Michael Bormann: Capture The Moment

írta garael | 2008.09.23.

Megjelenés: 2008

 

 

Kiadó: RMB records

Weblap: www.michaelbormannpage.de

Stílus: AOR

Származás: Németország

 

Zenészek
Michael Bormann - dob, bass, gitár, szinti * Andreas "Rippel" Rippelmeier - gitár * Chris Ivo, Eric Ragno, Niklas Olssen, Marco Grasshoff - szinti * Sabine Edelsbacher (Edenbridge) & Sonja Rippelmeier (duett Michaellel) * Guido Gallus - további dob * Bobby Stöcker- további szólógitár * Tommy Denander - további gitár, bass, szinti * Lanvall (Edenbridge) - további szólógitár
Dalcímek
01. When Push Comes To Shove 02. Friends Of A Lifetime 03. Come Take Me Higher 04. Live Your Life 05. I Wanna Hear Your Voice 06. Half Way Down 07. I Will Hold The Line 08. Love Is Magic 09. Glory And Pain 10. Don't Bother Me 11. Doing Or Not 12. Still Haven't Found It 13. For Just A Little While 14. Go Going Gone
Értékelés

Michael Bormann D.C. Cooperhez hasonlóan több műfajban is kipróbálta magát: a Jaded Heart , a Bonfire és a Biss németes hard rock produkciójában, a Bloodbound veretes galopp-metáljában, a Human Fortress folkos hevy-jében és most, immár többedik szólóanyagának finoman szőtt AOR világában. Nem véletlen ez a stí­luskavalkád: az énekes hangja alkalmas mind a lágyabb témák érzelmi tolmácsolására, mind a csataindulók duhaj hacba hí­vására, ráadásul dallmérzéke, és énektémái ezerszí­nű változatossággal képesek kellemes perceket okozni a hallgatónak. Jelen recenzió tárgya az énekes által megfogalmazottak szerint régi terv zenei megvalósulása, nem pusztán egy szimpla AOR album életre hí­vása, hanem az életében kapott reflexiók és benyomások muzikális összegzése. Ennek következtében aztán egy olyan "ezerszí­nű szőttest" kapunk, melynek szálait hol az AOR, hol a hard rock, hol pedig - éppen csak érintve - a heavy metal alkotja, ám hatásaiban ott lapul a Whitesnake blues alapú világán kí­vül a Led Zeppelin folkba merészkedő pszichedeliája is. A leí­rtak ellenére azonban szó sincs öreges, régisulis megoldásokról, a hangzás tömörsége, és a néha megdörrenő riffek megfelelő kivagyisággal hangoztatják a pulzáló életerőt, mely a dalokból árad. A valóban slágeres dallamokat remek háttérvokálok teszik teljessé, melyek a dús billentyűszőnyeg mellett teszik igazán teltté és sodróvá a zenei anyagot, melyben a Jaded Heart, Bonfire, Loverboy hatások mellett Foreigner és - melyet a hasonló orgánum is felerősí­t - Bryan Adams féle megoldások is ismerősek lehetnek a figyelmes hallgatónak. Természetesen itt szó sincs plagizálásról, pusztán hangulati benyomásokról, főleg annak tükrében, hogy az érzelmek mind a dallamokban, mind a dalszövegekben központi helyet foglalnak el. Bormann tudja, hogy ebben a műfajban a refréneknek központi szerepük van: nem is sieti el amúgy előkészí­teni azokat, minden számnak pontosan meghatározott dramaturgiája van, ahol a csúcspontot természetesen a vokállal megtámogatott refrén jelenti, még akkor is, ha a néha samplerezett riffek megfelelő morcossággal játszanak amolyan unterman szerepet. Mivel szinte minden hangszert az énekes játszott fel, ne számí­tsunk instrumentális agyviharokra, itt elsősorban az énekhangon van a hangsúly, mely szerencsére képes pótolni megannyi hangszert. Ennek ellenére jó pár vendégsztár segí­ti Michaelt zenei világát felvázolni: korábbi szólóanyagán Anette "Nightwish" Olson, most pedig egy másik gótikus pacsirta, az Edenbride-os Sabine Edelsbacher, illetve Sonja Rippelmeier képviseli a megfelelő ének-ellenpólust.

Pontszám: 7.5

Legutóbbi hozzászólások