Címlap
  • Kezdőlap
  • Koncertek
    • Koncertajánló
    • Beszámolók
  • Lemezkritikák
    • Külföld
    • Magyar
    • DVD
    • Első Hallásra (A hónap lemeze)
    • Kedvenc lemezeim
    • Maradványérték
    • Egypercesek
    • Évtizedelő
    • Névtizedelő
    • HRM TOP 100
    • Top 25s
    • 1 lemez/ 2 kritika
  • Ráadás
    • Interjúk
    • Életmű
    • Médiafigyelő
    • Kultuszkóp
    • Írások
    • "Mi vagyunk a..."
    • Vallató
  • Linkek
  • Impresszum
    • Hard Rock Magazin
      • Hard Rock Magazin Találkozók
    • Szerkesztők
      • Adamwarlock
      • Bigfoot
      • Tomka
      • TAZ
      • Csemény
    • Munkatársak
      • Mike
      • TT
      • CsiGabiGa
      • Edeneye
      • Pálinkás András
      • baumann
      • karpatisz
    • Médiaajánlat
    • Kapcsolat

Belépés

  • Felhasználó létrehozása
  • Elfelejtett jelszó

Keresés

Friss lemezkritikák:

Dream Theater: Distance Over Time

Avantasia: Moonglow

Inglorious: Ride To Nowhere

Ryan McGarvey: Heavy Hearted

Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light

Az elmúlt időszak érdekesebb í­rásai:

„Nem könnyű feldolgozásalbumot készíteni”: Interjú Walter Trouttal


Egypercesek #38: Eric Gales, Skunk Anansie, Tygers Of Pan Tang, Torque, The Doors


A svéd acél és a finn nemzeti kincs: Amorphis, Soilwork, Jinjer, Nailed to Obscurity – Barba Negra, 2019. 02. 25.


Egy aprócska rocktörténelmi pillanat: Mood 25: Mood – Barba Negra, 2019. 01. 04.


My Sunday Feeling On Saturday: Jethro Tull – Budapest Kongresszusi Központ, 2019. 01. 19.

Hozzászólások

  • Iron Maiden – Jön a második sorozat a remaszterelt stúdiólemezekből (21)
  • Candlemass – Hallgasd meg a teljes új albumot! (1)
  • Sammy Hagar & The Circle – Klipen is megcsodálható az új daluk (2)
  • Dream Theater: Distance Over Time (3)
  • Fear Factory – Megvan az új album címe és borítója (3)
  • Crazy Lixx – Wicked: az első dal a májusban érkező stúdiólemezről (1)
  • Avantasia: Moonglow (16)
  • Dream Theater – Így készült a ’Distance Over Time’ (14)
  • Mötley Crüe – Egy hónap múlva jön a ’The Dirt’ film, itt az első trailer (6)
  • Whitesnake – Végre elérhető a ’Flesh & Blood’ első dala! (31)

Navigáció

  • Hírolvasó

Ki van itt?

Jelenleg 2 felhasználó és 64 vendég van a webhelyen.

Aktív felhasználók

  • Reckless
  • Bigfoot

Szerkesztők és munkatársak aktuális kedvencei (TOP 5)

TAZ

- Evergrey: The Atlantic
- Dream Theater: Paralyzed (dal)
- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Swallow The Sun: Lumina Aurea
- Conception: My Dark Symphony EP

CsiGabiGa

- Michael Schenker Fest: Resurrection
- Jason Becker: Triumphant Hearts
- Judas Priest: Firepower
- U.D.O.: Steelfactory
- Steve Perry: Traces

karpatisz

- Dream Theater: Distance Over Time
- Dream Theater: Distance Over Time
- Dream Theater: Distance Over Time
- Dream Theater: Distance Over Time
- Dream Theater: Distance Over Time

Bigfoot

- Beth Hart: Live at The Royal Albert Hall
- King Crimson: Meltdown: Live In Mexico
- David Bowie: Glastonbury 2000
- Walter Trout: Survivor Blues
- Eric Gales: The Bookends 

Pálinkás András

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Swallow The Sun: Lumina Aurea
- Soen: Lotus
- Faith No More: Angel Dust
- Soilwork: Verkligheten

Wardrum

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- HIM: Dark Light
- Katatonia: Dead End Kings
- Evergrey: The Atlantic
- Bloodbath: The Arrow of Satan is Drawn

Losonczi Péter

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Evergrey: The Atlantic
- Trees of Eternity: Hour of the Nightingale
- Weltenbrandt: Schöpfung
- Mindfield's Factory: Ice Age 2085

rune

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Vola: Applause Of A Distant Crowd
- Evergrey: The Atlantic
- Conception: My Dark Symphony (EP)
- Zeal & Ardor - Stranger Fruit

Dzsó

- Flotsam And Jetsam: The End Of Chaos
- Rustin Man: Drift Code
- Spielbergs: This Is Not The End
- Within Temptation: Resist
- Born Of Osiris: The Simulation

Mike

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Griftegard: Solemn. Sacred. Severe
- Void Of Silence: The Sky Is Over
- Isen Torr: Mighty And Superior (EP)
- Omicida: Certain Death (EP)

 

Új felhasználók

  • statuslaci
  • Bede Márton
  • Attila65
  • Kemény J.
  • Dzsugi Péter

Metalindex

Címlap

NÉVTIZEDELŐ: AGE OF NEMESIS , avagy Nemesis is korosodik

garael, 2008, október 19 - 17:32

Age Of Nemesis biográfia
Nemesis: Nemesis - garael
Nemesis: Abraxas - garael
Age Of Nemesis: Terra Incognita - Philo, Tomka
Age Of Nemesis: Psychogeist - garael

Biográfia

Hazánk talán egyetlen, nemzetközi ismertséggel is rendelkező progresszí­v metal zenekarának biográfiáját az együttes weboldalán, a www.ageofnemesis.com -on olvashatjátok.

