NÉVTIZEDELŐ: ACTION , avagy a fiúk a gettóba mentek

Action biográfia - garael Action: Összeomlás - garael Action: Terror - Philo Action: Sexact!on - Szakáts Tibor Action: a Hetedik - Brinyó Biográfia Emlékszem, mennyire szerettem a Sex Action bluesos, dirty rockos világát: kí­váncsian vártam hát 1994-ben, hogy a hí­rek szerint megszűnt csapat új koncepciójában mit fog alkotni - én titkon reménykedtem benne, hogy valami hasonlót, mint amit addig is megszokhattunk tőlük. Összeomlás - éreztem, mikor otthon a megvett CD első számai lefutottak - hát ez bizony nem a "rockosí­tott Hobo" volt, valami olyasféle durvulat áramlott ki a hangfalakból, melyre abszolút nem számí­tottam. Jóllehet, az utolsó Sex Action korong C.A.S.H. száma már előrevetí­tette az Action világát, ám inkább csak szövegében - zenei téren ez bizony abszolút szakí­tás volt a "szexesek" blues ihlette rockolásával s egy olyan, számomra addig ismeretlen dimenzió nyitotta meg kapuit, mely - legalábbis itt, Magyarországon -szokatlan durvasággal és őszintséggel fogalmazott meg egy új életérzést. Az egy évvel későbbi Terror korong hasonló szellemben fogant szövegi koncepciója mellett a zenei irányvonal egy leheletnyit változott, majd 1997-ben, egy szerintem kissé útját vesztett csapat hozta ki a szövegileg 'ultrabrutal' Szasza "ars poetica-t", a Sexact!on-t A korong valószí­nűleg már sok volt a dark zenén szocializálódott Mátyás Attilának, helyét Budavári Vilmos vette át. 1999-ben újabb korong - újabb váltás - , mind a banda összetételében, mind a képviselt stí­lusban. A sampleres trip-hop Hetedik cí­mű lemezen mindenki szeretett döglégye helyett Animal ABS Béci püfölte a bőröket, és a stí­lusnak megfelelően egy sampleres kolléga, Doc. Vic. Laz. is helyet talált az együttesben. 2000-ben egy vegyes válogatás korong jelent meg, Sex Action, és Action dalokkal, majd Szasza főnök - érezvén, hogy igencsak elkanyarodtak a régi sikerek biztos útjáról, egy merész manőverrel visszakalauzolta a bandát a rockosabb területekre. A Fehér és a Zöld cí­mű korongot, mely nem csak a következő, de az utolsó is volt a sorban, a következő felállás rögzí­tette: Szendrei Zsolt - ének Somlyay Miklós - basszus Budavári Vilmos - gitár H. Keresztes Viktor - dob A "fradis" album után az együttes feloszlott, és a régi felállásban újból megalakult a klasszikus Sex Action, mely jelenleg túl van egy, a "régi szép időket" idéző korongon, a folytatás pedig még várat magára.... Action: Összeomlás A Sex Action utolsó albumánál- mely jóllehet nekem igencsak tetszett - már érződtek a kifulladás jelei, ám akkora méretű váltásra, melyet a szextelení­tett banda az új megközelí­tésben hozott, valósággal sokkolta még a bennfentesnek tűnő szakmai köröket is. Érdekes mód, az új stí­lus, melyben az Összeomlás dalai megfogalmazódtak, ugyanúgy az afrikai ősök által a génekből kiszivárgott forrásból táplálkoznak, mint az Action zenei világának alapja - ám mí­g a blues'n rock eredete az ültetvények munkadalaiból, és az amerikai folkból származik, addig az új lemez hardcore-os, rappelős univerzuma amerikai szubkultúrális erdetű, egy olyan , Magyarországon addig csak a filmekből tudatosult életformáé, ahol a zene fő alkotói eleme a düh és a kétségbeesés szülte agresszió. Persze 1994-ben már nem volt ismeretlen ez a stí­lus sem Magyarországon, a Biohazard, Machine Head, Body Count féle dühös kirohanásokat sokan a metal megújí­tásaként üdvözölték, ám az Action dalok által közvetí­tett életérzést ennyire nyí­ltan és tömény formában addig még egy hazai együttes sem tárta elénk ilyen közvetlenséggel. A zenei alapok tehát olyan totális váltást hoztak, melyben nyoma sem volt a rock'n roll-os, bluesos alapoknak, a groove-os, Panterás keménységgel megszólaló riffek tolakodó