PJ: A Jethro Tull zenéjén nőttem fel, így tehát a fuvolások atyaistene, Ian Anderson a második apám, de természetesen a klasszikus zene legnagyobbjai is fontosak számomra: Bálint János, James Galway, stb.

HRM: 3 kedvenc ír folk punk-rock albumod?

PJ: The Pogues: Rum Sodomy & The Lash, Dropkick Murphys: Blackout, Flogging Molly: Drunken Lullabies.

HRM: Készülnek már új dalok a negyedik albumra?

PJ: A harmadik lemez felvételén, a bécsi stúdióban rögzítettünk néhány dalkezdeményt a kávészünetekben. Visszahallgatva az eredményt, rettenetesen jó nóták születtek, csak a szöveget kell rá felénekelni. Tehát a negyedik, újra angol nyelven megjelenő albumhoz már 4-5 dal megvan, remélem, jövő év elején elő tudunk rukkolni a négy éves zenekar 4. lemezével!

Tomka