Bonafide: Flames

írta Hard Rock Magazin | 2017.06.04.

Megjelenés: 2017

Kiadó: Off Yer Rocka Recordings

Weblap: 

Stílus: hard rock

Származás: Svédország

 

Zenészek

Pontus Snibb – ének, gitár
Anders Rosell – gitár
Martin Ekelund – basszusgitár
Niklas Matsson – dob

Dalcímek

01. Back in the Flames
02. Smoke & Fire
03. Power Down
04. Bottle of Jack
05. Written in Stone
06. Like It Now
07. Keep a Safe Distance
08. Gotta Go
09. Flipside Groovin
10. Under Your Spell

Értékelés

Ha meg kellene nevezni néhány olyan mai bandát, amely kétségtelenül továbbviszi az old school alapelemekre építkező és egyben autentikusnak számító hard rock örökséget, akkor a műfaj hűséges követői közül sokaknak eszébe juthat Svédország egyik első számú – és napjainkban is az élmezőnyben dübörgő – rockegyüttese, a Bonafide. A malmői srácok ugyanis amellett, hogy kreatívan ötvözik a klasszikus vintage hangzásvilágot a rádióbarátabb, illetve könnyedebb tónusokkal, mindezt még némi tradicionális blues-zal, és egyfajta sajátos pop rock életérzéssel is megfűszerezik. Ez a sajátos stílus pedig méltán tette a zenekart hazáján kívül is elismertté és az európai fesztiválok rendszeresen visszatérő vendégévé. Azonban nem egyszerűen csak a zenei megoldásaival és előadásmódjával lopta be magát a Bonafide megannyi rajongója szívébe, hiszen a dinamikus koncertek, valamint a bandatagokból áradó töretlen lelkesedés és lendület mellett – amelyet a hallgatóság felé sugároznak – igen termékeny pályát tudhat maga mögött a zenekar, és a nemrégiben megjelent ’Flames’ című – szám szerint hetedik – stúdióalbumuk is rengeteg érdekes színfoltot és meglepetést tartogat, még a talán kevésbé szerencsés névválasztás ellenére is.

Azért tekintem kissé esetlennek az album elnevezését, mert valahogyan az a benyomásom támadt a zeneszámok egészét vizsgálva, hogy a cím mind a tartalommal, mind a dalok atmoszférájával némileg ellentétben áll, és sokkal inkább a szolidabb, lágyabb, visszafogott és kimért melódiáké a főszerep, nem pedig azoké a hagyományosan kemény és pörgős futamoké, amelyekre a műfaj, illetve konkrétan a Bonafide korábbi lemezei ('Bombo', 'Something’s Dripping', 'Denim Devils') nyomán automatikusan asszociálna az ember. Ennek megfelelően a ritmusszekcióban is egy lassabb, súlyosabb tempó dominál alapvetően, amely hol inkább egy rockballadákra hajazó, hol pedig egy bluesosabb vonalat üt meg, miközben helyenként természetesen a régi, jól bevált 2/4-es ütemek is fel-felcsendülnek.

Amit egyébként különösen fontos megjegyezni az album kapcsán, az, hogy nem feltétlenül elég csupán egyszer végighallgatni a műsort, ugyanis számos olyan stílusjegyet viselnek magukon a dalok, amelyek miatt elsőre kissé szokatlan lehet megemészteni a lemezt még azok számára is, akiktől már nem idegen a Bonafide-ra jellemző zenei szintézis. Jómagam például töltelékszámként könyveltem el néhány olyan darabot is, amelyekről később kiderült, hogy sokkal több bennük a potenciál, mint ahogyan azt elsőre gondoltam volna, hiszen a klasszikus rock mellett a country és blues motívumokat magába olvasztó southern, valamint az amerikai nyugati parton népszerű ,,garage rock” hatását is felfedezni véltem a zenei alapok között.

További érdekesség, hogy a műfajhoz fűződő  előzetes elvárások ellenére viszonylag elenyésző a gitárriffek jelentősége, és a számok többségében egyértelműen a frontember, Pontus Snibb vokálja viszi a prímet. Emellett a különféle díszítőelemeknek, a filleknek és a hangulatos szólóknak sem csekélyebb az érdeme, amelyeknek talán az a titka, hogy a zenészek ezúttal nem feltétlenül arra törekedtek, hogy mintegy villámcsapásszerűen ragadják meg a hallgatóság figyelmét egy-egy zúzós akkorddal, hanem azáltal, hogy az ének és a hangszeres dallamok egyaránt rövid ,,történeteket” mondanak el. Egyfajta játékos lüktetés is megbújik a dalok szerkezetében.

A ’Flames’ dalai közül személy szerint egyrészt a slágergyanús Smoke & Fire-t emelném ki a magával sodró refrénnek, illetve az erőteljes és masszív szólónak köszönhetően, emellett pedig a Bottle of Jack, a Back in the Flames és a Keep a Safe Distance tartozik még azon számok közé, amelyek a tradicionális és ismerős Bonafide-hangulatot idézik. Érdemes még lajstromba venni néhány olyan szerzeményt is, mint a Flipside Groovin’ és a Written in the Stone, amelyek a Status Quo vagy a Lynyrd Skynyrd southernes/bluesos egyszerűségét tükrözik, illetve ritka kivétel a korong utolsó dalaként szereplő Under Your Spell, amely egy merőben líraibb, hosszabb és monumentálisabb alkotás, mint amelyet a zenekar kapcsán a hallgatóság megszokhatott, és amelynek a különlegessége egy, a háttérben megjelenő és kissé talán gospeles töltetű női kórus is.

Szerző: Rucska Ferenc

Pontszám: 7