Készüljetek, jó móka lesz: Exkluzí­v interjú Björn Lodinnal

Ahogy már beszámoltunk róla, B.Z. helyére Björn Lodin érkezett a H.A.R.D. énekesi posztjára. Ennek apropóján a 44 éves svéd zenész, exkluzí­v interjút adott magazinunknak, ahol mesél a múltjáról, a H.A.R.D.-al közös munkáról, meg egy kicsit a magánéletről is... MM: Szervusz Björn, üdvözöllek a Hard Rock Magazin nevében! Mivel a neved valószí­nű, hogy a hazai H.A.R.D. rajongók egy részének nem mond túl sokat, kérlek, mutatkozz be, mondj egy pár mondatot a karrieredről, bandáidról, múltadról. BL: Helló, Marci! Mindenekelőtt köszönöm, hogy itt lehetek. 11 éves koromban kezdtem el zenélni, és meg sem álltam azóta. Úgy gondolom, hogy a dolog kreatí­v oldala volt az, ami ennyi éven át folyamatosan hajtott. Az első pillanatoktól kezdve már elkezdtem dalokat í­rni, és úgy érzem, hogy még sok mindent ki szeretnék próbálni. Ezen kí­vül a zene készí­tés produkciós része is mindig érdekelt. Úgy gondolom, hogy ez nagy szerepet játszik abban, hogy miként zenéljek. A saját bandámnál, a Baltimoorenál, mindig én vagyok az albumok producere és hangmérnöke is. Ráadásul manapság a saját kiadómon keresztül jelentetem meg a lemezeket. Ha éppen nem a saját anyagaimon dolgozom, akkor más muzsikusoknak producerkedek, dalokat í­rok, vagy veszek fel lemezeket. Ez, valamint alkalmanként egy kis zeneoktatás, azért elég jól kitölti az időmet:). MM: Mit érdemes tudni a korai munkáidról, együtteseidről? BL: 12-14 éves koromban volt egy Rainfall nevű bandánk. Felvettünk egy saját magunk által finanszí­rozott kislemezt, és az osztálytársainknak árultuk. Egyszer felléptünk egy javí­tóintézetben, az volt életem legfélelmetesebb koncertje! Kezdéskor majdnem 80 fős volt a közönség, de 3 szám után már csak 2-3 ember maradt... Az első profi bandám a Six Feet Under volt. (Nem összekeverendő az amerikai death legendával - a szerk.) Két lemezt csináltunk a 80-as évek elején, és sokat turnéztunk Svédországban. Nagyszerű napok voltak azok :). Aztán rövid ideig zenéltem egy Bedlam nevű bandában, volt pár koncertünk, de nem igazán lett belőle semmi. Közvetlenül utána jött a Baltimoore, 1987-től. MM: A Krokus körül is megfordultál, ha jól tudom... BL: Igen, ez 1989-ben volt, az első Baltimoore lemezt követően. Ismertem a srácok új gitárosát Many Maurert, és ő mesélt a többieknek rólam... Demóztunk a svéd házamban, pár szám még lemezre is került, de a "szemetektől" egy petákot sem kaptam érte :). Mindenesetre, úgy volt, hogy csinálunk egy turnét, ráadásul pont Magyararországon. Erre kezdtünk el próbálni Svájcban, de kicsit bepánikoltam, és meghátráltam. Túl sok magas hang, ráadásul csak Marcos régi számokat toltunk, nem akartam folytatni. Jópofa élmény volt, de úgy érzem, hogy nem nekem való. MM: Beszéljünk akkor egy kicsit fő bandádról, a Baltimoore-ról! BL: Egy Ready Steady nevű csapatban játszottam, és volt néhány jó dalunk, amiket ki akartunk adni... Sajnos ez nem jött össze, viszont lehetőséget kaptam egy szóló lemezre, amellyel éltem is. A többi srác egy ideig másodhegedűsként játszott benne, de ez aztán nem működött. Már nem tudom, hogy a név honnan jött, de szerintem király a hangzása :). A Baltimoore leginkább egy szóló project, mégis olyan nevet szerettem volna, amit minden nyelven könnyű kiejteni. Ezért sem akartam a Björn Lodin nevet... ennek ellenére, í­gy is napvilágot látott pár lemezen Svédországban. Ahogy már mondtam, ez a szóló bandám, épp ezért jönnek, mennek benne az emberek. Ez a csapat nagyszerű lehetőség számomra, hogy kiengedjem a fáradt gőzt, amikor csak akarom. Ráadásul itt senkire, semmire sem kell várnom, hacsak nem pont ezt szeretném. 