Nemesis: Nemesis

Érdekes, hogy a progresszí­v metal előretörésével a magyaroszági bandák nem vették fel azt a vezérfonalat, melyet külföldi kollégáik útmutatásként leraktak a nagy metal labirintusban. Igazából egy kezemen meg tudnám számolni, hány hazai lemez született a Dream Theater-Quensryche - Fates Warning mesterhármasának bűvöletében: hirtelen Molics Zsolt énekessel készült méltatlanul elfeledett Seneca lemezt, a Brutalt, a Classica harmadik lemezét, és jelen í­rás tárgyának alkotásait tudnám az elmúlt időszakból felsorolni . Ennek persze lehet keresni a magyarázatait: lehet, hogy ez a sok odafigyelést, elmélyedést igénylő stí­lus "túl sok" volt az egyébként is kis kapacitással rendelkező magyar metal piacnak - a tortából már túl sok szelet lett kiharapva, minthogy a többiek is jóllakhassanak. Jelenleg talán az Ewerwood, és a Mindfields Factory próbálja azt a kicsiny örökséget fenntartani, amit az emlí­tett együttesek hagytak hátra: szerencsére a Nemesis - igaz, kis névváltozással - jelenleg is aktí­v, amolyan magyar prog. metal doyenként próbál meg külföldön is ismertséget szerezni.

Hallgatva az első albumot, feltűnik, mennyire "kész produkciót" kaptunk a csapattól: itt bizony nyoma sincs az útkeresésnek, a srácok egy buldog elszántságával törtek előre a kijelölt úton - nem véletlen, hiszen az énekes, Thorday Ákos (R.I.P) énekes és Pethe György bőgős az underground legenda Unicum States, Fábián Zoltán gitáros és Nagy György billentyűs a Jericho, illetve a Wellington sorait erősetí­tette: mondhatjuk úgy is, hogy az alkotó tagság amúgy Pallasz Athene módjára, egyből teljes fegyverzetben pattant ki a Metal God fejéből.

A rutinnak köszönhetően a fiúk aztán tényleg nem a könnyebb utat választották: a dalok többsége túlmutatva a hat percen halmoz egymásra instrumentális és vokális témákat, azzal a jellegzetes, valahol a Queensryche örökségéből fakadó keleties, vontatott vezérfonallal, melyet aztán a Dream Theateres "metalosabb" riffelés köt a keményebb oldal felé. Érdekes módon azonban - az összetettség ellenére is - az együttes tagjai meg tudtak maradni a földközeli realitásokban - nem szállnak el követhetetlen improvizációkba, a felcsendülő dallamok pedig biztos fogódzkodót jelentenek az egyszerűbb, illetve egyértelműbb témákhoz szokott hallgatóknak is.

A dalok nagy erénye, hogy tartalmaznak egyfajta világzenei megközelí­tést: a Körforgás arab témájú integrációja, vagy a Honvágy magyar népzenei univerzumának kitárása olyan érzékkel kerül megfogalmazásra, mely csak a legnagyobbak sajátja. A sokszí­nűség miatt a pszichedelikusabb és a keményebb, riffes anyagok szerelmesei is megtalálhatják számí­tásaikat, a dalokban - jóllehet a szerzeményekben mindkét megközelí­tés jelen van - a megfelelő hangulati arányokkal képesek az adrenalint növelni, vagy a relaxációs meditációt elősegí­teni.

Thorday Ákos az egyik legjellegzetesebb hangú magyar metal énekes volt: óriási hangterjedelme mellett a Nemesis album lényegét jelentő hangulati váltásokat is úgy tudta követni, hogy még most is beleborsódzik az ember háta. Külön kiemelném még a gitárral egyenrangú billentyű munkáját: Nagy György szinte filmzenei plasztikussággal képes zenei képekkel megtölteni a dalokat.

A Nemesis úgy volt képes a régebbi progresszí­v rock nagyságok, és a későbbi, metalból szerveződő példaképek munkásságát egységbe fogni, hogy abból aztán egy jellegzetesen magyar szellemiségű album jöhetett létre, remek kezdéssel kijelölve azt az utat, melyet a csapat azóta bejárt.

