Az év legjobbjai 2011 - MMarton

írta Hard Rock Magazin | 2012.01.07.

I. Az év lemeze (Top 10)

 

 

1. Within Temptation – The Unforgiven 
2. Opeth – Heritage 
3. Theocracy - As The World Bleeds 
4. Sixx:A.M. - This Is Gonna Hurt 
5. Rhapsody of Fire - From Chaos to Eternity
6. Stratovarius - Elysium 
7. Machine Head - Unto The Locust 
8. Amaranthe – Amaranthe 
9. Dream Theater - A Dramatic Turn Of Events
10. Serenity - Death & Legacy

Értékelés

A tavalyi esztendő számomra egyértelműen a változásról, a változásokról szólt. Az év első hat hónapját messze külföldön töltöttem, az új körülmények, új helyzetek, új emberek, új élmények, és szituációk pedig miként a személyiségemet, és a gondolkodásmódomat, úgy az érzelemvilágomat is megváltoztatták. Ennek lenyomata világos nyomot hagyott a zenei ízlésemen, illetve annak megváltozásán is. Persze önmagamat nem hazudtolhatom meg, még mindig a power metal a hétszentség, de sokkal könnyebben a szívemhez találnak bizonyos modernebb, atmoszferikusabb, urambocsá érzelemdúsabb, vagy akár könnyedebb, poposabb metal/ rock zenék, mint korábban. A lista elején található szimfonikus, finoman gótikus Within lemez is nagy meglepetés, de a sokakat megosztó, atmoszférában verhetetlen Opeth, vagy a modern thrash egy klasszikusát idén leszállító Machine Head neve is meglepetés lehet a korábbi években összeállított listáimhoz képest. Persze néhány régi kedvenc nem maradhatott le a Stratovarius (pedig először de lepontoztam...) , Rhapsody, Dream Theater, ami viszont az esztendő fura csavarja lett, az az, hogy a korábbi években általam nagyra tartott, és kedvelt, 70-es/80-as évek muzsikáiban gyökeredző AOR/Hard Rock/Glam Rock műfaj lemezeihez szinte abszolút nem nyúltam.  Hiába, ami múlt az elmúlt, 2012-ben itt az ideje jobban odafigyelni napjaink rock, illetve metalzenéire, 30 év elteltével ideje kinőni a 80-as évekből!

II. Az év DVD-je

1.Sonata Arctica – Live In Finland 
2.Avantasia - The Flying Opera
3.Running Wild - The Final Jolly Roger
4. Grave Digger - The Clans Are Still Marching (Live At Wacken 2010)

+1: Rush - Beyond the Lighted Stage

Értékelés

Régebben abszolút nem néztem DVD-ket, idén szerencsére ezen a szokásomon sikerült változtatni. Persze annyi csalás van a dologban, hogy a listán szereplő DVD-k közül mindegyiknek jelen voltam a felvételén, így a személyes vonatkozás amúgy is megszépíti a látott képkockákat. A bónusz Rush DVD azért „csak” bónusz, mert a film nem idén jött ki, hanem tavaly, sajnos nekem csak idén volt hozzá szerencsém. Ellenben egy remek mozi, mondhatjuk, hogy alapmű (amilyent a Rushtól elvárunk), mely szerintem sokkal jobb, mint az Anvil vagy a Lemmy film.

III. Az év koncertje

  1. Avantasia – Wacken; 2011.08.07
  2. Sonata Arctica – Oulu; 2011.04.15
  3. Kreator – Wacken; 2011.08.07
  4. Blind Guardian – Wacken; 2011.08.05
  5. Judas Priest – Sölvesborg; 2011.06.09
  6. Rhapsody Of Fire – Sölvesborg; 2011.06.11
  7. Styx – Sölvesborg; 2011.06.11
  8. Brainstorm – Vizovicze; 2011.07.16
  9. Iced Earth – Wacken; 2011.08.07
  10. Hammerfall/Amaranthe – Club 202; 2011.11.28

Értékelés:

Említettem már az idei év változásait, nos ez leginkább a koncertekkel kapcsolatos, illetve a koncertek felé tanúsított magatartásomon látható. Mivel a sarkkörre relatíve kevés banda jön el játszani, az első hat hónapban alig pár rockbulira jutottam el. Mivel nem éreztem hiányát a pesti metal forgatagnak, hazajöttem után is a korábban átélt havi 4-5 bulis nagyipari koncertüzem helyett szolidan, inkább csak havi 1-1 bulira lestem el. 2011-ben összesen 9 klubkoncerten, és 3 fesztiválon vettem részt (2010-ben 31 nemzetközi banda klubbuliján, és 10 nagyobb szabású fesztiválon voltam), a listára ezek közül válogattam egy szép csokorral, kivételesen egybeszedve a fesztiválok egyes koncertjeit a sima bulikkal.

