Tribulation: Down Below

írta Adamwarlock | 2018.02.10.

Megjelenés: 2018

Kiadó: Century Media

Weblap: 

Stílus: gothic metal, heavy metal

Származás: Svédország

 

Zenészek
Adam Zaars – gitár Jonathan Hultén – gitár Johannes Andersson – ének, basszusgitár Oscar Leander – dobok
Dalcímek
01. The Lament 02. Nightbound 03. Lady Death 04. Subterranea 05. Purgatorio 06. Cries from the Underworld 07. Lacrimosa 08. The World 09. Here Be Dragons
Értékelés

Az emberi életben különböző szakaszokat különböztetünk meg, ahogyan a személyiség változik: gyermekből kamasz, majd kamaszból felnőtt, felnőttből pedig vénember válik. E halandó világnak végső soron a változás képezi a lényegét, ami a zenét sem kíméli. Egy zenekar képes arculatot, stílust, mondanivalót váltani a tagjainak érése vagy épp a külvilág, a társadalom követelményei miatt egyaránt. Ez a folyamat persze a rajongókból igen heves reakciókat képes kiváltani, főleg, hogyha a váltás meglehetősen radikális (hasonlítsuk csak össze a Mastodnon ’Remission’ lemezét a ’The Hunter’-rel).

Talán a svéd Tribulation a metamorfózisát organikus módon gondolta véghez vinni, azonban tagadhatatlan, hogy az eredetileg death metalt játszó felállás mára gothtal vegyített heavy metallal telítette meg a legújabb, ’Down Below’-ra keresztelt nagylemezét. A banda negyedik albumát végighallgatva tekinthetjük ezt a végeredményt egyfajta zenei érésnek, hiszen a dalszerzői munka minősége első osztályú, azonban elvitathatatlan tény, hogy a transzformáció létrejöttében a népszerűség hajhászása is közrejátszott. A Tribulation gárdája ugyanis szemmel láthatóan megirigyelte a honfitárs Ghost sikerét, és egyre inkább a tömegek szórakoztatását célozták meg mind zenéjükben, mind pedig a külsőségek terén. Szerencsére ez a váltás – ami már a ’Down Below’-t megelőző ’Children of the Night’ lemezen is kézzel fogható volt – a zene minőségére semmilyen hatással nem volt, ami azért az ilyen stílust felvállaló együtteseknél elengedhetetlen, azaz a stílus újraformálásának jól átgondoltnak és zeneileg is indokoltnak kell lennie.

A lemezt a fentiek ellenére nem ajánlanám a szó legnemesebb értelmében vett tradicionális heavy metal rajongóknak, ugyanis Johannes Andresson énekes továbbra sem tágított a torkának igencsak erőteljes köszörülésétől, így a death metal elemek végig visszaköszönnek a lemezen, de ez a zenéjük elengedhetetlen része marad most már mindörökké. Ezt bizonyos mértékig a ’Down Below’ dallamvilága ellenpontozza, tekintettel a közérthető és fülbemászó gitárfutamokkal és a meglehetősen gothba oltott klasszik hard rock/heavy metal hangzással. Komplexitásában és atmoszférájában ezzel a kettős arculattal a svédek negyedik kiadványán érik el azt a zenei elegyet, amivel beteljesedik a felnőtté válásuk, és így véglegesen megtalálták saját hangjukat.

Persze a klasszikus, közérthetőbb irányvonal teljesen tudatos választás volt a csapat részéről, de a lemezen hallható, hogy a svéd csapat csak egy másik oldalát mutatja meg, ami ugyanannyira sajátjuk, mint a korábbi, keményebb vonulat. A Nightbound gitárfutamai ettől függetlenül kifejezetten ütnek, pedig a tempója és gitártémái távolról sem hasonlítanak a death metalra, ahogyan a Lady Death hangzása sem, ugyanis itt a ’80-as évek szintivel kevert gitárhangzása jelenik meg, ami a ’Somewhere in Time’ legszebb hagyományait idézi. A lemez csúcsát a komplex Subterranea jelenti a maga bődületes súlyával és mélységével, amit a már-már zsenialitásba hajló Lacrimosa és a The World kettőse követ progresszivitásukkal és billentyű-orientált hangzásukkal. A záró Here Be Dragony mind szövegében, mind dallamvilágában kissé alulmúlja a lemez többi részét, bár a leginkább gothos nyitódal is maximum közepes. Ebből az összképből azért kiderül, hogy mindent egybevetve egy nagyon pozitív anyaggal rúgta rá az ajtót a zenei világra a Tribulation, így én csak annyit tudok nekik mondani, hogy csak így tovább, az eddigiek alapján az irány több, mint bíztató.

Pontszám: 8.5