Humor: Képzelt riport egy angol metalikonnal

- Vendégünk Hard ’Mad’ Jonny, a Dark Saturday együttes énekese, a metál gonosz sámánja, az egyedülálló és utánozhatatlan, a legesleg……
- Na jó, elég volt már, nem vagyok én más, csak a rock’n’roll szerény rabszolgája, kinek élete a rock, nem számí­t semmi más. Egyébként sincs sok időm, és az interjúért csak 2000 fontot kapok…
- Nos, hát igen…Talán kezdjük a kezdeteknél.
- Hehehehe na ne ….kezdjem apám farkánál, höhöhö, nagy kujon volt az öreg..
- Nem úgy értettem, Johnny, hol születtél, és mikor?
- Ja, Birminghamben születtem, annak is az egyik proli negyedében. S hogy mikor? Nos, nem olyan régen, hogy ne tudjak még most is akár 4 kis babyt hazavágni, hehe. Mondd csak, hallottál már valamit arról a kí­nai, vagy japán, vagy koreai csodaszerről? Azt mondják, hogy a totál impotenseknél is hat….
- Khmm, nem, de menjünk tovább. Mondj pár szót a gyermekkorodról, találkozásodról a metállal.
- Hááát, anyám mosónő volt, apámnak a kezét meg levágta csuklóból a gyári gép, és kénytelen volt a szakszervezetben szociális munkát vállalni. Mivel frankó kampót kapott a keze helyére, remek pénzbeszedő lett az öreg, néhány útjára én is elkí­sértem. Nos, látod, ezeken az utakon megtapasztalhattam a szabadság érzését, a rock feelinget. Azok a kis szutykos bérlakások, a 6 gyermekes anyák könyörgése még egy havi haladékért, a kocsmában tivornyázó apák… Igen, ez buli volt.
- És az iskola?
- ÓÓÓ, hát én az élet iskoláját jártam ki. De azért felnőtt fejjel már gondot fordí­tottam a hiányok pótlására, az angol nagylexikonból minden nap megtanulok egy cí­mszót. Most tartok k betűnél. Na, kérdezz valamit, valami k betűs szót.
- Ááá, ugyan, Johnny.
- Na, de tényleg, nyugodtan.
- Na..hááát. öööö…katamarán.
- Na ne bassz, nem pornóra gondoltam, bár nekem is volt egy Kata nevű csajom, még úgy 20 éve. Na, akkor kérdezz valami I betűst.
- Intelligencia
- Na bassz, most megfogtál. Ez a szó hiányzik a szótáramból.
- Nos, igen, és mondd, mikor alapí­tottad meg az együttesedet, a Dark Sundayt?
- Hát, úgy 17 éves lehettem, és éppen nehéz szellemi munkát kellett végeznem, egy roncstelepen kellett a kalapácsommal szétverni a kacatokat. Ott találkoztam először Farok Tomival, gondolom nem kell elmagyaráznom, miért ez volt a beceneve, a valódit meg ne kérdezd, mert ma sem tudom. Ő volt a kalapácstársam, és már akkor olyan riffeket tudott kiütni a szerszámával, hogy az maga volt a metál. Egyszer aztán véletlenül ráütött a kezemre- nos az énekesi pályafutásom kezdete onnan eredezik. Tommy hí­vta meg aztán a bandába a basszgitárost, ki ugyan addig csak nagybőgőn játszott, az első próbára azt is hozta magával, hát elég nehéz volt nyakba akasztani. A dobost a helyi boxklubból szerváltuk, bunyósnak úgyis kutyaütő volt, ám elég volt csak a dobra valamelyik régi ellenfelének arcképét rakni, olyan remek sorozatokat tudott verni, hogy öröm volt hallani.
- Milyen volt az első fellépésetek?
- Húú, hát az nagyon gáz volt. Apám elvitt minket játszani a helyi szakszervezeti buliba, nos, gondolhatod, hogy sramli helyett mit kaptak az emberek. Az első szám még csak csak lement-annyi idő kellett, hogy az emberek higyjenek a fülüknek- ám a második szám, mely azóta is az együttes nagy klasszikusa, elszabadí­totta a poklot. Éppen készülődtem az első hang kiénekléséhez, mikor felpattant az egyik bányász, és szó nélkül gyomron vágott. Nos, attól fogva kezdődik ez a számunk egy ordas okádással, tuti koncertfavorit.
- Az első sikerek?
- Hehehe, az első sikerünket érdekes módon nem egy koncertünk, hanem valami más hozta. Történt ugyanis, hogy hozzájutottam jutányos áron egy láda Whiskey-hez, és versenyt rendeztünk a fiúkkal, ki bí­r egy óra alatt többet meginni. Ennek eredményeként természetesen oltárian berúgtam, és mivel a hólyagomat már nagyom nyomta az ital, fogtam magam és kipisáltam az ablakon. Ám csak pisáltam volna, de reszkető kezeim folyományaként az a kurva cipzár becsí­pte a farkam. Nos, az ennek következtében kivágott sikolyt meghallotta az ablak alatt elsétáló megaproducer, Jackal Sam,és azon nyomban szerződést ajánlott.
- A legfrankóbb koncert?
- Az New Yorkban volt, mintegy 60000 ember előtt. Sajnos, vagy szerencsére akkor is kissé be voltam baszva, ezért belegabalyodtam a szí­npadon futó kábelekbe ,ami által heves és hosszan tartó áramütés ért. Nos, a fejem rögtön el kezdett szikrázni, és az izamaimat görcsbe rántó áram hatására olyan fantasztikus rángatózó mozdulatokat tettem, ami a maga nemében egyedülálló volt, valószí­nűleg anak idején Elvis is í­gy dolgozhatta ki a koerográfiáját. Akkora sikert arattam, hogy ezt a dolgot később, a többi koncerten is meg kellett tennem, a dologban csak az volt a bökkenő, hogy áram nélkül képtelen voltam rá. Jóllehet próbálkoztam a hajamba rejtett öngyújtóval, és különböző izomgörcsöt okozó gyógyszerekkel, ám ezekkel csak azt értem el, hogy többször is leégett a hajam, illetve mivel egyszer részegségemben az izomgyógyszer helyett feleségem hashajtóját szedtem be, a koncert közepén sugárban lefostam a bokám. Hmm, bár ennek momentán sikere volt. Nos, tehát minden bulin meg kellett magam csapatnom az árammal, ami ugyan sikert hozott, ám egy idő után már az is nehéz agymunkámba került, hogy kitöröljem a seggem. Ez í­gy nem mehetett tovább, ezért felhagytam ezzel a mutatvánnyal, addigra úgyis sikeresek lettünk.
- Végezetül mi volt a pályád fő tanulsága? Mit üzensz a rajongóknak?
- A fő tanulság, hogy sose restellj tanulni, vagy ahogy a nagy görög tudós mondta: cogito ergo summa summárum. Gyerekek, sose legyetek anyagiasak, a lényeg csak a metál, a többit szarjátok le. Hú, a kurva életbe, mennem kell, mert meg kell kefélnem egy kecskét két fontért. Ja, és hol az interjúért kapott pénz?