Black Majesty: In Your Honour

írta MMarton88 | 2010.07.18.

Megjelenés: 2010

 

 

Kiadó: Limb Music

Weblap: www.blackmajesty.com

Stílus: Europower

Származás: Ausztrália

 

Zenészek
John Cavaliere - Ének Steve Janevski - Gitár Hanny Mohamed - Gitár Evan Harris - Basszusgitár Pavel Konvalinka - Dob
Dalcímek
1 Far Beyond (05:24) 2 God Of War (05:05) 3 Millenium (03:54) 4 Break These Chains (04:48) 5 Further Than Insane (04:32) 6 End Of Time (04:38) 7 Wish You Well (04:21) 8 Follow (04:52) 9 Witching Hour (05:21)
Értékelés

A Black Majesty egy ausztrál power metal banda, az 'In Your Honour' pedig a negyedik lemezük. A power metalnak az európai válfajára kell ezúttal gondolni, s noha a csapat neve valószí­nű sokak számára ismeretlen, 2007-ben játszottak a MoR-on, illetve Wackenben, én is innen ismerem őket. Ha gonosz akarok lenni, akkor azt is hozzáteszem, hogy a relatí­ve ismeretlenség nem a véletlen műve, ezek a fiúk tényleg nem találták fel a spanyol viaszt. Korábbi lemezeik igazi kultuszanyagok a műfaj kedvelői számára, ámbátor a nagyobb nyilvánosság felé az áttörést nem tudták meghozni. Valahogy mindig hiányzott a csapat muzsikájából az a plusz, ami ahhoz kellett volna, hogy rendesen megtalálják a rockereket, vagy, hogy a kiadók élénkebben érdeklődni kezdjenek irántuk. Borzasztóan bí­ztam benne, hogy az In Your Honor meghozza a sikert, a minősége ki fogja emelni a fekete fenséget a szürke posványból..., ám a csoda elmaradt. Ezúttal is. Érdekes, hogy az első lepörgetés után abszolút nem volt ingerenciám újból feltenni a korongot, arról nem is beszélve, hogy egy kósza dalfoszlány nem maradt meg a fejemben. Önmagában valahogy mindegyik dal rendben van, de nincs egy igazán bombasztikus refrén, egy kiemelkedő sláger, valami olyan, ami után az ember elégedetten csettint.... Kellemes, dallamos power himnuszok egymás után, se több, se kevesebb. De ha már lemezkritikát í­r az ember, újból és újból felteszi a korongot, és 4-5 hallgatás után már elkülönültek a dalok, s az album is jóval szimpatikusabbá vált. Ezúttal sem ért semmi váratlan a lemez hallgatása közben, a jól ismert megoldások hallhatóak viszont mindegyik nótában, néhány közepesen erős muzsikus, illetve egy közepesen erős énekes tolmácsolásában. Nincs hangszál-akrobatika, nem dobod el az agyad a szólóktól, beteszed a lemezt, és háromnegyed órán keresztül garantáltan rázhatod a fejed, sőt a refréneknél még hangszálaidat is megtornáztathatod egy kicsit. Ezerszer hallott klisék, ismerős panelek, teljesen tizenkettő egy tucat europower a jobbik fajtából. Nehéz lenne csúcspontot, vagy mélypontot kiemelni. Borzasztóan egységes az anyag, nemcsak stí­lusában, minőségében is. Ha gonosz akarnék lenni, azt mondanám, hogy közel minden szám ugyanolyan.... Mégis, a szí­vemhez a legközelebb a nyitó Far Beyond, a Wish You Well, illetve a záró Witching Hour kerültek. Érzésem szerint ezek a leghimnikusabb tételek. Mindössze egy ballada került a korongra, a Break These Chains, mely szintén az erőteljesebb, power ballad vonalat képviseli, csak semmi akusztikus bohóckodás. Az pedig tovább erősí­ti az összképet, hogy a korongot Roland Grapow keverte a Masterplanból. Nem is érheti panasz a megszólalást!

Pontszám: 6.5

Legutóbbi hozzászólások