Age Of Nemesis - Psychogeist

írta garael | 2006.01.19.

Megjelenés: 2006

Kiadó: Magna Carta

Weblap: www.ageofnemesis.com

Stílus: progresszí­v metal

Származás: Magyarország

Dalcímek

Értékelés

Boldog ifjúkorom hajnalán, a metáltól való megfertőzésem szerinti időszámí­tás második évében- mikor már túlvoltam a Guns'n'Roses valamint a Helloween okozta első csapásokon, és elkezdtem szimatolni a keményebb és összetetebb zenék irányába is- a Budapesti Szabó Ervin Könyvtár egyik fióklétesí­tményében kezembe akadt egy addig ismeretlen csapat bemutatkozó lemeze. A zöld borí­tón szereplő, görög -idealista megformálású fantázia fej és a baljóslatú mitológiai együttesnév egy egészen másfajta zenét sejtetett, mint amivel az Ossian, Pokolgép, Ómen szentháromságon szocializálódott metálfanként addig találkoztam. Mindezek mellett egy népzenei feldolgozás is kacsingatott a folk egyszerű szerelmesére, úgyhogy nosza neki, éltem kölcsönzői jogommal, és nekifeküdtem az anyagnak. Előérzetem nem csalt: a lemezen szereplő számok egy összetettebb, elmélkedősebb világ kapuit tárták ki, jóllehet megtaláltam azt a "dög"-öt és agresszí­v árnylatot is, amit a hagyományosabb metál csapatok zenéjében szerettem. Az 1999-ben - szerzői kiadásban megjelent Nemesis anyag már egy teljesen kiforrott, a Dream Theater nyomdokain haladó, ám új zenei árnyalatokat is kidolgozó csapatot mutatott, kik a keleties hatásokkal is operáló zenéjük mellett a számomra oly kedves horrorból is merí­tettek az album konceptsztorijának megí­rásához. Az Abraxas nagy részét kitevő többtételes mű Dean R. Koontz amerikai bestseller szerző regénye alapján készült, szokatlanul érzékeny szövegí­rói koncepcióval és rengeteg hangulati elemet felvonultató zenei aláfestéssel. A csapat ezután eltűnt szemem elől, olvastam, hogy elkészí­tettek egy pusztán promóciós célra felvett angol nyelvű lemezt az első két kiadott anyag sikerültebb dalaiból, de az ezután kiadott két nagylemezt - melyből az egyik válogatás, a másik pedig ismét egy konceptalbum volt- nem hallottam. Közben többszöri tagcsere történt, az énekes is új lett, és valamikor 2003-ban véletlenül böngészés közben elémkerült a csapat honlapja, melyen örömmel olvastam, hogy kiadnak egy "rajongói CD"-t a felvett, ám addig ki nem adott Nemesis ritkaságokkal - köztük feldolgozásokkal, és az első két lemez újrakevert, angol nyelvű verzióival. Több sem kellett nekem, - megörültem, hogy hallhatok néhány régebbi dalt modernebb hangzással is- és megrendeltem az anyagot, mely igazán igényes kiszerelésben dedikálva szépen rendben meg is jött. Egy kis hiányérzetem azonban ezek után is maradt: szerettem volna az első két lemez többi dalát is hallani az új énekessel, és töményebb sounddal - nos, ez most többé kevéssé valóra is vált. A közben kis névváltozáson átesett együttes ugyanis kiadta Psychogeist c. régi-új albumát. Új az album, hiszen ezek a számok ilyen formában még nem jelentek meg kereskedelmi forgalomban, de ezzel együtt régiek is, hiszen az első két album újraértelmezett, angol nyelvű dalai, melyekből egy-kettő szerepelt is a korábbi promóciós CD-n. A lemez tehát felfogható egyfajta válogatásnak is, melynek középpontjában a horror-koncept story áll, megtűzdelve a régebbi legnagyobb sikerekkel. Itt van tehát többek között a Körforgás és a Predesztináció az első albumról, a kí­gyó szeme, és a Psychogeist hat tétele - végzet ajtaja, szürke szoba, arcnélküli ellenség, a négy tükör, mami sí­r,a psychogeist és az elszakadás- az Abraxasról, természetesen angol nyelven, egészséges prog-os hangzással. Nos, az első ,ami változott az emlékeimhez képest, természetesen az ének. A csapat előző énekese, a tragikusan fiatalon elhunyt Thorday Ákos jóval magasabb hangtartományokban énekelt, ám a jelenlegi dalnok, Kiss Zoltán (Belfegor, Classica) teltebb orgánumával is sikeresen megbí­rkozik a gyakran igen nehéz dallamtémákkal. Maguk a számok szerkezetileg nem sokat változtak- vagy csak én nem vettem észre: a zene maradt az a néhol merengős, néhol elszállós, néhol dühödt, fogós énektémákkal operáló progresszí­v metal, melynél természetesen felmerül a nagy példakép, az álomszí­nház neve is. Szerencsére örömmel mondhatom, hogy a Nemesisnek sikerült túllépnie a nagy példakép árnyékán, és kialakí­tani azt a jellegzetes, gyakran a különböző nemzetek folklórjából is épí­tkező stí­lust, mely a legismertebb magyar prog. metál bandává tette az együttest. Én egyébként a Dream Theater-en kí­vül némi Fates Warning hatást is felfedezni vélek a nehezen emészthető, komplex témák végett, melyek azonban ha leülepedtek, ott keringenek az ember fejében, mint Nemesis isten átkai az ember feje felett a bosszú pillanatában.Ezt persze segí­tik a psychogeist rockopera szerűen visszatérő témái, melyek többszöri felbukkanásukkal vezérfonalat adnak a labirintusként tekergő témák útvesztőjében.

Pontszám: 9