Solna: Eurameric

írta Tomka | 2009.05.14.

Megjelenés: 2009

 

 

Kiadó: Wild Recordz

Weblap: -

Stílus: hard rock

Származás: USA

 

Zenészek
Pamela Moore (Queensryche) - ének Ralf Scheepers (Primal Fear) - ének (3, 5) Alex de Grosso (Dokken/Headrush) - gitár Tim Harris (Malicious) - basszusgitár Eric Ragno (David Readman/Ramos Hugo) - szintetizátor Fabrizio Grossi (Tony Harnell's "Starbreaker"/Steve Vai) - basszusgitár Rob de Luca (Spread Eagle/Lynch Mob/Sebastian Bach) Zane Petersen - dob
Dalcímek
Ms. Eurameric Blinded By the Rain Celebrate (feat. Ralf Scheepers) Where Are You Running (feat. Rob De Luca) Feel Alive (feat. Pamela Moore & Ralf Scheepers) Someone Else Moment of Truth Woman in Love Light a Candle Sent From Heaven Dreams
Értékelés

A Solna történetének kezdete mindössze 2008-ra tehető, és egy bizonyos Zane Petersen nevű úriember nevéhez fűződik. A produceri szerepkörben munkálkodó Petersen tevékenysége során több hí­res zenésszel kötött barátságát "kamatoztatja" ezen projectjében: a tavalyi Sent From Heaven EP és az idei Eurameric c. nagylemez tulajdonképpen sztárparádé, egy dalszerző köré csoportosulva. A mostanában kvázi divattá váló, rajongó-csalogató vendégszereplésekkel teletűzdelt ideiglenes projectek sorából azonban némileg kilóg ez a meglepetés-formáció. A terv eredetileg az északi Stonelake nevű banda két tagjának fejében fogant meg (Jan Akesson - gitáros és Peter Gündstorm - énekes), kiegészülve a már emlí­tett Mr. Petersennel. Ám váratlan nézeteltéréseik miatt Zane egyedül vitte tovább a projectet, hogy aztán a kontinens rock-metal fanjai számára nyálcsorgatásra okot adó névsorral helyettesí­tse zenésztársait. Ám nem csupán a kezdetek története, hanem a felvállalt zenei stí­lus is különbözik az Avantasia, vagy éppen az Ayreon nyomvonalától: a valamilyen úton-módon az epika világába kalauzoló össznépi örömzenélések helyett ezúttal szimpla hard rock/AOR a kiszemelt stí­lus, némi heavy metalos riffeléssel kiegészí­tve. Mindehhez a már évtizedek óta a szakmában dolgozó Zane szolgáltatja a halálpontos dobalapokat; a gitáros posztra pedig nem kisebb nevet sikerült leigazolni, mint Alex De Grossot (Dokken, Headrush), aki nemes eleganciával szállí­tja a középtempós, ám annál súlyosabb riffeket. A basszusgitárosi poszton a virtuóz Fabrizio Grossi (Starbreaker, Steve Vai) és a talán kevésbé ismert Tim Harris (Malicious) osztozik, a dallamok alatti szí­nes szinti szőnyegért pedig David Readman szólólemezeiről ismerhető Eric Ragno a felelős. Egy rövid és funkciótalan intro, és némi De Rosso ujjgyakorlat után robban be a felülmúlhatatlan és csodálatos Pamela Moore orgánuma, aki egész egyszerűen: lenyűgöző! A túlvilági hangszí­nnel megáldott énekesnő nemcsak Mary szerepében tudott kiválóan teljesí­teni, hanem az acélszí­veket meglágyí­tó rock királynő trónját is elfoglalhatja ezen produkciójával. A felvezetés utáni Blinded By The Rain óramű pontossággal követi a stí­lus szabályait: dögös-harsány gitártéma, amely önismétlésével remegteti meg a gyomrokat, megfejelve egy "dokkenes" lágyságú refrénnel, és magamutogató szólókkal. Akit azonban elandalí­tott volna a felütés, már rögtön keresheti is az állát a Celebrate indusztriál keménységű riffje hallatán, majd pedig Ralph Sheepers lehengerlő teljesí­tménye okán. Ki gondolta volna, hogy a régen Halford imitátorként megbélyegzett énekes egykor rock lemezeken fogja bizonyí­tani rátermettségét? A lemezen hallható dalokat még véletlenül sem lehet megbüntetni gyorshajtásért - a mérce a biztos középtempó, a cél pedig egyértelmű: szilárd gitártémák és nagy í­vű refrének ellenpontja, a rockerek lekenyerezéséhez előí­rt aranyszabály. A szigorú nyakbiccentő izmok és a megolvadt vajszí­vek egyaránt elalélnak az olyan darabok hallatán, mint a Where Are You Running: a "lana lanei" magasságokban szárnyaló Moore könnyed hanggyakorlattal párásí­tja be a hallgatók szemeit. A Feel Alive speciális helyet foglal el a számlistában: a szokásos rock balladát Pamela és Ralph duettje szí­nesí­ti - az ezúttal minimális jelenléttel bí­ró, andalí­tó zongoratémára redukált hangszeres szekció szabad teret enged a két hangszálakrobata romantikus tündöklésének, akik nem csak ezt a dalt, hanem az egész lemezt elviszik a hátukon. A Moment of Truth és a Woman In Love semmi újat nem hoz a már ismertetett recept mellé pluszban, sőt, az utóbbi nóta alatt mintha leülne a lemez addigi kellemes atmoszférája, és a Celebrate által meghatározott forró hangulata. Szerencsére az Euramericet lezáró 3 dal ismét magával ragadó a maga naiv-szirupos bájában: a Light A Candle vérbeli "még-mindig-szeretlek-habár-már-nagyon-régóta-egyedül-szomorkodok" féle szerelmes dal, amit Pamela ezúttal angyali tolmácsolásban tesz emészthetővé. A Whitesnaket idéző - és az EP cí­mét kölcsönző - Sent From Heaven már életerősebb, háttérvokálokkal és modern szintetizátor témákkal megtámogatott darab, mí­g a Dreams az elmaradhatatlan, érzelmes epilógus, lágy zongoradallamokkal és egy kis karácsonyi hangulattal.

Pontszám: 7

Legutóbbi hozzászólások