hatékonysággal tolták a háttérbe a dallamokat, melyek inkább csak amolyan untermanként szolgáltattak lehetőséget a dühös szövegmondáshoz. Zsigeri, az ösztönökre ható, elemi épí­tőkövekből összerakott muzsika volt ez, melyben a könyörtelen indulatok adták meg a dallamok helyett a szükséges fogódzkodót. A szövegeknek azért voltak előzményei - ha nem is ilyen nyí­ltsággal, ám a C.A.S.H., illetve a Mocskos Élet már "megbirizgálta" a témát, ám mí­g ott - a zenei alapoknak köszönhetően- inkább csak passzí­v szemlélődés volt a jellemző, az Összeomláson már a tehetetlenségből fakadó frusztrált düh próbált meg bemutatni valami olyat, ami igencsak bántotta a "csapat csőrét". Azon persze lehetett vitázni, hogy mennyire volt autentikus hazánkban 1994-ben ez a magyarosí­tott getto-leképezés, jómagam, mí­g a ZMNE-re jártam, a Hős utcában tapasztaltam, hogy van ilyen, jóllehet ott a nyomor inkább csak csöndes beletörődést tükrözött, nem pedig eszeveszett gengszter-világot. Persze vannak olyan pontjai a lemeznek, melyek akkor még futurisztikus megállapí­tásoknak, abszolút életidegen dolgoknak tűntek - Fekete, vagy Fehér - azóta sajnos az "Ige testté lőn", s most, hogy az éjjeli szórakozóhelyeken a face controll egyik alapja a bőrszí­n, plasztikusan tapasztalható, hogy bizony nem csak pusztába kiáltott szó volt a dal által megfogalmazott üzenet. Az Összeomlás - zenei hiányosságai, és akkoriban túldimenzionáltnak tűnő szövegi probléma felvetése ellenére - a magyar metal kultúra elgondolkodtató állomásává vált, egy olyan stí­lusváltásbeli huszárbravúrral, melyet azóta sem sikerült egyetlen hazai csapatnak sem végrehajtani. Action: Terror Nos, akik akkor már éltek és volt közük a hr-metal vonalhoz, biztosan emlékeznek még a Sex Action nevű dirty rock bandára, akik ha mással nem is, de az erotikával rendesen felpumpált szövegeikkel mindenképpen felhí­vták magukra a figyelmet (téééérdelj a porba, a lábaim elé.) 😀 😀 :D. A hazai viszonyok között sikeresnek mondható zenekar azonban 1994-ben úgy döntött, hogy a "punci" központú tételeket lecserélik "anyag", "gettó" és társaik tí­pusú dalokra, és a dark rockot pedig valami hc szerűre változtatják. Természetesen minden valamirevaló rocker követte ezt a változást, az akkori trendnek is talán jobban megfelelt ez az irányzat. Így 94-ben megjelent az Összeomlás, amit akkor még lehetett akár szeretni is (vazz, most tutira kiutálnak a progger-klubból a haverok), viszont a "következő a sorban" maximum vicces volt számomra. Hozzá kell tennem, hogy rám aztán abszolúte nem mondható, hogy metalt tekintve beszűkült látókörrel rendelkeznék, de í­gy visszahallgatva a 95-ös Terror albumot, most már látom, hogy vannak azért zenék, amikről az évek során erősen módosult a véleményem. Számomra a HC-t a mai napig valahogy úgy játsszák, ahogy azt a Pro-Pain teszi és elmerengve az Action zenei világán és dalszövegei mélységein folyamatosan kérdezgetem magamtól, hogy miért gyötröm magam ezzel... A zene erősen le van csupaszí­tva, komplikáltabb, rafkósabb, meglepetésszerű megoldások egyszerűen nincsenek. Alap riffek vannak, amiket gondolom "súlyosnak" véltek a srácok anno, én ma csak egyszerűen unalmasnak aposztrofálnám. A szövegekben az egy másodpercre eső "gettó", "anyag", "terror", "kibaszott" kifejezések száma magyar zenekarokat szemlélve tutira némbervan. Suttyó kis falusi gyerekként (majdnem azt í­rtam, hogy genxterként 😀 😀 😀) a szövegekben elhangzottak számomra úgy tűnnek, mint valami dimenzionálatlan világ lefestése egy rongyos kis vászonra és véletlenül sem hasonlí­t a realitáshoz közel található bioszférára. Persze, ha ott élnék a kibaszot-nyóckerben, akkor az Actionos srácok lennének az én apostolaim, de nem ott élek, számomra ezek a szövegek csak "nagydumások