44 éves vagyok, és ez az egész banda, rettentő kényelmes számomra:). Csináltunk 11 albumot, és valószí­nű, hogy még fogunk is párat. Az egésznek a sikere abban rejlik, hogy akkor készí­tek és adok ki lemezt, amikor akarok. A Baltimoore még mindig tud új rajongókat találni magának a világ bármely pontján. S noha a lemezek stí­lusa néha változik, szerencsére mindig van közönségünk. Ez egy roppantul hangulatfüggő, és gyakran kiszámí­thatatlan project, amiben szerencsére mindig élvezetet találok. MM. Sok olvasónak ismerős lehet egy zenésztársad, akivel dolgoztál a Baltimooreban, Nikolo Kotzev... BL: Hát, igen. Nikolo és én két közös lemezt készí­tettünk a 90-es évek elején. Manapság is szoktunk telefonon beszélgetni párszor egy évben. Akárcsak én, ő is mindig zenél:). Nagyon sokat tanultam tőle a közös munkáink során. 94-ben váltak szét útjaink, sajnos itt kezdődött egy számomra nem túl fényes korszak. Személyes jellegű gondjaim adódtak, fel kellett épülnöm az alkohol problémáimból, és túl kellett lépnem a válásomon is. Beletelt pár évbe, mire újból össze tudtam szedni magam...Végül elhatároztam, hogy folytatni fogom a zenélést, de ezúttal józanabbul, komolyabban :). Ez volt életem legjobb döntése... csak ajánlani tudom, mindenkinek, akármikor, akárhol! Ráadásul 10 év után visszaköltöztem Svédországba, és összeakadtam pár bitang jó zenésszel. Azóta is csak felfelé í­vel a karrier:). MM: Beszéljünk egy kicsit a H.A.R.D.ról. Mit tudtál a bandáról, mielőtt beszálltál? BL: Abszolút nem hallottam még róluk korábban. Sajnos nem nagyon tudom figyelemmel kí­sérni a szí­nteret, úgyhogy nem nagyon voltam képben a srácokkal. Viszont szeretem a kihí­vásokat, úgyhogy amikor megkérdezett egy közös barátunk, hogy érdekelne-e az állás, nem kellett sokat gondolkodnom. MM: Hogy kerültél a bandába, hogy ismerkedtél meg Zserbóékkal? BL: Az Egyesült Királyságban ugyanaz a promóciós cégünk, ők hoztak minket össze. Elkezdtünk hülyéskedni Zserbóval, aztán összehaverkodtunk:). MM: Mit vársz a közös munkátoktól? BL: Hogy jól érezzük magunkat! De abban is biztos vagyok, hogy remek zenét fogunk összehozni:). Ezeknek a munkálkodások mindig jót tesznek az ember kreativitásának. Ezt pedig maximális mértékben ki szeretnénk használni. MM: Svéd létedre, mit gondolsz, hogy fogsz tudni, egy magyar telephelyű zenekarral együtt dolgozni? BL: Manapság már annyi lehetősége van a közös munkának, az egyiket ki fogjuk használni:). Szabályozottság és rendezettség kérdése az egész. Ez a két fogalom pedig mindkét fél számára ismerős, úgyhogy nem hinném, hogy komoly nehézségekbe ütköznénk majd. Mindnyájunknak ugyanaz a célja:). MM: Részt szeretnél venni a nótaí­rásban is? BL: Jelen pillanatban rengeteg ötletünk van a bandával kapcsolatban, s ezek közül néhány már tőlem származik:). Én leszek a készülő lemez producere, és hangmérnöke is. Az én svéd stúdiómban, és Budapesten is folynak majd felvételek. A megjelenést az év végére tervezzük. MM: Mikor láthatunk először szí­npadon a H.A.R.D. élén? BL: Jelen pillanatban