Van Canto: Hero
írta garael | 2008.12.07.
Zenészek
Dennis Schunke - Lead Vocals (Synasthasia)
Inga Scharf - Lead Vocals (Fading Starlight)
Stefan Schmidt - Lower "Rakkatakka" Vocals, "Wahwah" Solo Guitar Vocals (Jester's Funeral, Fading Starlight)
Ross Thompson - Higher "Rakkatakka" Vocals (Deadly Sin, The Display)
Ingo Sterzinger - Lowest "Dandan" Voice Chords
Bastian Emig - Drums (Jester's Funeral, Narakam, Hades (Chn))
Dalcímek
01. Speed Of Light
02. Kings Of Metal (Manowar Cover)
03. Pathfinder
04. Wishmaster (Nightwish Cover)
05. Bard's Song - In The Forest (Blind Guardian
Cover)
06. Quest For Roar
07. Stormbringer (Deep Purple cover)
08. Take To The Sky
09. Fear Of The Dark (Iron Maiden Cover)
10. Hero
Értékelés
alla capella v. capella (ol.), zenei kifejezés, mely azt jelenti, hogy valamely zenedarab csupán énekhangokra van írva, a hangszerkiséret teljes kizárásával. (forrás: Pallas Nagylexikon) A metal/hard rock zenét sem kíméli az a crossover kényszeredettség, mely a képregények világából kiindulva a muzikális dimenziók talajára lépve először a popot találta meg: egy ilyen szörnyszülöttről már sikerült írnom, ahol a gregorián szövetcsuháját próbálták lovagi vértezetté alakítani, elég kevés sikerrel. Persze aztán ott van egy sikerültebb próbálkozás is, méghozzá négy finn csellós képében, kik a komolyzene underground bugyraiból tértek át a pokol fémkamrájába, hogy aztán megvalósíthassák a a könnyű-és komoly műfajok szinte tökéletes szimbiozisát. A Van Canto hasonló útját választotta a szokatlan unikum megdöbbentési képességéből eredő előny kihasználásának: öt énekes, plusz egy dobos állt össze, hogy sajátos stílusban, az ütős kivételével szájjal, illetve emberi hanggal pótolván a hangszereket adjanak egy klasszikus elegáns pofont néhány ismert metal slágernek, kiegészítve őket olyan saját szerzeményekkel, melyeknek zenei dimenziói nem nyúlnak túl a választott dalokon. A sajátságos világot teremtő csapat sikerpotenciálját nem más, mint a Blind Guardian atyja, Hansi Kürsch ismerte fel, ki amolyan jótékony bábáskodással, és közreműködéssel adta meg hangvillaként a kezdő hangot. Hangszerek nélkül, brummogva és tülkölve? Olyan ez, mintha a páncélos vitéz kard helyett karmesteri pálcával menne a csatába, ámde...láttunk már karón varjút, és egyetlen pálcával seregeket legyőzni, nos tulajdonképpen a leírtakból eredő giccsszag ellenére működik a dolog. Természetesen a kiválasztott slágerekkel nem lehet nagyon mellé lőni, a dalnokok remekül elcsípvén a dalok lényegi koncepcióját és hangulati eredőjét, még talán egy kis pluszt is tudnak csempészni az eldumdummolt hangjegyek közé, hogy amolyan vokális formagyakorlattal bizonyítsák a mestereknek tudásukat, tiszteletüket és szeretetüket. A professzionalizmust dicséri, hogy a saját dalok sem ütnek el nagyon a feldolgozások által képviselt színvonaltól: a kezdő, Speed Of Light nyugodtan odaférne pár klasszikus Nightwish sláger mellé, a Pathfinder dallamait pedig nem nehéz elképzelni egy bátrabb IronMaiden előadás alapjain, ahol Dickinson egy kis neoklasszikus metal agymosáson átesve jár törzsi táncot. Természetesen a "kihagyott" hangszerek élményadó képességét valahogy pótolni kell - itt bizony tetemes munka hárult hát a "szólistákra", kik remekül kiegészítvén egymást mutatják meg, hogy a szépség és szörnyeteg prototípusa nem csak a gótikus metalban működhet. Persze vannak hibái is az albumnak: a kiválasztott dalok eredeti vokalistái a metal énekakadémia szakavatott professzorai, akiket bizony nagyon nehéz felülénekelni, ráadásul egy olyan műfaji öszvérben, ahol a vokalista a kocsis és a teherhordó patás is egyben - a Van Canto szólistáinak nem is sikerült két vállra fektetniük a mestereket - persze nem is lehetett ez a céljuk - , így azonban marad némi hiányérzet az olyan énekes-központú hallgatóban, mint amilyen például én vagyok. Félreértés ne essék, az énekesek bőven átugorják a standard heavy metal power dalnoki lécet, de én speciel szívesebben hallgattam volna olyan szerzemények átdolgozását, ahol nem a tenorisztikus vokális teljesítmény az élvezeti hatás egyik fő faktora. A lemez személyes kedvence az eredetiben is az egyik legjobb metal-sláger átdolgozása, a Fear Of The Dark, nos, aki egy csöppet begyorsítva, Hansi Kürsch hangján szeretné meghallgatni a dalt, ne késlekedjen: a megoldás a Van Canto!
Legutóbbi hozzászólások