Schammasch: Contradiction

írta P.A. | 2014.06.06.

Megjelenés: 2014

Kiadó: Prosthetic Records

Weblap: 

Stílus: Experimentális black metal

Származás: Svájc

 

Zenészek
C. S.R. - ének, gitár M.A. - gitár A.T. - basszusgitár B.A.W. - dob Vendégzenészek: Glauco Ceccarelli - flamenco gitár (1.dal) Frederyk Rotter - vokál (2., 4., 8. dal.) Filip Dupont - narrátor (3. dal) M.V. - narrátor (4. dal) Ar - narrátor (9. dal) V. Santura - gitár (9. dal)
Dalcímek
CD I 01. Contradiction 02. Split My Tongue 03. Provoking Spiritual Collapse 04. Until Our Poison Devours Us 05. Crown CD II 06. The Inner Word 07. Serpent Silence 08. Golden Light 09. JHWH
Értékelés

Épp a minap olvastam egy interjút a Behemoth vezérével, Nergallal, aki jó szokásához híven, megint hangzatos nyilatkozatot tett. „A mai extrém metal színtér nem szól másról, csak hogy zajt csapj...” – állítja a pollák zenész, és mivel manapság már boldog-boldogtalan ki tud adni egy lemezt, így nyilván van is valami igazság abban, amit mond. Én mégis úgy veszem észre, hogy pont az extrém metal színtér az, ami a mai napig képes igazán izgalmas és előremutató produkciókkal előrukkolni. Nézzük csak meg az idei év eddigi termését nagy vonalakban és láthatjuk, hogy bizony jobbnál jobb lemezek közül szemezgethetünk ismét. Ott van például az egykori Celtic Frost-vezér Thomas Gabriel Fischer Triptykon nevű zenekarának új lemeze, amit máris sokan az év korongjának titulálnak, vagy Csihar Attiláék (Mayhem) új csapása a világra, esetleg a Murmur idei remekműve vagy a Behemoth friss dalcsokra, ami ugyancsak pofásra sikeredett, de naphosszat lehetne folytatni a sort a Blut Aus Nordtól a Wolves in the Throne Roomig. Virágzik tehát az extrémnek titulált színtér, bármit is nyilatkozik Nergal, és hogy még egy cáfolattal előálljak szavaira, itt van a bázeli székhelyű Schammasch második nagylemeze is, mely több szempontból is kiemelkedik a mai dömpingből.

„Schammash a szabadsághoz vezető út, az út, amin megleled a belső békét. Egy állandó belső párbeszéd, művészi skizofrénia. Ebből a folyamatos kettősségből ered a Contradiction.” Chris S.R. zenekarvezető szavainál jobban nehezen lehetne összefoglalni mindazt, amiben a svájciak művészete rejlik. „A kreativitás teljes szabadsága, a határok átlépése” mára már megfáradt, közhelyes megállapítások, amik mégis tökéletesen fedik a 'Contradiction' erényeit, hiszen mélyen a zene DNS-ébe íródott black metalon túl gátlások nélkül használ jószerivel bármit, amivel valóban túl tud lépni a zenei korlátokon. Rideg black metal riffek közé ékelt flamenco gitár, bánat verte doom-őrlés, nyughatatlan death metal zúzások, súlyos blastbeatek, finom szólók, váratlan váltások – csupán néhány összetevő az okosan, igényesen szerkesztett dalok építőköveiből, melyhez a lemezt átjáró, hátborzongató atmoszféra társul, mindez több, mint 80 percben két korongra préselve. De senkit ne riasszon el a lemez hossza, hiszen annak ellenére, hogy természetesen ez az album sem gyorsfogyasztásra készült, mégis viszonylag könnyen hallgatható, mivel a Schammasch zenészei nagyon értik, hogy kell igazán lebilincselő dalokat írni.

A szövegek és a borító talán első blikkre egy sátánista zenekar benyomását keltik, de a felszínt megkapargatva bizony elgondolkodtató tartalomra lelünk. Chris S.R. elhatárolódik a demagóg sátánizmustól és az alpári Isten- és egyházkáromlástól, mélyebb gondolatokkal tölti meg mondanivalóját, mely épp annyira művészi, elkeseredett, dühös és kiábrándult, akárcsak a zene.

Érdemes egy mondat erejéig a hangzást is méltatni, hiszen nem túlzás azt állítani, hogy a 'Contraditction' etalon módon dörren meg. A tiszta, súlyos és organikus megszólalásért pedig V. Saturát illet a dicséret, akit a Dark Fortress, a Noneuclid és a Triptykon gitárosaként is ismerhetünk. A Schammasch második nagylemezét nemcsak azon kevesek figyelmébe ajánlom, akik nagyra értékelik a Deathspell Omega vagy a Blut Aus Nord munkásságát, hanem mindazoknak, akik kedvelik a nívós, összetett, elgondolkodtató, de rendkívül brutális és súlyos muzsikákat.

Pontszám: 9