nagyon sok a tervünk, túl korai lenne bármilyen dátumot is megjelölni... de amint konkretizálódik valami, azonnal értesülni fognak a rajongók. MM: Mivel Te leszel a zenekar arca, remélem nem bánod, ha néhány személyesebb jellegű témát is szóba ejtünk. Mit tudsz Magyarországról? Jártál már nálunk? BL: Sajnálattal kell mondanom, hogy semmit nem tudok az országotokról... augusztusban fogok először ellátogatni Magyarországra. Addig is megpróbálok annyit olvasni, amennyit csak tudok, nagyon várom már! MM: Mióta énekelsz, jártál tanárhoz? Milyen más hangszereken játszol? BL: Akkor kezdtem el bandákban énekelni, amikor gitározni is, 11 évesen. Eleinte jártam tanárokhoz, de inkább úgy gondolok magamra, mint önállóan tanuló énekesre. Természetesen rengeteget tanultam a más muzsikusokkal való közös munkákból is. Sőt, még ma is, gyakorlatilag minden nap tanul az ember valami újat. Zeneszerzőként, hangmérnökként, producerként, elég sok hangszeren elboldogulgatok, annyira legalább, hogy átadhassam őket valódi zenészeknek, hogy játsszák el jobban:). A fő hangszerem a gitár, és szerintem egy remek ritmus gitáros vagyok:). Ha találok egy új énekest a Baltimooreba, átállok majd a ritmusgitárra :). MM: Milyen tí­pusú zenéket szeretsz? BL: Tudom, hogy rengeteg manapság a jó zene, épp ezért is sajnálom, hogy nem nagyon tudom a szí­ntér alakulását figyelemmel kí­sérni. De az igazság az, hogy sosem voltam nagy CD vásárló... ráadásul gyakran a hí­res zenészek neve sem ugrik be. Mindig, ha szóba kerül egy társalgásban, hogy valamelyik lemezen ki volt a dobos, vagy a gitáros, totál elveszettnek érzem magam. Múlt hónapban vettem egy Brian Setzer CD-t, de előtte... fogalmam sincs. Ha pihenni, relaxálni akarok, a neten szoktam instrumentális jazzt hallgatni. De a régi hősök, Led Zeppelin, Frank Zappa, Deep Purple, ők is mindig ott vannak a kocsimban. Nemrég hallottam egy új Chickenfoot dalt, na az király volt! Valószí­nű a teljes lemezt is megveszem majd! Rendkí­vül jól is szólt, biztos ad majd egy kis inspirációt. Élőben is szí­vesen elcsí­pném a formációt. Sajnos manapság nagyon sok az olyan lemez, ami csak hasonlí­t valamire, amit már hallottál korábban. Persze ha lemezt készí­tesz, vagy í­rsz, ebbe a csapdába nagyon nehéz nem beleesni. Én, viszont ha már pénzt áldozok egy albumra, azt szeretem, ha annak eredeti a hangzásvilága! MM: Mit csinálsz, ha épp nem a zenével foglalkozol? BL: Megpróbálok minél több időt a feleségemmel, és a kutyámmal tölteni. De horgászni is el szoktam járni, édesapámmal. Szeretek a szabadban lenni, mindig, ha lehetőségem adódik rá. MM: Milyen projecteken dolgozol éppen? BL: Most jelent meg a 11. Baltimoore album, a Quick Fix. A www.baltimoore.net -en meg is lehet rendelni. Jelenleg próbálunk ezerrel, mert lesz pár koncertünk Svédországban. Ezen kí­vül most fejeztem be egy papnő lemezének munkálatait. Jövő héten kell majd dobokat felvenni egy AOR bandának... de a legkeményebb munkám, most egy szöveges CD producerelése. Egy férfi beszél rajta, aki a 2. világháború alatt koncentrációs táborba került. Mindenféle zene és hang-designt készí­tek, engem nagyon inspirál, hogy különböző stí­lusokban, stí­lusokkal dolgozhatok. MM: Végezetül, mit üzensz a H.A.R.D. rajongóknak? BL: Készüljetek fel, jó móka lesz:). MM: Köszönöm a beszélgetést, reméljük, í­gy lesz:). Mmarton88