Rotor: Acélba Zárva

írta szakáts tibor | 2008.01.20.

Megjelenés: 2007

Kiadó: Nail

Weblap: 

Stílus: Heavy Metal

Származás: Magyarország

 

Zenészek
Szentesi János - ének Ferenczi László - basszusgitár Szilágyi Tamás - szólógitár Plósz József - szólógitár Fekete Szilárd - dob
Dalcímek
Acélba zárva Egy darab fém Ördogi kör Metálgóc Van még remény Még egy harapás Kőkemény Még mindig Sok éve már Légy édes Metál az isten Semmi nem elég 2007 Csernobil 2007 Egy igaz hang
Értékelés

1987-ben, mint az akkori Sámán zenekar munkatársa, ismertem meg a Rotor zenekart. A miskolci srácok is szerepeltek a Robbanásveszély cí­mű válogatás albumon, a Metálháború és a Rémálom cí­mű dalokkal. Ha jól emlékszem még egy fesztivált is szerveztek a "rotorosfiúk" a lemez tiszteletére Miskolcon, amiből már csak annyi rémlik, nagyon messze volt vonattal és villamossal, főleg a hangszerek és néhány Marshall fej társaságában. 🙂 Ezután szem elől tévesztettem a csapatot, most viszont több helyről is megerősí­tést kaptam, hallgassam meg a banda új lemezét. Megtettem. Sőt, nem hogy megtettem, gyakorlatilag napok óta ki sem vettem az autó lejátszójából. Ezzel talán már előre elárultam, nagyot alkottak a srácok. Rövid intro után benyitnak a cí­madó Acélba Zárva cí­mű dallal, ahol rögtön tudhatja a hallgató, itt nem lesz tréfa. Nekem igazán a második dalnál kezdődik a lemez. Olyan riffel indul az Egy Darab Fém, hogy már bólogat is fej és mozdul a kéz a léggitár felé. A refrénnél pedig biztos voltam abban, hogy semmi újat nem találtak ki (mondom ezt jó értelemben), hanem maradtak a jól kitaposott ösvényen, aminek neve Heavy Metal. Ez a műfaj a 80-as években érett be, és a Rotor már akkor ott volt a 'játszótéren', í­gy nem nehéz nekik adaptálni az akkor hallottakat és megélteket. Az Ördögi Kör ettől a megállapí­tástól egy kicsit eltér, itt talán az újabb metal hí­vőknek is szerettek volna kedveskedni. Ez a dal a trapolósabb kategóriákba tartozik, ami nekem nem tartozik a kedvenceim közé. Sokkal inkább a Metálgóc, ami hajaz egy cseppet UDO mester munkáira, ami engem kicsit sem zavar. Sőt, a refrén még egy Stress albumra is elférne, ami különösen jóleső tisztelgés a múlt előtt. Lehet, hogy a fiúknak eszükbe sem jutott a dalí­rásánál, micsoda gyökerekhez nyúlnak, csak ösztönből jött belőlük a "fí­ling". A Van Még Remény cí­mű dalt megtaní­tatnám azokkal a mai csapatokkal, akik azt mondják magukról, ők heavy metal banda. Iskola. A metal iskolája, amit bármennyire is hihetetlen, elég nehéz kijárni. A következő Még Egy Harapás szintén ebbe a kategóriába tartozik. Ahogy hallgatom a lemezt, különösen az tűnik fel, micsoda összhang van a két gitáros között. Gyönyörű, nagy í­vű szólókat hallunk és gyilkos riffeket, amiket szinte kézről-kézre adnak egymásnak. A Rotor zenekarban meglehet találni a magyar Tipton-Downing párost, legalábbis a korongon hallható teljesí­tményük után. Baromi nehéz í­rni erről a lemezről, mert közben, ahogy hallgatom, folyamatosan jár a lábam és a fejem, elég nehéz í­gy gépelni. A Kőkemény valóban kőkemény. Változatlanul a gitárosok teljesí­tményét tudom dicsérni, ami olyan hangzást ad a lemeznek, ahogy kell szólnia egy metal albumnak. Elérkeztünk a kedvencemhez. A Még Mindig cí­mű nóta ismét egy kicsit az Accept egykori hangjának új lí­rai alkotásaira emlékeztet. Egy szerelmes dal. Igen az! Nem bőr, szegecs, koporsó, sötétség, vér stb... Ezt is lehet a metalban. Sőt azt is lehet énekelni, hogy "...í­gy vagyok boldog, boldog a nagyvilágban..." Köszönöm! Végre! Ezt vártam! Vannak olyan rockerek, és ezek között zenészek és alkotok is, akik szeretnek élni, és ennek hangot adnak. Ez a másik kedvencem az albumon. Nem is beszélve a zenéjéről. Olyan szaggatós fejletépős muzsika, amit rég nem hallottam magyar lemezen. A Légy Édes valami elképesztő szemtelen gitárhangzással indul, majd ez is folytatja a fejletépést, már ha eddig nem szakadt le a helyéről. 🙂 A Metál Az Istent talán tényleg valahonnan a padlásról szedték elő a fiúk. Ez a dal kicsit már nekem is poros. Szövegét tekintve pedig igen bárgyú. Valamilyen elgondolásból (amit személy szerint nem tudok), két régebbi dalt újra feldolgoztak ezen az albumon a zenészek. A Semmi Nem Elég a csapat 2001-es lemezének cí­madó dala volt. Sajnos nincs a birtokomban a korong, í­gy nem tudok a különbségről véleményt í­rni. A Csernobil cí­mű szerzemény, ha jól tudom a 92-es demon jelent meg, ez sem áll rendelkezésemre, í­gy nem tudok véleményt nyilvání­tani róla. Mindkét dal mostani hangzásában természetesen beleillik a képbe, de nem tudom, miért tették fel erre a korongra is. Egy Igaz Hang zárja a sort, ami a szó szoros értelmében jó jelző. Igazi kőkemény metal zúzás zárja az anyagot. Nem tettem emlí­tést még egy kellemes meglepetésről, akit Szentesi Jánosnak hí­vnak, és ha jól emlékszem az elejétől fogva a csapatban van. Semmi különöset nem csinál, de azt nagyon jól. Hibátlanul énekli végig a lemezt. Sokszor fel lehet fedezni a hangjában Lordos elemeket, és biztos vagyok benne, hogy Molics Zsolti metalos munkáit is figyelemmel kí­séri, viszont egy dologgal tisztába, van, és az a képessége, amit maximálisan jól használ ki. A zenészekről is csak dicsérttel tudok szólni. Nagyon szeretném ezt a csapatot élőben látni. Ha tényleg ennyire jók, mint lemezen, akkor nagy "baj" van!

Pontszám: 10