Murmur: Murmur

írta P.A. | 2014.03.22.

Megjelenés: 2014

Kiadó: Season of Mist

Weblap: 

Stílus: Experimentális black metal

Származás: USA

 

Zenészek
Matthias Vogels - ének, gitár, moog szintetizátor Alex Perkolup - basszusgitár, ének Shane Prendiville - gitár, ének, moog szintetizátor Charlie Werber - dob Vendégzenész: Paul Wierdak - billentyűk
Dalcímek
01. Water From Water 02. Bull Of Crete 03. Al-Malik 04. Recuerdos 05. Zeta II Reticuli 06. Zeta II Reticuli, Pt 2 07. King In Yellow 08. When Blood Leaves 09. Larks' Tongues in Aspic, Part II (King Crimson feldolgozás)
Értékelés

Kíváncsi vagy, hogy milyen muzsikával rukkolna elő Robert Fripp (King Crimson), Brent Hinds (Mastodon) és Ihsahn (Emperor, Ihsahn), ha közös zenélésre adnák a fejüket? Én is. Egyetlen bökkenő csupán, hogy elég valószínűtlen, hogy ez a három zenész valaha is közös felvételt készítsen. De szerencsére felbukkant egy alternatív megoldás erre a problémára, mégpedig a chicagói Murmur második lemezének képében.

De mielőtt bárki azt gondolná, hogy a Matthias Vogels vezette társaság a fent említett muzsikusok bőséges tárházából lopkodta volna össze az alapagyagot a saját névre keresztelt korongjukhoz, elmondanám, hogy távolról sem ilyen egyszerű a képlet. Ugyanis a 'Murmur' nem kölcsönvesz, vagy újrahasznosít, hanem felvillant és megidéz bizonyos hangulatokat, érzéseket, majd ezekből építi fel egyedi arculatát. Így lehet az, hogy a Water From Water morózus black metal riffjeivel az észak-európai fekete fém vonulat rideg rémálmát zúdítja ránk, majd a Bull of Crete mamutsúlyú témái gyűrnek maguk alá, ahogy azt a 'Leviathan' tette 2004-ben, hogy aztán az egészet feleméssze valami egészen elmeháborodott progos borulás.

És ahogy haladunk tovább a muzsikával, úgy tűnnek elő az egyre újabb rétegek. Széles skálán mozog a zene, egyre több műfaj bukkan elő a dalokban. Az Al-Malik kegyetlen durvaságát például játékos ősrock téma és doomos belassulás igyekszik oldani, nem sok sikerrel, dermesztő atmoszféra járja végig a dalt. Nyugodt perceket hoz a Recuerdos Opethes akkordbontogatásaival és Paul Wierdak melegen búgó billentyűjével. De kell is a pihenő, hisz a lemez hátralevő részében tovább merülhetünk a Murmur nyugtalanító világában. A Zeta II Reticuli első része ott veszi fel a fonalat, ahol az Al-Malik letette, de itt már csúcsra jár az őrület, beteg progrock témák alá földrengéserejű riffek érkeznek, a káosz pedig tovább tökéletesedik a második részben. Nincs megállás, megvadult King Crimson ez, pedig az sem nyugodt zene. Alább hagy a tempó a King In Yellow-ban, de kiteljesedik a tébolyda, veszett sikolyok borzolják a kedélyeket, hogy aztán a When Blood Leaves szuggesztív kántálása szabadítson fel a félelem szorításából.

A lemez végére megkapjuk bónusznak a King Crimson klasszikusát, a Larks' Tongues in Aspic, Part II-t, természetesen a Murmur szélsőséges köntösébe öltöztetve. Igazi csemege, ahogy az egész album az: páratlan zenei élmény, de csak azoknak, akik napi szinten fogyasztanak beteges, durva muzsikákat.

Pontszám: 8.5