Michael Bormann: Capture The Moment
írta garael | 2008.09.23.
Zenészek
Michael Bormann - dob, bass, gitár, szinti
* Andreas "Rippel" Rippelmeier - gitár
* Chris Ivo, Eric Ragno, Niklas Olssen, Marco Grasshoff - szinti
* Sabine Edelsbacher (Edenbridge) & Sonja Rippelmeier (duett Michaellel)
* Guido Gallus - további dob
* Bobby Stöcker- további szólógitár
* Tommy Denander - további gitár, bass, szinti
* Lanvall (Edenbridge) - további szólógitár
Dalcímek
01. When Push Comes To Shove
02. Friends Of A Lifetime
03. Come Take Me Higher
04. Live Your Life
05. I Wanna Hear Your Voice
06. Half Way Down
07. I Will Hold The Line
08. Love Is Magic
09. Glory And Pain
10. Don't Bother Me
11. Doing Or Not
12. Still Haven't Found It
13. For Just A Little While
14. Go Going Gone
Értékelés
Michael Bormann D.C. Cooperhez hasonlóan több műfajban is kipróbálta magát: a Jaded Heart , a Bonfire és a Biss németes hard rock produkciójában, a Bloodbound veretes galopp-metáljában, a Human Fortress folkos hevy-jében és most, immár többedik szólóanyagának finoman szőtt AOR világában. Nem véletlen ez a stíluskavalkád: az énekes hangja alkalmas mind a lágyabb témák érzelmi tolmácsolására, mind a csataindulók duhaj hacba hívására, ráadásul dallmérzéke, és énektémái ezerszínű változatossággal képesek kellemes perceket okozni a hallgatónak. Jelen recenzió tárgya az énekes által megfogalmazottak szerint régi terv zenei megvalósulása, nem pusztán egy szimpla AOR album életre hívása, hanem az életében kapott reflexiók és benyomások muzikális összegzése. Ennek következtében aztán egy olyan "ezerszínű szőttest" kapunk, melynek szálait hol az AOR, hol a hard rock, hol pedig - éppen csak érintve - a heavy metal alkotja, ám hatásaiban ott lapul a Whitesnake blues alapú világán kívül a Led Zeppelin folkba merészkedő pszichedeliája is. A leírtak ellenére azonban szó sincs öreges, régisulis megoldásokról, a hangzás tömörsége, és a néha megdörrenő riffek megfelelő kivagyisággal hangoztatják a pulzáló életerőt, mely a dalokból árad. A valóban slágeres dallamokat remek háttérvokálok teszik teljessé, melyek a dús billentyűszőnyeg mellett teszik igazán teltté és sodróvá a zenei anyagot, melyben a Jaded Heart, Bonfire, Loverboy hatások mellett Foreigner és - melyet a hasonló orgánum is felerősít - Bryan Adams féle megoldások is ismerősek lehetnek a figyelmes hallgatónak. Természetesen itt szó sincs plagizálásról, pusztán hangulati benyomásokról, főleg annak tükrében, hogy az érzelmek mind a dallamokban, mind a dalszövegekben központi helyet foglalnak el. Bormann tudja, hogy ebben a műfajban a refréneknek központi szerepük van: nem is sieti el amúgy előkészíteni azokat, minden számnak pontosan meghatározott dramaturgiája van, ahol a csúcspontot természetesen a vokállal megtámogatott refrén jelenti, még akkor is, ha a néha samplerezett riffek megfelelő morcossággal játszanak amolyan unterman szerepet. Mivel szinte minden hangszert az énekes játszott fel, ne számítsunk instrumentális agyviharokra, itt elsősorban az énekhangon van a hangsúly, mely szerencsére képes pótolni megannyi hangszert. Ennek ellenére jó pár vendégsztár segíti Michaelt zenei világát felvázolni: korábbi szólóanyagán Anette "Nightwish" Olson, most pedig egy másik gótikus pacsirta, az Edenbride-os Sabine Edelsbacher, illetve Sonja Rippelmeier képviseli a megfelelő ének-ellenpólust.
Legutóbbi hozzászólások