Van Canto: Hero

írta garael | 2008.12.07.

Megjelenés: 2008

 

 

Kiadó: Gun Records/ Sony BMG

Weblap: www.vancanto.de

Stílus: capella metal

Származás: Németország

 

Zenészek
Dennis Schunke - Lead Vocals (Synasthasia) Inga Scharf - Lead Vocals (Fading Starlight) Stefan Schmidt - Lower "Rakkatakka" Vocals, "Wahwah" Solo Guitar Vocals (Jester's Funeral, Fading Starlight) Ross Thompson - Higher "Rakkatakka" Vocals (Deadly Sin, The Display) Ingo Sterzinger - Lowest "Dandan" Voice Chords Bastian Emig - Drums (Jester's Funeral, Narakam, Hades (Chn))
Dalcímek
01. Speed Of Light 02. Kings Of Metal (Manowar Cover) 03. Pathfinder 04. Wishmaster (Nightwish Cover) 05. Bard's Song - In The Forest (Blind Guardian Cover) 06. Quest For Roar 07. Stormbringer (Deep Purple cover) 08. Take To The Sky 09. Fear Of The Dark (Iron Maiden Cover) 10. Hero
Értékelés

alla capella v. capella (ol.), zenei kifejezés, mely azt jelenti, hogy valamely zenedarab csupán énekhangokra van í­rva, a hangszerkiséret teljes kizárásával. (forrás: Pallas Nagylexikon) A metal/hard rock zenét sem kí­méli az a crossover kényszeredettség, mely a képregények világából kiindulva a muzikális dimenziók talajára lépve először a popot találta meg: egy ilyen szörnyszülöttről már sikerült í­rnom, ahol a gregorián szövetcsuháját próbálták lovagi vértezetté alakí­tani, elég kevés sikerrel. Persze aztán ott van egy sikerültebb próbálkozás is, méghozzá négy finn csellós képében, kik a komolyzene underground bugyraiból tértek át a pokol fémkamrájába, hogy aztán megvalósí­thassák a a könnyű-és komoly műfajok szinte tökéletes szimbiozisát. A Van Canto hasonló útját választotta a szokatlan unikum megdöbbentési képességéből eredő előny kihasználásának: öt énekes, plusz egy dobos állt össze, hogy sajátos stí­lusban, az ütős kivételével szájjal, illetve emberi hanggal pótolván a hangszereket adjanak egy klasszikus elegáns pofont néhány ismert metal slágernek, kiegészí­tve őket olyan saját szerzeményekkel, melyeknek zenei dimenziói nem nyúlnak túl a választott dalokon. A sajátságos világot teremtő csapat sikerpotenciálját nem más, mint a Blind Guardian atyja, Hansi Kürsch ismerte fel, ki amolyan jótékony bábáskodással, és közreműködéssel adta meg hangvillaként a kezdő hangot. Hangszerek nélkül, brummogva és tülkölve? Olyan ez, mintha a páncélos vitéz kard helyett karmesteri pálcával menne a csatába, ámde...láttunk már karón varjút, és egyetlen pálcával seregeket legyőzni, nos tulajdonképpen a leí­rtakból eredő giccsszag ellenére működik a dolog. Természetesen a kiválasztott slágerekkel nem lehet nagyon mellé lőni, a dalnokok remekül elcsí­pvén a dalok lényegi koncepcióját és hangulati eredőjét, még talán egy kis pluszt is tudnak csempészni az eldumdummolt hangjegyek közé, hogy amolyan vokális formagyakorlattal bizonyí­tsák a mestereknek tudásukat, tiszteletüket és szeretetüket. A professzionalizmust dicséri, hogy a saját dalok sem ütnek el nagyon a feldolgozások által képviselt szí­nvonaltól: a kezdő, Speed Of Light nyugodtan odaférne pár klasszikus Nightwish sláger mellé, a Pathfinder dallamait pedig nem nehéz elképzelni egy bátrabb IronMaiden előadás alapjain, ahol Dickinson egy kis neoklasszikus metal agymosáson átesve jár törzsi táncot. Természetesen a "kihagyott" hangszerek élményadó képességét valahogy pótolni kell - itt bizony tetemes munka hárult hát a "szólistákra", kik remekül kiegészí­tvén egymást mutatják meg, hogy a szépség és szörnyeteg prototí­pusa nem csak a gótikus metalban működhet. Persze vannak hibái is az albumnak: a kiválasztott dalok eredeti vokalistái a metal énekakadémia szakavatott professzorai, akiket bizony nagyon nehéz felülénekelni, ráadásul egy olyan műfaji öszvérben, ahol a vokalista a kocsis és a teherhordó patás is egyben - a Van Canto szólistáinak nem is sikerült két vállra fektetniük a mestereket - persze nem is lehetett ez a céljuk - , í­gy azonban marad némi hiányérzet az olyan énekes-központú hallgatóban, mint amilyen például én vagyok. Félreértés ne essék, az énekesek bőven átugorják a standard heavy metal power dalnoki lécet, de én speciel szí­vesebben hallgattam volna olyan szerzemények átdolgozását, ahol nem a tenorisztikus vokális teljesí­tmény az élvezeti hatás egyik fő faktora. A lemez személyes kedvence az eredetiben is az egyik legjobb metal-sláger átdolgozása, a Fear Of The Dark, nos, aki egy csöppet begyorsí­tva, Hansi Kürsch hangján szeretné meghallgatni a dalt, ne késlekedjen: a megoldás a Van Canto!

Pontszám: 7.5

Legutóbbi hozzászólások