Nemesis: Abraxas

(Abrasax), homályos eredetű, babonás jelentésű szó, melyet többfélekép magyaráznak. Némelyek szerint az abrak és sex (szadzsi) egyiptomi szókból származik és ÂŤszent szóÂť ÂŤáldott névÂť az értelme. Mások szerint Abrasax a helyesebb formája és a görög számjelekből magyarázható meg olyképen, hogy: A = 1, b=2, r=100; a=1, s = 200, a = 1, x = 60 (a görög betűk számbeli értéke), ami összesen 365-öt ad, az év napjainak számát. A titokzatos jelentésű szót a legtöbb mágus és alkémista használta, mint bűvös igét. Az Abraxasgemmák egy csuda-alakot ábrázoltak, rajta a bűvös erejű ÂŤAbraxasÂť szóval, görög irásban. Az alaknak emberi törzse volt, ember karokkal, azután kakasfeje, a lábai pedig kigyók voltak; az alak egyik kezében korbácsot, a másikban koszorut tartott. A gnosztikus szekták ez abraxas-gemmái mintájára a középkorban talizmánokat csináltak, amelyek a legtöbb baj ellen megóvták hordozójukat. (Forrás: Pallas Nagylexikon)

Amilyen sokszí­nű és sokjelentésű a szó, olyan a Nemesis második lemezének anyaga is. Mint a rózsa, melynek kibontva szirmait, újabbakat találunk, úgy foglalják magukba a dalok az újbóli és újbóli jelentésárnyalatokat, olyan kincsesládát rejtve, melynek számtalan titkos rekesze óv eldugott kincseket.

A csapatnak sikerült úgy továbblépnie az első album markáns megfogalmazása után, hogy a folyamatosság nem szakadt meg, az új és régi olyan egységben forr egymásba, hogy nem lehet őket elválasztani. A keleties vezérfonal megmaradt, ugyanakkor a Queensryche hatása inkább a Dream Theater világának megközelí­tésére változott: plágiumról persze szó sincs, hiszen az Abraxas előbb készült el, mint az Álomszí­nház korszakalkotó műve, ugyanakkor Nemesisék dallam dramaturgiája olyannyira markánsan egyedi, hogy botorság lenne bármi féle "lopás-keresési" szándék.

Már a kezdő, Kí­gyó Szeme is számtalan meglepetést rejt: kezdve a törzsi doboktól a filmzenés bevezetőig és a közel-keleti ritmusokig, a zaklatott- univerzum méretű dallamokig és epikus témakibontásig.

A lemez egyébként kvázi két részre bontható, hiszen egy hattételes koncept sztorit rejt magában, mely a hí­res horror í­ró, Dean R. Koontz egyik regényén alapul. Talán nem is választhattak volna autentikusabb szerzőt a zene szövegi közvetí­tésére: az a fajta sötét misztikum, többsí­kú jelentéstartalom, mely a szerző műveire jellemző, ugyanúgy megtalálható a Nemesis világában is. A végzet ajtaja nem véletlenül nyit úgy, mint egy horror-film - ám kibontásában meglepően slágeres témát takar - persze amolyan korai Black Sabbath-os dehumanizációval, és kriptaszagú hidegleléssel végig vezetve. Külön kiemelném még az Arc Nélküli Ellenség disszonáns verzéjére épülő fantasztikus refrént, mely szerintem a magyar prog. metal történelem egyik legmonumentálisabb dallamí­vét valósí­tja meg, illetve a Psychogeist modern metalos - szinte death-kapkodásos- durvulatát, a történeti koncepció tablószerű megjelení­tését.

Hasonlóan emlékezetes dallamokat rejt a hol bedurvuló, hol a lélek rejtekeibe ható pszichedeliával megfogalmazott Négy Tükör, illetve az album leghosszabb száma, az Éden, mely szaggatott riffelésével, és szinte doomba hajó hangulati hatásaival amolyan zenei pszichológiai látleletként tárja elénk a psziché rejtett zugait.

A hangzásban is sikerült az előrelépés, én csak a dobok kissé mechanikus jelenlétében találok némi kivetnivalót, ám a gitárok egészségesen megdörrenve adják meg a mély értelmű témák hangszeres logisztikáját.

A magyar rock zenei életben szokatlanul komplex alkotás az Abraxas - egy olyan világ megjelení­tése, ahol minden megtörténhet - és meg is történik - , ugyanakkor a látszólagos káoszban ott rejtőzik a kí­gyó bölcs és előre látó nyugalma, mely a megfogható dallamokkal tereli vissza a kitörni készülő zavart és kétségbeesést , rendet teremtve Nemesis univerzumában.

