Skyclad: In the...Alltogether

írta Adamwarlock | 2009.07.02.

Megjelenés: 2009

 

 

Kiadó: Scarlet Records

Weblap: http://skycladmusic.co.uk

Stílus: folk metal

Származás: UK

 

Zenészek
Steve Ramsey - gitár Graeme ,,Bean" English - basszusgitár, akusztikus gitár Georgina Biddle - hegedű Kevin Ridley - ének, gitár Arron ,,Big Boned" Walton - dobok
Dalcímek
1. "Words Upon the Street" - 4:03 2. "Still Small Beer" - 3:01 3. "A Well-Travelled Man" - 3:59 4. "Black Summer Rain" - 3:24 5. "Babakoto" - 3:25 6. "Hit List" - 4:12 7. "Superculture" - 2:44 8. "Which Is Why" - 3:29 9. "Modern Minds" - 3:06 10. "In The... All Together" - 3:25
Értékelés

A folk keveredése a rock zenével meglepően hosszú időre nyúlik vissza. Legkorábbi hatásként a Beatles-t és Bob Dylan-t szokás megjelölni(de akár emlí­thetnénk Paul Simon-t, Buddy Holly-t is). Dylan, a hippi mozgalom egyik kulcsfigurája, akusztikus muzsikába oltott népies elemekkel és óriási hatású, az akkori korban súlyos mondanivalójú dalszövegekkel beí­rta magát a könnyűzene halhatatlanjai közé. Népzenei vonalon indult el a Jethro Tull is, akik Ian Anderson fuvolamuzsikáját vegyí­tették az ős-progresszí­v rock elemeivel. A '60-as években alakult ki az elektronikus folk, Alan Stivell és a Steeleye Spain vezetésével. Külön ága a műfajnak az úgynevezett ,,kelta rock", ami az í­r, skót, angol népzene elemeit csempészi be szeretett gitár témáink közé. Leghí­resebb képviselőik a Dropkick Murphys, a The Pogues és a Flogging Molly. Amerikában fejlődött ki a Country folk, mí­g Spanyolország és Olaszország is kitermelte a saját folk-rock bandáit. Érdekes szí­nfoltot képvisel az un. ,,középkori folk", olyan együttesekkel, mint a Gryphon, Gentle Giant, Blackmore's Night, In Extremo. Persze nem mehetünk el kishazánk egyik legnagyobb hatású népzenei elemekkel apelláló csapata, az Illés mellett sem. A folk elemek nem kerülték el a metal világát sem, és lassan, alattomosan bekúsztak a NWOBHM mozgalom és a thrash uralmának résein, hogy megmutassák, nekik is van helyük a Nap alatt. Ensiferum, Fintroll, Korplikani, Moonsorrow, Tyr, Turisas, Slough Feg, csak, hogy a leghí­resebbeket emlí­tsem. Ám volt egy banda, amelyik az egészet kitalálta, aki elsőként ragadott hegedűt a torzí­tott gitár mellé, és ez az együttes a Skyclad. Tizenkilenc évvel ezelőtt alakult meg az angol együttes, Martin Walkyier (ex-Sabbat) énekes és Steve Ramsey (ex-Satan) gitáros vezetésével. Már a korai években az Overkillel turnéztak, és szerepeltek előzenekarként a Balck Sabbath Forbidden turnéján. A 2000-ben megjelent Folkémon(Igen, igen! a Pokémonból származik a szó) album az együttes talán legsikeresebb vállalkozásaként vonult be történetük kódexébe, és ez alkalomból hazánkat is meglátogatták. Az ezután következő A Semblance of Normality pedig magasabb szintre emelte a népszerűségüket. Ez igazából egyetlen eseménynek volt betudható, mégpedig Walkyier kilépésének. Az együttes egészen 2001-ig egyre csak eldurvuló, kemény, death metalhoz közeledő hangzást tudhatott magáénak, amihez Martin hangja tökéletesen passzolt. A Semblance-ben visszatértek korai éveik heavy metal és klasszikus hard rock hangzásához, amit a producerből gitárossá, majd gitárosból énekessé avanzsált Kevin Ridley tett lehetővé. Ezen az úton indult el az Int he...Alltogether is. A 2009-es album az előzőhöz képest nem hozott hatalmas változást. Maradtak a lendületes, pörgős számok, hegedűvel megspékelve. Hangzásukat a Thin Lizzy, Uriah Heep, Iron Maiden és a Jethro Tull zenéjének fragmentumaiból puzzle-ozták össze. Szövegeik pedig maradtak a régiek, azaz a továbbra is előszeretettel ostorozzák a XXI. század világát és politikai káoszát. Ezek miatt sorolják őket az un. ,,protest metal" berkei közé. Visszavágyódás a régi világ alapelveihez, a mostani rendszerek rothadásának elemzése jellemzi mondanivalójukat. Dalaik fülbemászók, könnyedén dúdolhatók, de nem esnek át a ló túloldalára és nem válnak a Flogging Mollyhoz hasonló vidám kocsmanótákká. Zenéjükben megvan a szükséges dög, hogy az egyszeri hard rock rajongói is elismerően bólogasson, és ne csak a száját húzza a metalba belekontárkodó bazseválás hallatán. Nem állnék le ezúttal számokat elemezgetni, egytől-egyig mind remekül sikerült, csaknem hibátlan alkotások, bár egyesek a lemez végére megunhatják témáikat. Hatalmasat ütnek a Well- Travelled Man, a Still Small Beer, a Babakoto és a Superculture dallamai, én el nem tudom képzelni, hogy valakinek ne tetsszen. A nóták sokszí­nűek, megtalálhatók a keleti ritmusok, punk zúzások és heavy metal szólók. Irány a lemezbolt!

Pontszám: 8

Legutóbbi hozzászólások