Metalring: Perzonal War - When Times Turn Red
írta garael | 2006.01.08.
"A Personal War muzsikája kellemes meglepetés volt számomra. A kőkemény dalokba itt-ott érdekes csemegéket csempésztek a fiúk (pl. szitár hangzás).Bár a nóták időnként egysíkuvá vállnak, a Metallica első korszakát, illetve a "szigorú" zenéket kedvelők mindenképpen szerezzék be ezt az albumot, mely időnként kifejezetten fantáziadúsnak nevezhető."
Ettől ájult be néhány zenekritikus? Hát ez nekem nem jött be.
Alapjában ez a Metallica szellemiségét idéző, 1985 körüli "kapkodós" thrash, mai hangzással. A refrének túlnyomó részét már hallhattuk az Iced Earth lemezein.
Kivétel ez alól az "In Flames" fő motívuma, mert az egy az egyben a Rage-től származik. Továbbá hallhatunk részleteket különböző Paradise Lost anyagokból is: "The Unbeliever" gitárjai, "Frozen Image" bevezetője.
Összességében a "When Times Turn Red" nálam inkább bukott, mint nyert.
Na végre, valami kellemes meglepetés.
Valami Slayer-szerű zenére számítottam, ezért szinte biztos voltam benne, hogy nem fog tetszeni, ugyanis nem rajongtam soha a Slayerért és társaiért.
Kicsit úgy is voltam vele, mint annakidején a Summer Rocks-szal, hogy a Slayer-re csak azért mentem ki,mert volt háromnapi jegyem, de igazából sosem voltam oda értük, viszont az a koncert ütött.
Valahogy így jártam ezzel a zenével is. Nem vártam sokat tőle, és erre teljesen levett a lábamról. Már a második nótánál koppant az állam, hogy hogyan lehet valami ennyire jó. Hatalmas szólók, zseniális énekes, döngölős zene némi Nevermore ízzel.
Nekem tetszik.
Nos, mivel nem vagyok híve sem a metallica, sem a Nevermore istálló küzdőstílusáért, a ringbe küldött nehézsúlyú versenyző egy-két látványosnak tűnő ütése ellenére nem igazán győzött meg munkája hatékonyságáról.
"Egy kis Metallica feeling itt-ott, súlyos riffek, dallamok, olyan lemez és együttes, ami ha így folytatja, szerintem soha nem kerül az élvonalba, viszont a második vonal mindenképpen velük kezdődhet. Nem tud magával ragadni a lemez, pedig a PeCsa-ban láttam is a csapatot egyszer" - Pontozásos vereség
"Nagyon kellemes perceket okozott nekem a "német Metallica" és úgy tűnik, lassan kinövik ezt a butuska jelzőt. A klippes nótájuk (for the last time) - a gyenge klipp ellenére is - a kedvencem a lemezen. Úgy érzem a zenekar elmozdult a Testament, Nevermore irányába, de még eléggé útkeresőnek tűnt ez az album. Összességében nekem tetszett!"
Nevermore, Metallica (sok) és egy kis Rage, ez nagyon összekutyulva, nem sok ötlettel!
A Pezonal War nevű német versenyző egyesek szerint a volt király méltó utóda lehet, agresszivitást és ötletességet tartalmazó stílusával, ám ennél a zsürinél mégis egy inkább rémisztő, mint hatékony rombológépet idézett, jóllehet ez a darálós stílus néhányunkat azért meggyőzött. Mindenesetre ez, most, általunk, egy pontozásos vereség.
Legutóbbi hozzászólások