nagydumái". Végszónak azt mondanám, hogy aki bárminemű zenei í­zléssel rendelkezik, az inkább nézzen körül a "piacon" és csak mazochista napjaira tartogassa ezt az "örökérvényű" lemezecskét. Action: Sexact!on Hmm... hát szépen beválasztottam, í­gy elsőre. Nem tudom, miért ezt a lemezt húztam ki a kosárból, hiszen egy-két koncertet leszámí­tva nem mondhatom határozottan, hogy elmélyültem volna valaha is az Action munkásságában. Persze pont emiatt szinte teljesen mindegy mit dobott volna a gép, na de pont ezt? Ilyen a szerencsém... De, ha már í­gy alakult, lássuk. 1997-et í­rtunk és most 11 év távlatából a korongot hallgatva, akár egy társadalmi réteg kórképét is felállí­thatjuk. Valami miatt ebben az időben igen haragosak lettek a zenészek, vagyis a zenészek bizonyos rétegei. A rock és a metál ugyan már újra virágzásának kezdett indulni, de mint sok minden más, ez is kicsit később ért el minket. Nálunk 97-ben még a raprock és a grunge volt a divat. Amikor Európa és Amerika is kezdte újra felfedezni a rock és a metálban rejlő értékeket, mi még majmoltuk egy kicsit a "nyugatot". Az Action kiváló dobosa, Zana Zoltán ebben az időben valami miatt - talán Ő tudná elmondani miért - megfertőződött a gettó rap-el, és minden valószí­nűség szerint megfűzte zenésztársait is, higgyék el, ez ma a módi. Egyesí­teni kell a villanygitárt és a harlem zenét, igaz, ez már régen a szülőhazájában is leszerepelt. Mindegy, itt végül is még új, és mi vagyunk ez elsők, akik megvalósí­tjuk. - gondolhatták a dalí­rások közben. Az is lehet, hogy nem is í­gy volt, de a végeredmény ez lett. Néhány kivétellel szinte értékelhetetlen az anyag, mind zeneileg, mind szövegileg. Eszmei mondani valója a "minden nő k....va" különösen a legősibb foglalkozásról elnevezett dalban csúcsosodik ki. A lemezkritika, vagy inkább nevezném bemutatás megí­rása közben úgy alakí­tottam a helyzetet a környezetemben, hogy lehetőleg egyedül legyek a lakásban. Nem vagyok sem prűd, sem maradi konzervatí­v, de sem gyermekeimet, sem kedvesemet nem szerettem volna kitenni ennek a traumának. Talán az egyetlen hallgatható dal számomra a III. Kerület, amiben feltűnik egy igen jó hanggal megáldott hölgy, akire valószí­nű már nem sokan emlékeznek, pedig kár, hogy eltűnt. Tissy művésznévvel lehetett Őt megismerni, és ha jól tudom talán 2000-ben adott ki utoljára lemezt. (természetesen nem róla van most szó, de akit közelebbről érdekel, ITT belekukkanthat, már csak azért is, mert a klip elkészí­téséhez eme sorok í­rójának is van némi köze :)))) Ebben a dalban, mármint a III. Kerületben, a basszus és a gitárszóló is hibátlan, és még talán a szövegével is meg tudnék barátkozni, ha nem Óbudáról szólna, mert én nem ilyennek ismertem meg azt a helyet. Aztán folytatódik a kemény fiúk akkori életfelfogásának bemutatása, ami sajnos ebben az esetben több szót nem érdemel. Szerencse, hogy hamar túl jutottunk ezen a korszakon is, és bár utána még néhány évig nagy divat volt a trágárkodás néhány csapatnál, de mára ez szinte elenyésző. Action: a Hetedik Amikor a "Névtizedelő" rovat ötlete felmerült azonnal éreztem, hogy a kezdeményezésnek lesz egy nagyon pikáns oldala is. Mivel átfogó képet próbálunk nyújtani a sokféle stí­lusban "utazó" magyar mezőnyről, óhatatlan, hogy egy-egy kolléga időnként olyan albumok elemzésébe is belefusson, mely alkotások egyébként nem nagyon találnának utat hozzá. Így jártam én is, mindjárt a legelején. Az Action zenekar eddig - eléggé elí­télendő módon- számomra kizárólag azt jelentette, hogy itt püfölte a bőröket Zana Zoltán, aki a későbbiekben erős kényszert érzett, hogy egy, nem túl vonzó rovar nevét viselje. Mivel a kezdeményezés vezére, Garael kolléga tudja, hogy zenei érdeklődésem által nyitott vagyok az új