The Lou Gramm Band: The Lou Gramm Band

Ha a Hegylakó cí­mű filmhez kapcsolódó zenét kellene felidézni, az olvasók jelentős többségének valószí­nű, hogy egyből a Queen együttes jutna eszébe. Nem is véletlenül, hisz a Princes of The Universe, vagy Who Wants To Live Forever meghatározó betétdalai voltak a filmtrilógia első részének. Ám számomra nem a Queen szolgáltatta a filmekhez kötődő legkellemesebb csemegét. A Hegylakó 2 1991-ben került a mozikba, súlyosan negatí­v kritikák mellett, melyek sok mindent támadhattak a filmben, kivéve a zenét. Megbabonázva hallgattam a különböző rockslágereket, amelyek felcsendültek a mozi alatt. Kiváltképp igaz ez a stáblista alatt megszólaló dalra, melyet többször is visszatekertem a videokazettán, hogy újra meg újra meghallgathassam a One Dream cí­mű slágert. A nóta Lou Grammé volt, ez volt az első találkozásom az énekes szólóbandájával. Lout leginkább a Foreignerhez lehet kötni, több mint 27 éven át volt a dallamos rock legenda zseniális dalnoka, többek közt az ő hangját halljuk az I Want To Know What Love Is cí­mű gigaslágerben is, de 1991-ben a Vivan Cambellel közös Shadow King is a nevéhez köthető. Jelen kritika tárgya, Lou harmadik szólóalbuma, hosszú idő óta az első életjel az egykori hangszálbajnokról. A mostani Lou Gramm Bandban Lou, két testvérével közösen nyomul, a végeredmény pedig minőségi, bár igazság szerint én egy picit ennél többet reméltem.

Az 1994-es Mr. Moonlight cí­mű Foreigner lemez megjelenés után Grammnél agydaganatot diagnosztizáltak, s noha azóta már zenélt együtt régi társaival, lemezen most hallatja először a hangját. Mind a betegség, mind pedig az a tény, hogy Lou már a 60. születésnapja környékén jár, rányomta a bélyeget az énekes hangjára. Persze, még í­gy is rendkí­vül kellemes a fickó orgánuma, jól esik hallgatni a melódiáit, de a legendás magasokkal már nem erőlködik, hozzáteszem, hogy ez nem is baj, nem hiányzik a lemezről. Sőt, az esetleges mélység, valamint az ehhez köthető plusz érzelmi töltet csak megszí­nesí­ti az összképet. Minőségi dallamos rockzenét/AORt kap a pénzéért az, aki befektet a CDbe. Kellemes, bár nem túlzottan fogós melódiák gondoskodnak arról, hogy a 10 tétel elszórakoztassa a dallamrockerek táborát, s valóban, aki bí­rja a Foreignert, vagy csak úgy általában az amerikai jellegű klasszikus rock zenét, nem fog csalódni. Mégis, egy picit számomra sovány a végeredmény. Jól esik hallgatni a helyenként bluessal, soft rockal, vagy funkyval operáló nótákat, de ezek mégsem kiemelkedők. Nehezen találok igazán fogós melódiát, vagy olyan gigaszámot, ami miatt visszaugranék a szerzemény elejére. Hiányolom az életet, a "feelinget", a dalokból, melyek szépek, kellemesek, sőt, jók is. Ám ebben minden erényük ki is merül, s ha az ember nincs éppen a nótákhoz passzoló hangulatban, vagy nem megveszekedett rajongója a stí­lusnak, nem hagy benne a lemez mély lenyomatot. Egy szám kivétel, méghozzá a nyitó, Baptismed By Fire! Ez akkora sláger, mint a ház, ilyen dalokkal kéne teletömni a rádiókat, a refrén azonnal beleragad az ember fülébe. Kár, hogy több ilyen nincs az albumon. Egy másik érdekes pontja Lou új lemezének, a szövegvilág, mely rendkí­vül "kifehéredett". A kórusos gospel, illetve keresztény rock elemek a muzsikában is megmutatják magukat, ám a dalszövegek jelentős része a hittel, Istennel, valamint a hozzá történő kötődéssel foglalkozik. Ennek kicsúcsosodása a zeneileg is az erősebb pillanatok közé tartozó So Great. Két balladát szállí­tott most nekünk a mester, a That's The Way God Planned It, már csak a benne hallható orgonaszóló miatt is érdekes, ám a You Saved Me is szép, főleg kórusos lezárása tetszetős. Ezek a dalok is az erősebb pillanatok közé tartoznak. Lou társairól nem sok szót emlí­tettem, s talán nincs is rá szükség. Egy Lou Gramm lemezt, az úriember hangjáért vesz meg az ember, mindenesetre becsülettel, jól, de nem igazán feltűnően, vagy kimagaslóan teljesí­tenek a többiek. A hangzás pedig szerintem abszolút korrekt, picit jobban előtérbe kerülhetett volna talán az ének, de hangszálakrobatizmus hí­ján, í­gy is kielégí­tő a megszólalás.