Bonafide: Flames

írta Hard Rock Magazin | 2017.06.04.

Megjelenés: 2017

Kiadó: Off Yer Rocka Recordings

Weblap: www.bonafiderocks.se

Stílus: hard rock

Származás: Svédország

Dalcímek

Értékelés

Ha meg kellene nevezni néhány olyan mai bandát, amely kétségtelenül továbbviszi az old school alapelemekre építkező és egyben autentikusnak számító hard rock örökséget, akkor a műfaj hűséges követői közül sokaknak eszébe juthat Svédország egyik első számú – és napjainkban is az élmezőnyben dübörgő – rockegyüttese, a Bonafide. A malmői srácok ugyanis amellett, hogy kreatívan ötvözik a klasszikus vintage hangzásvilágot a rádióbarátabb, illetve könnyedebb tónusokkal, mindezt még némi tradicionális blues-zal, és egyfajta sajátos pop rock életérzéssel is megfűszerezik. Ez a sajátos stílus pedig méltán tette a zenekart hazáján kívül is elismertté és az európai fesztiválok rendszeresen visszatérő vendégévé. Azonban nem egyszerűen csak a zenei megoldásaival és előadásmódjával lopta be magát a Bonafide megannyi rajongója szívébe, hiszen a dinamikus koncertek, valamint a bandatagokból áradó töretlen lelkesedés és lendület mellett – amelyet a hallgatóság felé sugároznak – igen termékeny pályát tudhat maga mögött a zenekar, és a nemrégiben megjelent ’Flames’ című – szám szerint hetedik – stúdióalbumuk is rengeteg érdekes színfoltot és meglepetést tartogat, még a talán kevésbé szerencsés névválasztás ellenére is.

Azért tekintem kissé esetlennek az album elnevezését, mert valahogyan az a benyomásom támadt a zeneszámok egészét vizsgálva, hogy a cím mind a tartalommal, mind a dalok atmoszférájával némileg ellentétben áll, és sokkal inkább a szolidabb, lágyabb, visszafogott és kimért melódiáké a főszerep, nem pedig azoké a hagyományosan kemény és pörgős futamoké, amelyekre a műfaj, illetve konkrétan a Bonafide korábbi lemezei ('Bombo', 'Something’s Dripping', 'Denim Devils') nyomán automatikusan asszociálna az ember. Ennek megfelelően a ritmusszekcióban is egy lassabb, súlyosabb tempó dominál alapvetően, amely hol inkább egy rockballadákra hajazó, hol pedig egy bluesosabb vonalat üt meg, miközben helyenként természetesen a régi, jól bevált 2/4-es ütemek is fel-felcsendülnek.

Amit egyébként különösen fontos megjegyezni az album kapcsán, az, hogy nem feltétlenül elég csupán egyszer végighallgatni a műsort, ugyanis számos olyan stílusjegyet viselnek magukon a dalok, amelyek miatt elsőre kissé szokatlan lehet megemészteni a lemezt még azok számára is, akiktől már nem idegen a Bonafide-ra jellemző zenei szintézis. Jómagam például töltelékszámként könyveltem el néhány olyan darabot is, amelyekről később kiderült, hogy sokkal több bennük a potenciál, mint ahogyan azt elsőre gondoltam volna, hiszen a klasszikus rock mellett a country és blues motívumokat magába olvasztó southern, valamint az amerikai nyugati parton népszerű ,,garage rock” hatását is felfedezni véltem a zenei alapok között.

További érdekesség, hogy a műfajhoz fűződő  előzetes elvárások ellenére viszonylag elenyésző a gitárriffek jelentősége, és a számok többségében egyértelműen a frontember, Pontus Snibb vokálja viszi a prímet. Emellett a különféle díszítőelemeknek, a filleknek és a hangulatos szólóknak sem csekélyebb az érdeme, amelyeknek talán az a titka, hogy a zenészek ezúttal nem feltétlenül arra törekedtek, hogy mintegy villámcsapásszerűen ragadják meg a hallgatóság figyelmét egy-egy zúzós akkorddal, hanem azáltal, hogy az ének és a hangszeres dallamok egyaránt rövid ,,történeteket” mondanak el. Egyfajta játékos lüktetés is megbújik a dalok szerkezetében.

A ’Flames’ dalai közül személy szerint egyrészt a slágergyanús Smoke & Fire-t emelném ki a magával sodró refrénnek, illetve az erőteljes és masszív szólónak köszönhetően, emellett pedig a Bottle of Jack, a Back in the Flames és a Keep a Safe Distance tartozik még azon számok közé, amelyek a tradicionális és ismerős Bonafide-hangulatot idézik. Érdemes még lajstromba venni néhány olyan szerzeményt is, mint a Flipside Groovin’ és a Written in the Stone, amelyek a Status Quo vagy a Lynyrd Skynyrd southernes/bluesos egyszerűségét tükrözik, illetve ritka kivétel a korong utolsó dalaként szereplő Under Your Spell, amely egy merőben líraibb, hosszabb és monumentálisabb alkotás, mint amelyet a zenekar kapcsán a hallgatóság megszokhatott, és amelynek a különlegessége egy, a háttérben megjelenő és kissé talán gospeles töltetű női kórus is.

Szerző: Rucska Ferenc

Pontszám: 7