Tribulation: Down Below
írta Adamwarlock | 2018.02.10.
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Az emberi életben különböző szakaszokat különböztetünk meg, ahogyan a személyiség változik: gyermekből kamasz, majd kamaszból felnőtt, felnőttből pedig vénember válik. E halandó világnak végső soron a változás képezi a lényegét, ami a zenét sem kíméli. Egy zenekar képes arculatot, stílust, mondanivalót váltani a tagjainak érése vagy épp a külvilág, a társadalom követelményei miatt egyaránt. Ez a folyamat persze a rajongókból igen heves reakciókat képes kiváltani, főleg, hogyha a váltás meglehetősen radikális (hasonlítsuk csak össze a Mastodnon ’Remission’ lemezét a ’The Hunter’-rel).
Talán a svéd Tribulation a metamorfózisát organikus módon gondolta véghez vinni, azonban tagadhatatlan, hogy az eredetileg death metalt játszó felállás mára gothtal vegyített heavy metallal telítette meg a legújabb, ’Down Below’-ra keresztelt nagylemezét. A banda negyedik albumát végighallgatva tekinthetjük ezt a végeredményt egyfajta zenei érésnek, hiszen a dalszerzői munka minősége első osztályú, azonban elvitathatatlan tény, hogy a transzformáció létrejöttében a népszerűség hajhászása is közrejátszott. A Tribulation gárdája ugyanis szemmel láthatóan megirigyelte a honfitárs Ghost sikerét, és egyre inkább a tömegek szórakoztatását célozták meg mind zenéjükben, mind pedig a külsőségek terén. Szerencsére ez a váltás – ami már a ’Down Below’-t megelőző ’Children of the Night’ lemezen is kézzel fogható volt – a zene minőségére semmilyen hatással nem volt, ami azért az ilyen stílust felvállaló együtteseknél elengedhetetlen, azaz a stílus újraformálásának jól átgondoltnak és zeneileg is indokoltnak kell lennie.
A lemezt a fentiek ellenére nem ajánlanám a szó legnemesebb értelmében vett tradicionális heavy metal rajongóknak, ugyanis Johannes Andresson énekes továbbra sem tágított a torkának igencsak erőteljes köszörülésétől, így a death metal elemek végig visszaköszönnek a lemezen, de ez a zenéjük elengedhetetlen része marad most már mindörökké. Ezt bizonyos mértékig a ’Down Below’ dallamvilága ellenpontozza, tekintettel a közérthető és fülbemászó gitárfutamokkal és a meglehetősen gothba oltott klasszik hard rock/heavy metal hangzással. Komplexitásában és atmoszférájában ezzel a kettős arculattal a svédek negyedik kiadványán érik el azt a zenei elegyet, amivel beteljesedik a felnőtté válásuk, és így véglegesen megtalálták saját hangjukat.
Persze a klasszikus, közérthetőbb irányvonal teljesen tudatos választás volt a csapat részéről, de a lemezen hallható, hogy a svéd csapat csak egy másik oldalát mutatja meg, ami ugyanannyira sajátjuk, mint a korábbi, keményebb vonulat. A Nightbound gitárfutamai ettől függetlenül kifejezetten ütnek, pedig a tempója és gitártémái távolról sem hasonlítanak a death metalra, ahogyan a Lady Death hangzása sem, ugyanis itt a ’80-as évek szintivel kevert gitárhangzása jelenik meg, ami a ’Somewhere in Time’ legszebb hagyományait idézi. A lemez csúcsát a komplex Subterranea jelenti a maga bődületes súlyával és mélységével, amit a már-már zsenialitásba hajló Lacrimosa és a The World kettőse követ progresszivitásukkal és billentyű-orientált hangzásukkal. A záró Here Be Dragony mind szövegében, mind dallamvilágában kissé alulmúlja a lemez többi részét, bár a leginkább gothos nyitódal is maximum közepes. Ebből az összképből azért kiderül, hogy mindent egybevetve egy nagyon pozitív anyaggal rúgta rá az ajtót a zenei világra a Tribulation, így én csak annyit tudok nekik mondani, hogy csak így tovább, az eddigiek alapján az irány több, mint bíztató.
Legutóbbi hozzászólások