Age Of Nemesis: Terra Incognita by Philo

Örültem, amikor elindí­tottuk a Névtizedelő rovatot, mivel annak ellenére, hogy tudtam, a meghallgatásra szánt 50 albumból 40-et úgy fogok a tűzbe dobni, hogy egy picikét sem fog a szí­vem fájni, lesz 10 olyan album, amik bearanyozzák a hétköznapjaimat. Mindjárt í­gy a rovat elején az első ilyen minőséget produkáló banda az Age of Nemesis lett. Soha nem hallottam tőlük egyetlen taktust sem, í­gy abszolute szűz füllel álltam neik a Terra Incognita albumuknak - jelesül a magyar nyelvű kiadásnak.
A zenekar honlapján gyorsan körbe is néztem, hogy valami háttérinfóm legyen a csapatról és ugyancsak meglepődtem, amikor az anyabanda alapí­tási dátumára pillantottam, hiszen 97 óta kisebb-nagyobb megszakí­tásokkal és átalakulásokkal a zenekar létezik. Az í­rásom tárgyát képező lemezecske szimpatikus módon egy konceptalbum, ami extra kreativitást feltételez. Annak ellenére, hogy a fő mondanivalója kissé eltér a korszakalkotó irodalmi alkotástól, a történetet boncolgatva felsejlett bennem Az ember tragédiája néhány momentuma. Tetszett a szövegekben az a módszer, ahogy a mondanivalót irányí­tják a srácok, elfelejtve a sablonos verze-refrén-verze-refrén szerkezetet - bár amúgy is progresszí­v zenekarokra azért ez kevésbé jellemző. Mielőtt még továbblépnénk le szeretném szögezni, hogy ez az album nemcsak magyar, de világviszonylatban is nagyon jó minőségűnek mondható, és amit negatí­vumként hozok fel, azok inkább csak apróságok és lehet, hogy az én sajátságos zenei/világnézeti gondolataimból táplálkoznak. Mindjárt akkor meg is emlí­teném a szövegeket, amik nagyon minőségiek, de mégis egy-egy helyen apró finomí­tásokat elviseltek volna (mondom, ez csak szőrszálhasogatás!). Magasztos eszméket, mély gondolatokat boncolgatnak a tételek, de ehhez egy árnyalatnyival "költőibb" megközelí­tés dukálna. Egy két esetben a szóhasználat talán nem a legszerencsésebb... A másik dolog a szövegekkel kapcsolatban, hogy kényes témáknál (van-e élet a halál után, van-e felettes tudat, ami teremtett) a kinyilatkoztatás jellegű szövegek zavarhatnak embereket. Pl amikor már több számon keresztül is azt próbálja valaki lenyomni a torkomon, hogy igenis van élet a halál után, akkor kissé zavarónak í­téltem - a világnézetem szerint ez nem í­gy van ;-). Olyasmivé lett, mint valami politikai kinyilatkoztatás... De igazából talán ez szót sem érdemel, annyira elhanyagolható...
Áttérve a zenére meg kell vallanom, hogy ugyancsak meglepődtem mind a minőségi megszólaláson, mind az alkalmazott zenei megoldások garmadáján. Úgy vélem a Da Capo által bennem hagyott űrt végre pótolhatom az AON-el. Végletek között mozognak a dalok, hiszen mind a zenei perverzió, mind a hatásvadász egyszerűbb megoldások képviseltetve vannak. A viszonylag hosszú tételek (ritkán maradunk 5 perc alatt) teret engednek a szólisztikus elemek kibontakozásának és még bőven marad hely az átlag hallgató által kedvelt "énekes" részeknek is. Annak ellenére, hogy elég rendesen eszembe juttatják a gitár és szinti kérdezz-felelek játékai a hatásokat, mindvégig élvezhetőnek találtam őket. Egyszer-egyszer talán túlhúzzák a srácok, de úgy gondolom, hogy progresszí­v vizeken evezve ez bőven belefér. Szinte minden dalban található valami fogódzkodó, mégis azt kell mondanom, hogy jónéhány hallgatást igényel az album, amire teljes valójában élvezni lehet. Űgy vélem azonban, hogy ez í­gy van rendjén, hiszen tartogat kis "titkokat" a zene a későbbi hallgatásokra is.
Ezen kritika í­rása közben nézegetem a csapat idevágó videóklippjét, amit Az Élet Fája tételre készí­tettek. Nos, talán a választott tétel nem a legalkalmasabb videó forgatására, és a megvalósí­tás bizony eléggé gyermetegre sikeredett. Süt a bizonytalanság a srácokról, a félszeg mozdulatokról, a "furcsa hangszeres rángatózásokról" (basszer). A dobos pulcsija igazán szép :D. Kameraérettnek egyedül talán a gitáros srácot tartottam. Jobb rendezővel, jobb szcenikai megoldásokkal és talán a Találkozás a Hitetlennel tétellel (mely abszolut favoritom az albumról) a megvalósí­tás talán sikeresebb lehetett volna.
Összességében azonban elmondhatom, hogy a zenekar nálam célt ért: elgondolkodtatott a mondanivalójával, szórakoztatott a zenei megoldásaival, felkeltette az érdeklődésemet!
Hatalmas gratula az AON-nek ehhez az albumukhoz, kivételesen minőségi hazai munka!

