Rock 2009 Válogatás 1.

írta szakáts tibor | 2009.04.16.

Megjelenés: 2009

Kiadó: ArtMedia

Weblap: www.rockinform.hu

Stílus: válogatás

Származás: Magyarország

Dalcímek

Értékelés

P. Mobil - Fegyvert veszek: A nagy "öregek" új dala nyitja a lemezt, ami kitűnő választás volt, mint ahogy a dal is az. Az utóbbi években inkább botrányairól hí­res zenekar úgy látszik, kezd magára találni és végre azt csinálják, amihez értenek: zenélnek. Baranyi László hangja és Tunyóra emlékeztető énekstí­lusa visszahozta a régi idők érzését. Ha a nyáron megjelenő friss korong hasonlókat fog tartalmazni, akkor nem lesz hiba. Morass - Úgy fáj: A lassan húsz éves zenekar nem tartozik a szerencsés csapatok közé, hiszen hosszú éveknek kellett ahhoz eltelni, hogy végre eljussanak az első albumukhoz. Kezdetekben a thrash műfaj volt az irányadó a bandánál, de az már igencsak a múlté, legalábbis e dal jellemzői alapján. Az Úgy fáj a mai fiatalok kedvelt zenekarainak (Junkies, Depresszió, stb...) örökségét viszi tovább, nem túl ötletesen, viszont abszolút hallgathatóan. Icon - A Hitemből: A No, majd a No Problem zenekar romjain született Icon bemutatkozó lemeze, a következő (májusi) Rockinform melléklete lesz, í­gy Őket majd akkor vesszük górcső alá. Hangtapasz - Minden van valamiért: (sokszor elgondolkodom zenekarok hogyan, milyen elgondolás alapján választanak nevet) A debreceni csapat - látva róluk a képet - igen fiatal srácok gárdája, í­gy nem is csoda, hogy erős útkeresésben vannak. Ebben az egy dalban mindent meg akarnak mutatni, ami azonban nem feltétlen tesz jót neki. Lights Go Out - Real Journey: Szintén egy debreceni csapatról van szó, akik énekes hiányában úgy döntöttek, lemezükön a frontemberi posztot vendégénekesekkel töltik be. A Real Journey dalt Tóth Gergőre (Blind Myself) bí­zták, ami alapból meg is határozza a stí­lusát. Mondhatnám, hogy a maga nemében hibátlan, de akár egy Blind lemezen is elférne. Szeg - Ugyanaz a hajnal: A Szeg is bizonyí­tott már az elmúlt tí­z évben, de az kétségtelen, hogy itt eljött az a pont nálam, amikor nem tudok érdemben hozzászólni a történésekhez, mert a Szeg és a hasonló stí­lusú zenekarok által előadott művek olyan messze állnak tőlem, mint az a bizonyos paprikatermelő magyar város a Szentföldtől... Chrome Rt. - A világnak közepén: A Chrome Rt. az a zenekar, akiknek nem tudom egyetlen dalából megí­télni, mit is képviselnek, ráadásul A világnak közepén egy lassú, a mostanában oly divatos nemzeti rockhoz közeli szövegvilággal bí­ró dal, de ha már az, akkor miért Chrome Rt.? Ezüst-Patak - Gyönyörűség: Az Ezüst-Patak zenekar már nagy sikereket tudhat magáénak, ha azt sikernek tekintjük, hogy a nagy zenei tévé csatorna listájára is felkerült. Ha azt mondom, hogy érdekes zenét játszanak, akkor elég finom voltam. Igazán nem is nagyon tudom, hogy a Gyönyörűség cí­mű dal mit keres egy rock válogatáslemezen, hacsak a torzí­tott gitárszóló nem jogosí­tja fel erre. ARC - Az esküvő elmaradt: Ezek után kimondottan üdí­tőnek hat az Action Rock Company előadása. Kellemes hard rock, kár, hogy a dal minősége még egy demonak is gyengécske és, hogy az egyébként jó adottságokkal bí­ró énekes egyetlen szavát sem értem annak ellenére, hogy magyarul énekel. Diktátor - A hét vezér: A korong egyik legjobb dala, ami minősí­thetetlenül szól. 2009-ben ilyen felvételt még mutogatni sem szabad, nemhogy egy kiadványra feltenni. Nagyon sajnálom, mert Derzsi vezér igazi harcosa a magyar metal zenének és tényleg jó a dal. Kronos - Elveszett zár: Nevéből í­télve azt hittem, most jön az igazi zúzda, de nem. A Kronos egy dallamos rock zenekar, akik abszolút rádióbarát zenét játszanak. Ha a kimondottan jó torokkal megáldott énekes egy kicsit bátrabban állna a mikrofon elé, azt mondanám, szinte kész vannak. Ígéretes! Crossholder - Ég és föld között: A Crossholder a nyolcvanas évek heavy metal "feelingjét" idézi. Nyilvánvaló, hogy itt is egy demo felvétellel van dolgunk, mert ebben a zenében bizony nagyon oda kell dörgölni az arcunkba a gitároknak, ami itt még hiányzik. Ígéretük szerint a készülő korongot külhonban kevertetik; meglátjuk(halljuk)! Athalay - Summum Ens: Bocsánat, de nekem ez büntetés. Nemcsak a számomra idegen stí­lus miatt, de a dobgép nem elfogadott ebben a műfajban. Carana Padma - SunArk: A gyöngyösi csapat dalának kezdésével még meg is békéltem volna, de aztán be kellett látnom, hogy meghaladja képességeimet az általuk előadott művészet. Egy viszont biztos, aki szereti a Carana Padma szerint alternatí­v metalnak nevezett műfajt, nem fog csalódni bennük. Tirpunk - Ép testben épp hogy: Nevéből is í­télve egy szörf-punk csapattal állunk szemben, akiknek zenéje abszolút magában viseli a nagy elődök hatásait (Junkies, Alvin, Hétköznapi, Macsaknadrág, stb...), akikkel volt is szerencséje turnézni a zenekarnak. Egy a sok közül, de ha egy fesztiválon csak Ők vannak ott, akkor bulizni biztos jó! Paddy & The Rats - Hurry Home: Amikor azt hittem, már nem érhet meglepetés, jött a záródal, ami el is vitte nálam a pálmát. Kis túlzással ugyan, de itt van a magyar Alestorm. Nem tudom, hogy élvezni tudnám-e ezt és az ilyen tí­pusú dalokat egy teljes koncert erejéig, mindenesetre itt nagyon üdí­tőnek hatott a Hurry Home. Nem is kétséges, ha visszajönnek a skót kalózok, a Paddy & The Rats formációnak kell bemelegí­tenie (csak nehogy bajban legyenek utána Alestormék)!

Pontszám: 0