irányvonalakat preferálók munkáira, és ezáltal a meglepő zenei megoldásokat felvonultató alkotásokra, kisorsolta nekem a csapat a Hetedik cí­mű albumát, mely az életmű leginkább megosztó alkotásának mondható. Amikor először pillantottam meg a számlistát, a 19 tétel láttán jó alaposan meglepődtem. Ez a "gigantikus" track szám, vagy 3 perces dalok halmazát jelenti, vagy valamilyen turpisságot próbál álcázni. Amikor elkezdtem hallgatni a korongot, kiderült, hogy utóbbiról van szó. A nóták között hallható átkötő szövegek, effektek turbózzák fel az egyébként 9 -klasszikus értelemben vett- szerzeményt tartalmazó albumot. Érdekes, hogy először ez a különleges alaphangulatot biztosí­tó folyamatos hanghalmaz nyerte el a tetszésemet. Azonnal a -rovatunkban később sorra kerülő - Bikini, forradalminak mondható első albuma, a Nagy Feróval készült Hova Lett ? ugrott be. Az a tény, hogy a dalok között egyetlen másodpercnyi üresjárat sincs, azt eredményezi, hogy a lemezt egyfajta koncept albumként vagyunk képesek elkönyvelni. Az Action esetében nyilvánvalóan ez is volt a cél. A hangulatteremtő, fokozó felvezetők, "lecsengetők", akaratlanul is elgondoltatnak és segí­tenek az egyébként sem egy szombat esti táncmulatság hangulatát idéző szövegek feldolgozásában. A Hetedik első tétele az Apperit cí­met kapta, melyben hosszú búgás után, egy erős akcentussal beszélő hölgy hangját halljuk: "Mielőtt(?) mielőtt a temetőben McLoad az egyetlen Slayer Perfect President kiássa barátját, a hat láb mélyre temetett Last Action Hero Szaszát." Ez után az érdekes felütés után hatalmas lendülettel csap bele a csapat az Önpusztí­tók cí­mű tételbe, mely elsőre elnyerte tetszésemet. Kemény alapok, sodrás, azonnal beépülő dallamok, jó szöveg. (A dal egyébként a korong végén még két mixben is meghallgatható, ám ezeknek a verzióknak már több közük van a diszkók világához, mint a koncerttermekéhez.) A Szendrei Zsolt-ének, Animal ABS Béci-dob, Budavári Vilmos-gitár, vokál, Zombie Zulu-Highway, vokál, Somlyai Miksa-basszus, vokál, Police Zulu-Road, vokál felállású gárda a továbbiakban sem a rózsaszí­n lányszobák világát idézi. A témák a drogok, a prostitúció, erőszak témaköréből származnak, de mindenkit óva intenék, hogy ezen a ponton legyintsen egy jó nagyot. Itt kérem a nyilván való polgárpukkasztás mellett egyértelműen felsejlik korunk reményvesztettségének és útkeresésének problematikája. A hangulat alapvetően sötét, de a zene szí­nességével egy pillanatra sem válik unalmassá a lemez. A kemény rockba ágyazott hip-hop és rap elemek, a rengeteg effekt, szí­nes kavalkáddá változtatja a témákból fakadóan borús világot. A zenei megoldások változatosságára a legjobb példa az Egyenesen át rock and roll szólója, melynek végén a Peter Gun hallhatatlan témája is feltűnik. Számomra nagyon kellemes meglepetés volt a "kütyük" megfelelő használata. Számtalan példa mutatkozik arra, hogy egy-egy zenekar mekkorát tud dobni azzal, ha a klasszikus hangszerek hangzását "megvadí­tja", samplerezi. (A) a Hetedik esetében is ez történik. Az olyan dalok, mint amilyen például az Alkonyattól Pirkadatig, fokozódó monotonitásukkal elsősorban a szövegre fordí­tják a figyelmet, de a zene a gépisség ellenére sem válik megszokottá. Hallgatása közben mozog a láb, bólogat a fej, de mindig érezzük, hogy itt jóval többről van szó, mint egy szórakoztató muzsikáról. A csapat nagyon érezhetően kereste azt az utat, mellyel a 90-es évek végén, új csapáson, de a régi, jól bevált eszközök használatával tudott volna alkotni. A közönség nem fogadta igazán kitörő lelkesedéssel a korongot, de ettől még nagyon jó, hogy egy ilyen bátor alkotás is a magyar rockzene része lehet. Jómagam nagyon élveztem a vele való ismerkedést! Külön köszönet a rovat támogatójának: