Rubicon: A Kocka El Van Vetve (digitális EP)

írta garael | 2009.06.28.

Megjelenés: 2009

Kiadó: szerzői (digitális) kiadás

Weblap: www.rubiconrock.hu

Stílus: hard rock

Származás: Magyarország

Dalcímek

Értékelés

A csapatnak a horvátok találkozásakor sikerült a folyón átlépni: a Rubicon zenekart ugyanis a névrokon Imre és Tamás alapí­totta 2003-ban. Azóta sok ví­z lefolyt a Dunán is, az együttesben olyan, ismertebb arcok is megfordultak, mint Király Zoltán, az Akela volt dobosa, és Tóth "Torda" Attila, a jelenlegi Griff énekese - az első kislemez dalait aztán számtalan próba, és koncert csiszolta megfelelő élűre - kellett is a gyakorlás, hiszen a fiúk abban a nagy magyar múlttal rendelkező műfajban mozognak, melynek képviselői bizony magasra rakták a lécet. A dallamos hard rock zene etalonjait a Lord, Edda, illetve a már emltett Griff formálta nemzetközileg is kompatibilissé, jelenleg azonban ebben a stí­lusban csupán az Avatart hallottam az elődök szí­nvonalát megközelí­tve interpretálni az ÉRZÉST. Mi is az, ami miatt mégsem sorolható be a "szokványos" melodikus rock kategóriájába a Rubicon? A megfejtés úgy gondolom, több elemből is áll, melynek egyike az énekes, a Gyöngyvér együttesben megismert Orbán-Ducos Tamás zenei múltja: nem tudom, hogy Tamás mennyire folyt bele a dalszerzésbe, de "gótikus-darkos" orgánuma ad egy kis "sötét pikantériát" az egyébként megszokottan indulós-optimista műfaji sablonoknak. Ebből következően a dalok nem a szokásos kétperces slágerek könnyed világát idézik - jóllehet fülbemászó melódiákban igazán nincsen hiány -, a dallamtémák ravasz "svunggal" kapnak egy amolyan Tony Martin-os Black Sabbath féle epikus utánérzést. A fiúk a bátran felvállalt stí­lusmegoldások mellett könnyedén csemegéznek a power, vagy a szimfonikus metal világából is, sőt, a keleties betéttel induló Léleksivatag málházós, komolyabb témavezetése engem az Abraxas korabeli progresszí­v Nemezist is eszembe juttatja. A szerzemények persze nem működnének a stí­lus lényegét jelentő fülbemászó dallamok nélkül, aFelkap A Szél, vagy a záró, Ahogy Éltem - mely olyan P. Mobilos riffel indí­t, ami hallatán minden bizonnyal a suszter is a kaptafánál maradna - azonnal fülberagadó refrénnel bizonyí­tja, hogy a fiúk értenek a csirizkészí­téshez. Külön dicséretet érdemel a billentyűs, Magyar Péter központba állí­tott, ám mégis az arányokat szem előtt tartó módon visszafogott játéka, és a dobos, Terdy Tamás í­zes, tempójában változatos hangszerkezelése. A példaképek hatása természetesen erősen érződik a dalokon, s ha plágiumról nem is, de enyhe deja vu-ről azért beszélhetünk - természetesen a hasonlóság megmarad a mester és tehetséges taní­tványa közti technika idézésénél, úgy gondolom, hogy a következő lemezen már sikerül azokat a jellegzetes fordulatokat mellőzni, melyeket az "ősök" kissé megkoptattak az idők folyamán.

Pontszám: 7