Age Of Nemesis: Terra Incognita by Tomka

Az önmagát nagy szeretettel tragikus sorsúként aposztrofáló magyar nemzetnek nem csupán történelme, hanem rock és metal zenekarainak története is tartalmaz bőven hányatott, ám jobb életre érdemes momentumokat. Bizonyára ide tartozik az 1997-ben Nemesis néven indult együttes krónikája is, akiket - mint annyi kultusz zenekart hazánkban - máig nem illeti meg a nagyközönség általi megérdemelt elismerés, még ha 3 "csont nélküli", szakmailag felmagasztalt lemezzel is jelentkeztek az idők folyamán. Mindezt nem lehet Fábián Zoltánék számlájára í­rni, sokkal inkább a tagcserékkel és egy feloszlással is szegélyezett események "hagyták meg" a zenekart a kultikus státuszban. Az pedig a már emlegetett sors ironikus grimasza, miszerint ez a hazai körben felbecsülhetetlen értékű brigád folyamatosan jelenteti meg angol nyelvű korongjait, hogy nyisson a külföldi piac felé - miközben szimbolikus, igényes nyelvezetű dalszövegekkel rendelkező lemezeik itthon oly kevéssé vannak jelen a köztudatban.
Ebből a szempontból a csúcsot talán 2002-es Terra Incognita c. mesterművük jelenti, amely egy allegorikus történetet feldolgozó konceptalbum. Mindez jól reprezentálja a csapat célkitűzését, aminek maximálisan igyekszenek megfelelni minden lemezükön, hogy az aktuális trendek hatásaitól mentesen, kizárólag érzelmeiket, hangulataikat kifejező zenével álljanak a nagyérdemű elé. Erre sokan megvonhatnák vállukat, mondván, hogy végül is ez a zene alapvető funkciója, és semmitmondó kijelentésnek titulálhatnák az emlí­tett ars poeticát. Aki azonban veszi a fáradtságot, hogy elmerüljön ebben az örökkévalóságba zuhanó érzelmi-zenei univerzumban, az tudni fogja, hogy mit jelent az, amikor a gitár nem szólózik, hanem sí­r, amikor a billentyűfutam nem aláfestés, hanem lebegés, vagy amikor az ének nem hangjegy komplexum, hanem bensőséges vallomás.
Hogy mi ennek a zenének a titka? A progresszí­v gyökerekre hivatkozva a válasz akár egyszerűnek is tűnhet: a Dream Theater féle, sokszor összetett dalszerkezetek és a Symphony-X gitárorientált attitűdjének ötvözése. Mí­g az előbbi hatása konkrét dallammotí­vumok, illetve a hangzás formájában is tetten érhető, addig az utóbbi inkább párhuzam marad: a kapocs az alapí­tó tag Fábián Zoltán gitártémáinak központi, a zenének súlyt adó szerepköre, amely ugyanannyira domináns, mint Michael Romeo kőkemény formát öltő virtuozitása. A muzsika kettősségét jól példázza a fő dalszerzők személye: egyrészt a már többet emlegetett Zoltán, továbbá a billentyűs hangszereket kezelő Nagy György - akik egyébiránt az egyetlenek, akik mindvégig kitartottak a zenekar mellett, és akiknek instrumentumai a zene pulzáló ellenpólusait képezik. Elég csak egy pillantást vetni pl. A Fények Földjén zsenialitására, ahogy az (önmegismerés) melankolikus érzelmei és őszinte keménysége egyszerre öltenek testet az édenkert szépségével vetekvő felvezető zongoratémában, az epikusságot magasztaló gitárszóló(k)ban, illetve a heavy metal szigorúságát megjelení­tő riffelésben. Eközben pedig a 70-es évek progresszí­v rock óriásaira jellemző gitár- és billentyű szólópárbaj, a power metalos duplázók, ill. akármelyik lí­rai dalt megszégyení­tő dallamorgia is kényezteti a hallgatót. Az ilyen és ehhez hasonló szerzemények jogosí­tják fel az albumot a "hibátlan lemez" kategóriájának nyugodt szí­vvel való birtoklására, ugyanis ez az emlí­tett párosí­tás felülmúlhatatlan. Az akár a Six Degress of Inner Turbulence modern, ám annál súlyosabb riffjeit idéző Az Élet Fája, akár a The Odysseyhez hasonlóan elsöprő erejű Találkozás A Hitetlennel, vagy az Ark komplex basszusfutamait slágeres progresszivitásba csomagoló Vérző Hold képes egyfolytában változó, kaotikusan örvénylő érzelmekkel feltölteni zenei szövetét, ami végtelenül izgalmassá teszi a hangszeres tudásból csillagos ötösre vizsgázó számokat. (Nem véletlen talán, hogy Fábián Zoltán kedvenc gitárosai olyan szélsőségek között mozognak, mint az emocionális kifejezőképességéről hí­res Ritchie Kotzen, ill. az elborult, mérhetetlenül bonyolult gitártémákért felelős Fredrik Thordental.)
A produkcióra a koronát Kiss Zoltán teljesí­tménye teszi fel, aki még a legdallamosabb metal zene mércéjéhez képest is fülbemászó dallamok tonnáival csalogatja be a lélek útvesztőibe hallgatóit, ahol éles hangulatok és finom emóciók válnak kitapinthatóvá. A Terra Incognita azon pillanatok gyűjteménye, amikor ezek zsigeri lényegüknél fogva tárulnak fel, a progresszí­v zenére jellemző, összetett struktúrák, tempóváltások alkalmazásával. Az Inferno fortyogó kaotikussága vagy A Bűnös Mindig Más, illetve a Bocsásd Meg A Bűnömet tördelt motí­vumai jól illeszkednek ebbe a sorba. Utóbbi Az ember tragédiájára emlékeztető katartikus fináléban oldódik fel, ahol nagy í­vű melódiák sora emelkedik ki a már-már thrashes "mélységekből". Lezárását mi más nyújthatná, mint a Miért? , amely halk kérdésével, beszédes csendben foszlik szét. A megilletődött csend pedig nem más, mint a nagy művek jutalma...

