Mystic Prophecy -Savage Souls

írta garael | 2006.01.29.

Megjelenés: 2006

Kiadó: Massacre Records

Weblap: www.myticprophecy.com

Stílus: power metal

Származás: Németország

Dalcímek

Értékelés

Gus G, az Északi Gonosz Álom társaság rettegett és vasakaratú vezére három évnyi vérrel és küzdelemmel teli tenger-hajózás után- mely során két katolikus hispán papot is keresztre húzatott, hogy árulják el a kincs rejtekhelyét-most végre ott állt a két láda előtt. Csapata, a Misztikus Próféciák válogatott harcosai jól tudták, hogy zsoldos vezérük vasakaratú vezetése nélkül nem juthattak volna ide, ahol most vannak: a kincs közvetlen közelébe. Bár a hosszú évek alatt már kétszer is majdnem a kezükben volt a két láda,- melyek csak együtt kinyitva tudták minden hatalmukkal felruházni a megtalálót- valahogy sosem sikerült az áhí­tott célt elérni. Gus kapitány azonban - nyugalomra intette a fiatal, sikerre éhes csapatot- és kitartó munkával elvezette őket ide, hogy learathassák az elvégzett munka gyümölcsét. Gus hátrapillantott, elővette vértől gőzölgő, hí­res szablyáját - melynek forgatásában az északi népekre jellemző módon mesteri szintet ért el- és felkattintotta a ládák aranycsatját. Egy pillanatig még álltak, majd Fernando, a kiugrott katolikus pap hangos imája mellett felnyitották a fedeleket, és hátrahőkölve figyelték, ahogy az ezeréves fogságból kiszabadultak a szellemek, melyeket az ősi népek melody és riff néven jegyeztek a krónikákba. A szellemek pedig kitörtek börtöneikből, és súlyos, nehéz mennydörgés közepette hatalommal és erővel ruházták fel kiszabadí­tóikat, kiknek lelke vaddá és barbárrá vált az évek során. Nos, Gus kapitány valóban megtalálta a power metal két fő összetevőjének kincsesládáját, mivel a Mystic prophecy új lemezén közel jutott ahhoz a szinthez, mely klasszikussá tudja tenni a csapatot. A svéd banda a Heed-hez hasonlóan úgy tudta zenébe önteni gondolatait, hogy a skandináv power metál értékeit a modernebb hatásokkal ötvözve egy újfajta minőséget hozzon létre. Kellett persze ehhez egy jóadag skandináv dallamérzék, inkább angolszász jellegű, modern riffgépezet, csipetnyi trash és az éneket szí­nesí­tő, a hangzást viszont súlyosí­tó death-es torokköszörülde. Nem tudom, Gus G. mennyire bí­rja ezt a tempót, hasonlóan a másik metal- örökmozgóhoz, Jorn Lande-hoz ezernyi fába vágja bele fejszéjét, s azért amihez hozzáér, az minőséget teremt. Fiatalember lévén képes a modernebb hatásokkal is azonosulni, ám megvan benne az a képesség, hogy azokat az ortodox hí­vők számára is elfogadható módon és mértékben integrálja zenéjébe. A Savage Souls ékes példája ennek: mintha vérre kiéhezett kalózcsapat rohanná le a hallgató gályáját, miközben az ágyúk folyamatos, változékony döreje szaggatja szét a rémült áldozatok dobhártyáját. A riffek permanens áradása heves headbangelésre készteti a kritikust is, hol speed, hol középtempós döngölde közepette. A számokban mindezek mellett megvan az a fajta -szinte hard -rockos dallamosság- mely egyrészt felerősí­ti a riffek lélekromboló erejét, másrészt hallgatóbaráttá tudja tenni az agresszí­ven acsarkodó tempókat. Az olyan számok, mint a megadallammal ellátott Master of Sins, a bronchitises sikollyal kezdődő Evil Empires, a bedurví­tott, modern staccatós, Dream Evil hatású Savage Souls, a Sabbathos vezérriffel megáldott, majd trashelő ütemekbe váltó Sins and Sorrows már első hallgatásra is "ütnek", köszönhetően a kidolgozott refréneknek, és az olyan vendégeknek is, mint a szintén sokat próbált Chitral "Chity" Somapala (Avalon, Firewind, Faro) ,valamint a Nightrage gityós Marios Iliopoulos . A zenészek minden megnyilvánulásából érződik, hogy igazi profik, kezdve az első firewind énekes hangjához megszólalásig hasonló képességekkel megáldott dalnoktól, a Stormwitchot megjárt, és jelenleg a Symphorce-ban zenélő basszgitárosig, nem beszélve természetesen Gus G.-ről, aki az európai szí­ntéren hasonló adottságokkal van megáldva, mint Amerikában Roy Z. (Vagyis nem "csak" egy gitáros, hanem a zenét komplex egységben értelmező zseni.).

Pontszám: 10