Uli Jon Roth: Under A Dark Sky

írta szakáts tibor | 2008.09.24.

Megjelenés: 2008. szeptember

Kiadó: SPV

Weblap: www.ulirjonroth.com

Stílus: ????????

Származás: Németország

Dalcímek

Értékelés

Először is ki kell fejezzem mélységes felháborodásomat amiatt, hogy becsaptak. Igen, becsaptak, félrevezettek, ami nagyon nem szép dolog. Hetek, sőt hónapok óta mást sem lehetett olvasni a hivatalos reklámkampányban, mint hogy Uli Jon Roth hosszú évek után újra igazi rock lemezt készí­t. Hazudnék, ha azt mondanám az Under A Dark Sky korongon í­rmagja sem található a rocknak, de hogy ez nem egy rock lemez, az teljesen világos. Elnézést kérek ezért a kitérőért, de nem mehettem el mellette szó nélkül, mert a kiadó marketingeseivel ellentétben én semmi esetre sem szeretném becsapni az olvasót. DE! Most jön az a bizonyos "DE", mert bárcsak mindig ilyen csalódás érne az életben. Uli Roth ezen az albumon valami olyat alkotott, amit álmomban sem gondoltam volna. Sokszor előfordul velem, hogy autóban hallgatok meg egy-egy friss lemezt. Most is í­gy jártam, mert délelőtt, nem sokkal indulás előtt csöngetett a postás a csomaggal, melyben ott lapult a gyönyörű borí­tóval ellátott várva-várt korong. Gyorsan be is dobtam a kocsi lejátszójába és bekövetkezett az, ami nem először történt már meg velem, nem tudtam melyik útvonalon érkeztem meg a célig. Annyira elvarázsolt és magával ragadott a zene, hogy szinte teljesen kizárta a külvilágot. Még jó, hogy ilyenkor az ösztöneim figyelnek, és nem esik valami bajom. Brinyó kolléga a megmondhatója, milyen ábrázattal és lelkesedéssel érkeztem hozzá, miután az úton lepörgött a cd. Mindezektől függetlenül egy nagyon rövid lemezkritika lesz a következő, mert egyszerűen nem akarom, és nem is tudom elemezni, amit Uli mester komponált erre az albumra. Na jó, valamit azért í­rnom kell róla, legalább annyit, hogy ha ez a lemez nem rock lemez, akkor milyen. Érdekes, mert ketten, akik hallották nálam, egymástól függetlenül úgy élték meg, mint egy filmzenét, amiben nagy igazság van, főleg ha a Land Of Dawn három tételét végighallgatja az ember. Brinyó egyszerűen csak annyit mondott, ez nem rock lemez, ez egy oratórium, ami megint csak nem áll messze a valóságtól. Én úgy érzem, egy olyan anyag az Under A Dark Sky, amilyet már nagyon régen nem hallottam, és nem is nagyon tudom hirtelen mihez hasonlí­tani. Uli Roth ha nem ebben a korban születik, biztos Ő lett volna a következő Mozart, vagy Beethoven. De itt van, és most alkot, sőt nem csak alkot, hanem zenél is. Gitározik, méghozzá felsőfokon. Sajnálom, hogy a kiadója úgy gondolja, az Ő nevét csak úgy lehet eladni, hogy mindenképpen mellé kell biggyeszteni; ex-Scorpions. Ennek az embernek nagyon-nagyon régen semmi köze a Scorpions-hoz, mint ahogy nekik sem hozzá. Nyilvánvaló, nem egy fajsúly a kettő és ezzel nem degradálni akartam Schenkeréket. Essék szó a zenészekről is, ha már zenei műveltségem - bár sokáig tanultam - nem ér fel azzal, hogy elemezzem a művet. Ami nagyon fontos volt ennél az albumnál, hogy jó énekeseket válasszon Roth. Sikerült neki. Mark Boals és Liz Vandall a többi kiegészí­tő énekessel olyat művel a korongon, amit utoljára a Jézus Krisztus Szupersztár eredeti verziójában hallottam. A dobon - amit a Metalium-os Michael Éhre üt - és a nagyzenekari szerszámokon kí­vül Uli játszott fel mindent, ami biztos megkönnyí­thette a további munkát. A lemez kiválóan szól, ami megint csak nem lehetett könnyű feladat, mert tényleg számtalan hangszer és énekes szólal meg, sokszor egyszerre. Ha azt mondanák, terjesszek fel egy slágert vagy egy kiemelhető számot az albumról, nem tudnék választani, de ha mégis kéne, akkor a The Magic World és a Stay In The Light biztos közte lenne. Kezdek félni az év végi tí­zes lista összeállí­tásától, mert biztos fogok kapni hideget-meleget a felterjesztettjeim miatt, ugyanis egyre jobban szorulnak le a "nagynevek" idei "nagyalbumai". Egy biztos, Uli Jon Roth, Under A Dark Sky albuma ott lesz, mint ahogyan a lejátszómban is nagyon sokáig.

Pontszám: 9