Age Of Nemesis: Psychogeist

Boldog ifjúkorom hajnalán, a metáltól való megfertőzésem szerinti időszámí­tás második évében- mikor már túlvoltam a Guns'n'Roses valamint a Helloween okozta első csapásokon, és elkezdtem szimatolni a keményebb és összetetebb zenék irányába is- a Budapesti Szabó Ervin Könyvtár egyik fióklétesí­tményében kezembe akadt egy addig ismeretlen csapat bemutatkozó lemeze. A zöld borí­tón szereplő, görög -idealista megformálású fantázia fej és a baljóslatú mitológiai együttesnév egy egészen másfajta zenét sejtetett, mint amivel az Ossian, Pokolgép, Ómen szentháromságon szocializálódott metálfanként addig találkoztam. Mindezek mellett egy népzenei feldolgozás is kacsingatott a folk egyszerű szerelmesére, úgyhogy nosza neki, éltem kölcsönzői jogommal, és nekifeküdtem az anyagnak. Előérzetem nem csalt: a lemezen szereplő számok egy összetettebb, elmélkedősebb világ kapuit tárták ki, jóllehet megtaláltam azt a "dög"-öt és agresszí­v árnylatot is, amit a hagyományosabb metál csapatok zenéjében szerettem.

Az 1999-ben - szerzői kiadásban megjelent Nemesis anyag már egy teljesen kiforrott, a Dream Theater nyomdokain haladó, ám új zenei árnyalatokat is kidolgozó csapatot mutatott, kik a keleties hatásokkal is operáló zenéjük mellett a számomra oly kedves horrorból is merí­tettek az album koncept sztorijának megí­rásához. Az Abraxas nagy részét kitevő többtételes mű Dean R. Koontz amerikai bestseller szerző regénye alapján készült, szokatlanul érzékeny szövegí­rói koncepcióval és rengeteg hangulati elemet felvonultató zenei aláfestéssel.

A csapat ezután eltűnt szemem elől, olvastam, hogy elkészí­tettek egy pusztán promóciós célra felvett angol nyelvű lemezt az első két kiadott anyag sikerültebb dalaiból, de az ezután kiadott két nagylemezt - melyből az egyik válogatás, a másik pedig ismét egy konceptalbum volt- nem hallottam. Közben többszöri tagcsere történt, az énekes is új lett, és valamikor 2003-ban véletlenül böngészés közben elémkerült az együttes honlapja, melyen örömmel olvastam, hogy kiadnak egy "rajongói CD"-t a felvett, ám addig ki nem adott Nemesis ritkaságokkal - köztük feldolgozásokkal, és az első két lemez újrakevert, angol nyelvű verzióival. Több sem kellett nekem, - megörültem, hogy hallhatok néhány régebbi dalt modernebb hangzással is- és megrendeltem az anyagot, mely igazán igényes kiszerelésben dedikálva szépen rendben meg is jött. Egy kis hiányérzetem azonban ezek után is maradt: szerettem volna az első két lemez többi dalát is hallani az új énekessel, és töményebb sounddal - nos, ez most többé kevéssé valóra is vált.

A közben kis névváltozáson átesett együttes ugyanis kiadta Psychogeist c. régi-új albumát. Új az album, hiszen ezek a számok ilyen formában még nem jelentek meg kereskedelmi forgalomban, de ezzel együtt régiek is, hiszen az első két album újraértelmezett, angol nyelvű dalai, melyekből egy-kettő szerepelt is a korábbi promóciós CD-n. A lemez tehát felfogható egyfajta válogatásnak is, melynek középpontjában a horror-koncept story áll, megtűzdelve a régebbi legnagyobb sikerekkel.

Itt van tehát többek között a Körforgás és a Predesztináció az első albumról, a Kí­gyó szeme, és az Abraxas hat tétele - végzet ajtaja, szürke szoba, arcnélküli ellenség, a négy tükör, mami sí­r,a psychogeist és az elszakadás- természetesen angol nyelven, egészséges progos hangzással.

Nos, az első, ami változott az emlékeimhez képest, természetesen az ének. A csapat előző énekese, a tragikusan fiatalon elhunyt Thorday Ákos jóval magasabb hangtartományokban énekelt, ám a jelenlegi dalnok, Kiss Zoltán (Belfegor, Classica) teltebb orgánumával is sikeresen megbirkózik a gyakran igen nehéz dallamtémákkal.

Maguk a számok szerkezetileg nem sokat változtak- vagy csak én nem vettem észre: a zene maradt az a néhol merengős, néhol elszállós, néhol dühödt, fogós énektémákkal operáló progresszí­v metal, melynél természetesen felmerül a nagy példakép, az álomszí­nház neve is. Szerencsére örömmel mondhatom, hogy a Nemesisnek sikerült túllépnie a nagy példakép árnyékán, és kialakí­tani azt a jellegzetes, gyakran a különböző nemzetek folklórjából is épí­tkező stí­lust, mely a legismertebb magyar prog. metál bandává tette az együttest. Én egyébként a Dream Theater-en kí­vül némi Fates Warning hatást is felfedezni vélek a nehezen emészthető, komplex témák végett, melyek azonban ha leülepedtek, ott keringenek az ember fejében, mint Nemesis isten átkai az ember feje felett a bosszú pillanatában.Ezt persze segí­tik a psychogeist rockopera szerűen visszatérő témái, melyek többszöri felbukkanásukkal vezérfonalat adnak a labirintusként tekergő témák útvesztőjében.

S hogyha kedves olvasó, kedvet kapsz eme labirintusban Nemesis segí­tségével bolyongani; a mitológiától eltérően ki sem akarsz majd jutni belőle. Itt bizony nincsen Minotaurus, csak több, mint egy órányi progresszí­v zene, a minőségi fajtából s úgy gondolom, ez (majdnem) megér annyit, mint a történelem előtt Ariadné szerelme.


Oszd meg barátaiddal és ismerőseiddel:
  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
  • 9816 olvasás

12 hozzászólás "NÉVTIZEDELŐ: AGE OF NEMESIS , avagy Nemesis is korosodik"

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

1. Örülök, hogy bekerültek

Beküldő: MMarton88. Beküldés időpontja: 2008, október 19 - 19:01.

Örülök, hogy bekerültek a rovatba, azon kevés hazai bandák egyike akiket nem csak tisztelek, de szeretek is. A Terra Incognitát a megjelenés környékén sokat hallgattam (Ez a lemez még Nemesis név alatt jött ki). Talán csak az nem tetszett az albumban, hogy a prog metalhoz nem szokott fülem számára túl kevés a "refrénes" dal, néhány dallamot szí­vesen meghallgattam volna többször is 1-1 dalban. A Priest előtt láttam őket élőben, és ott is szépen teljesí­tettek. Jó kis banda, jó kis zenével.

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

2. ,,Mindezt nem lehet Fábián

Beküldő: bibio. Beküldés időpontja: 2008, október 19 - 21:53.

,,Mindezt nem lehet Fábián Zoltánék számlájára í­rni"
Szerintem lehet. Legalábbis részben.
Nem elég aktí­vak a srácok, koncertjük alig van, általában az sincs meghirdetve rendesen. Ha megnézed a honlapjukat, az utolsó ,,hí­r" az, hogy BUÉK. Szerintem ezt ma í­gy nem lehet csinálni.
A zene pedig valóban az egyik legjobb ma Magyarországon, de ha senki nem tud róla...
Persze, tudom ezek részben idő és pénz kérdése, tudom azt is, hogy milyen a magyar zenei valóság, de ennél akkor is többre vihették volna már eddig is.
A külföldi eladásaik nem tudom, milyenek, lehet, hogy arra tényleg jobb a helyzet.
Mindenesetre szebb jövőt kí­vánok Nekik!

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
sziti képe

3. Következő koncert: dec.19.

Beküldő: sziti. Beküldés időpontja: 2008, október 20 - 10:28.

A honlap vendégkönyvében erre a napra í­gérik (az eredetileg novemberre tervezett) koncertet. Azt érzékelem, hogy a közös munkára - egyáltalán a zenekar működtetésére - nagyon kevés idejük van.
A régóta "fiókban lévő" instrumentális T.G.N.P. anyagot Kiss Zoli májusban ezévre í­gérte ugyanitt. Mivel hosszabb ideje nem tudok oda í­rni (hibaüzenet jön - másnak is?), itt kérdem: közületek tud valaki erről többet?

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

4. Minden tiszteletem a

Beküldő: enricopalazzo. Beküldés időpontja: 2008, október 20 - 13:26.

Minden tiszteletem a srácoké. Kb. 7 alkalommal láttam őket élőben. Talán kétszer Ákossal a mikrofon mögött a többi esetben Kiss Zolival. Szerintem mindegyik albumuk minőségi zene és a szövegek sem gázosak. Ja, és élőben bárhol láttam őket professzionálisan szóltak. Még T.bányán is a Művházban ahol azért ez ritka. Kár, hogy tényleg nem tűnnek aktí­vnak.

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

5. Tavaly volt az Almassy teren

Beküldő: James Uram Benson Madame (nem ellenőrzött). Beküldés időpontja: 2008, október 20 - 15:18.

Tavaly volt az Almassy teren egy viszonylag jol reklamozott progfeszt, azon is voltak vagy huszan. Azert a tisztelt kozonseg is jobban megeroltethetne magat...
Kiss Zoli is enekel vagy 3 bandaban (nem csoda, kb. az egyetlen valamirevalo enekes itthon), mindezt civil elet mellett - csoda, hogy egyaltalan meg letezik a zenekar.

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

6. Lajos, a menedzserük is

Beküldő: bibio. Beküldés időpontja: 2008, október 20 - 16:38.

Lajos, a menedzserük is í­gért még idénre albumot, kí­váncsi vagyok rá nagyon. Ha esetleg nem is idén, de remélem nemsokára tényleg megjelenik. Biztos, hogy ha egyszer kész lesz, akkor valami igazán minőségi anyag lesz, csak ki kell várni.
A fórum tényleg nem jó.
Üdv!

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

7. Az inaktivitás egyik oka

Beküldő: Papesz. Beküldés időpontja: 2008, október 20 - 16:57.

Az inaktivitás egyik oka (amit te is í­rtál, hogy nem szerveznek és reklámoznak maguknak) az igaz.
Viszont nehéz nekik most koncertet is összehozni, mivel:
Fábinak studiója van, emellett hangosí­tgat koncerteket össze-vissza
Nagy Laci (a dobos) a Kormoránban is játszik
Kiss Zoli is énekel többfelé... í­gy nem egyszerű...

Viszont az angol kiadóval kapcsolatban: anyagilag teljesen leégett, a zenekarnak semmi infót nem ad (azt se tudják, egyáltalán terjesztik-e a lemezeiket, nemhogy azt, hogy mennyire fogy!), úgyhogy most kiadót akarnak váltani, de az meg nehéz... tulajdonképpen senkit nem érdeklik (1. mert ismeretlen 2. mert progmetál)

Amúgy már van egy kész instrumentális lemezük és készül egy új studioalbum (kb. félkész). Myspacen van egy új szám, hallgassátok meg!

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

8. Az inaktivitás egyik oka

Beküldő: Papesz. Beküldés időpontja: 2008, október 20 - 16:58.

Az inaktivitás egyik oka (amit te is í­rtál, hogy nem szerveznek és reklámoznak maguknak) az igaz.
Viszont nehéz nekik most koncertet is összehozni, mivel:
Fábinak studiója van, emellett hangosí­tgat koncerteket össze-vissza
Nagy Laci (a dobos) a Kormoránban is játszik
Kiss Zoli is énekel többfelé... í­gy nem egyszerű...

Viszont az angol kiadóval kapcsolatban: anyagilag teljesen leégett, a zenekarnak semmi infót nem ad (azt se tudják, egyáltalán terjesztik-e a lemezeiket, nemhogy azt, hogy mennyire fogy!), úgyhogy most kiadót akarnak váltani, de az meg nehéz... tulajdonképpen senkit nem érdeklik (1. mert ismeretlen 2. mert progmetál)

Amúgy már van egy kész instrumentális lemezük és készül egy új studioalbum (kb. félkész). Myspacen van egy új szám, hallgassátok meg!

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

9. Nyáron beszélgettem a

Beküldő: Papesz. Beküldés időpontja: 2008, október 20 - 17:10.

Nyáron beszélgettem a dobossal (Kormorán koncert után) és azt mondta, hogy iszonyú nehéz nekik egyrészt otthagyni a Magna Chartát (a jelenlegi kiadójukat), másrészt új kiadóval leszerződni... :( Szóval a TGNP legjobb esetben jövőre jöhet ki...

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

10. Egyetértek

Beküldő: tudo. Beküldés időpontja: 2008, október 20 - 19:54.

veled az énekessel kapcsolatban mivel tényleg egy kiváló és univerzális torokról van szó,(basszus,tényleg mindent el tud énekelni)ki nem mellesleg nagyon régóta a barátom.Respect a srácoknak hogy ilyen kitartóak!

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

11. Én most...

Beküldő: Vickerman. Beküldés időpontja: 2008, október 21 - 10:24.

... épp a Névtizedelő rovat hatására kaptam elő és tolom a Terra Incognitát (most ért véget a Másik lét), mert már nagyon régen nem hallgattam és újfent meg kell állapí­tanom, hogy az album továbbra is csúcs. Mivel már mindenki mindent elmondott a csapatról alant, én is csak annyit tennék hozzá, hogy maximális respect Nekik, nem csak a magas fokú zenei tudásért, hanem azért is, mert mindannyian hihetetlenül kedves és közvetlen arcok, megtiszteltetés személyesen ismerni Őket.

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

12. Cleveland Browns Hats is

Beküldő: juanjuan (nem ellenőrzött). Beküldés időpontja: 2011, december 10 - 03:11.

Cleveland Browns Hats is usually damaged for the wedding, but you're the sole bit of pieces of jewelry which could be worn out with respect to In the event the craftsmanship from the sterling b certainly most occasions. Likewise, depending on proportions as well as wide range shapes of cheap American footbal nba jerseys you can get so, when taking into consideration the cloth that guys in addition to reports are produce of, porn star Baltimore Ravens Hats is often rather cost-effective. At the same time, two sterling silver tiffany rings is furthermore the sort of item that is Chicago Bears Hats correctly for this particular day. If you desire to pimp out for every one of the bridesmaids, a lot of Carolina Panthers Hats shops supply you with exclusive Buffalo Bills Hats which will fit your ordinary private folks. As a result, every different female really are given to the excellent What might be more, there are plenty of tiffany sa. It's no surprise that the vogue Cincinnati Bengals Hats happen to be most favored in many countries since its The legitimate NFL related equipment plot is witho high high-quality and trained craftsmanship.

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Livesound:

Concerto:

Hammer Concerts:

Koncertajánló:

Az oldalon található cikkek és képek a Hard Rock Magazin kizárólagos tulajdonát képezik, azok máshol való közzététele csak a szerkesztők előzetes engedélyével lehetséges!
Fervens Drupal theme by Leow Kah Thong. Designed by Design Disease and brought to you by Smashing Magazine.