 

IV. Az év zenekara

1. Judas Priest
2. Theocracy
3. Danko Jones
4. Amaranthe
5. Powerwolf

Értékelés 

Szerettem volna a fiatal, feltörekvő bandákat díjazni ebben a kategóriában, a személyes kedvencek helyett olyan csapatokat, akiké a jövő, és akik idén azt tudták bizonyítani, hogy van még potenciál a jövő metaljában. Az egyetlen kivételt a Judas Priest jelenti, akik egy masszív, látványos, és lenyűgöző turnéval kezdték meg a búcsúköröket, és azt hiszem, hogy az idei év mindenképpen róluk szólt elsődlegesen a heavy metal világában. A Theocracy az év végén robbantott egy bitang power szenzációval, mely újra hitet adhat a stílusból lassacskán kiábránduló egykori híveknek: „Vannak még akik tudják mitől döglik a légy.” A Danko Jones talán jobban megérdemelte volna, ha a tavalyi listámra kerülhet fel, de hála a finn rádiók „agymosásának” idén kattantam csak igazán rá a rock’n roller fenegyerekre, kétszer láttam is élőben, és egy sikeres, masszív headliner turnét fejeztek be pár hete. Danko barátunk tökéletesen kimeríti a XXI. századi rockisten fogalmát, mai, nekem szóló, mégis rock’n roll amit az arcomba vág. Az Amaranthe jól felkorbácsolta világszerte az indulatokat, nálam borzasztóan betaláltak műfajkeverék, ám slágeres muzsikájukkal, meggyőződésem, hogy az Államokból származnának, már a billboard nyomulnának. A Powerwolf pedig szintén az europower üdvöskéje, kiadták pár lemezt, de az idei album, valamint a turnék showműsora úgy érzem megnyithatja a kapukat a szélesebb ismertség felé.

 

V. Az év csalódása, 2010-ben nem teljesült kívánságok:

Különösebben nagyot semmiben nem csalódtam. Az új Hammerfall mondjuk baromi vacak lett, de hát ezen már meg sem lepődtünk ugye... Udotól valami erősebbet vártam, és szomorúan hallottam, hogy Jörg Michi a Strato turnébusza helyett a jövőben a családi nyugalom, és béke fotelét választja. Nem örülök, hogy lassan visszavonul a Scorpions meg a Priest, de annak még kevésbé, hogy nem nagyon került elő az elmúlt 10 évben olyan rock/metal csapat amelyik olyan sikereket ért volna el világszerte, mint amilyenre a Maiden, a Metallica, a Purple, vagy az AC/DC tett volna szert az első 10 évében. A nagy öregek pár éven belül kihalnak, és ha nem lesz a mainstream nagyismertségben rock, valamint metal, a fiatalok nem találnak majd rá erre a stílusra, és szépen lassan az utánpótlással együtt az underground metal bandák is hanyatlani fognak. Ó, és ha már csalódások, az elmaradt Manowar koncert, az idén még mindig meg nem jelenő Manowar lemez, Joey DeMaio nyilatkozatai, és a rajongók totálisan hülyére vétele kicsit kellemetlen volt. De azért eret nem vágtam. Ó, és majd elfelejtettem a Helloween idén nyári turnéja is valami kritikán aluli hakni volt, szerencse, hogy háromszor is végigszenvedhettem Deris nagymonológjait.

 

VI. Az év kellemes meglepetése, kívánságok 2011-re:

Zenei téren nem tudok túl sok kellemes meglepetést mondani, ha voltak is, a magánéleti dolgokhoz képest eltörpültek. Voltam Sweden Rockon, idén nem dobtak ki a Masters Of Rockról, nem volt esős a Wacken... mi kell még a boldogsághoz?  Idénre meg kívánok mindenkinek egy baromi erős Primal Fear lemezt, egy még annál is frankóbb Freedom Callt, Acceptet, Priestet, Stratovariust, meg egy olyan Manowart, amelyik megeszi ezeket reggelire. 😀 Azt kívánom minden olvasónak, hogy legyen egy frankó éve, éljen át remek pillanatokat, bulizzon sokat, és érezze magát jól, csak úgy általánosságában az életben. A srácoknak csajokat, a lányoknak fickókat, mindenki mosolyogjon sokat... azt hiszem, hogy ezek a dolgok sokkal fontosabbak, mint az, hogy melyik banda milyen lemezt fog az asztalra letenni.

 

VII. Az év dalai 

1.Korpiklaani – Louhen Yhdeksäs Poika
2. Nightwish – Last Ride of the Day
3. Amaranthe – Hunger
4. Stratovarius – Darkest Hours
5. Dream Theater - Deep Beneath The Surface
6. Within Temptation - In The Middle Of The Night
7. Sixx:A.M. – This Is Gonna Hurt
8. Alestorm - Death Throes Of The Terrorsquid
9. Symfonia – Come By The Hills
10. Theocracy – Altar to the Unknown God
11. Trivium - Built To Fall
12. Michael Monroe - What You Got
13. Powerwolf - Sanctificed By Dienamite
14. Dragonland – The Black Mare
15. Kotitellisuus – Raskaat Veet
16. Poisonblack – Mercury Falling
17. Battle Beast – Show Me How To Die
18. Hell – Plague And Fire
19. Serenity – Youngest Of Widows
20. Alice Cooper – Last Man On Earth
21. Korn – Get Up!

Petri Nygård- Selvä Päivä (+1 Kizárólag a finn kultúra kedvelőinek, az idei év abszolút slágere)

Itt van pár dal, amelyeket szívesen hallgattam. A sorrend az most hadd legyen mindegy, ha valakinek van hozzá kedve, fülelje meg őket, nekem bejöttek.

Legutóbbi hozzászólások