Starbreaker: Loves Dying Wish

írta garael | 2008.09.19.

Megjelenés: 2008

Kiadó: Frontiers Records

Weblap: www.lovesdyingwish.com/

Stílus: hard rock

Származás: Svédország

Dalcímek

Értékelés

Ha az elmúlt pár évben eldobtam volna egy követ a dallamos , progresszí­v hangulatoktól sem mentes, ám klasszikus értékeket is bí­ró hard rock/metal mezején, minden bizonnyal egy Magnus Karlsson által fémjelzett alkotás-virágra esett volna: bámulatra méltó, hogy mennyi underground és mainstream szupersztár segédkezett a svéd gitáros-dalszerző mára már monumentálissá vált életművének gyarapí­tásában. A kultikussá vált két Allen/Lande korong, a Mark Boals fémjelezte The Codex, és a Tony O'Hora szóló mellett a kritikai és közönség sikert elért Starbreaker album, valamint a hamarosan megjelenő új Bob Catley lemez is a mester kézjegyét viselte, viseli: a markáns zenei világgal rendelkező Karlsson amolyan zenei mágusként képes a saját arcára formálni a közreműködő sztárok világát- hogy ez jó, vagy rossz, azt döntse el mindenki saját maga. Az viszont biztos, hogy az adott alkotások képesek megosztani a publikumot: egyeseknek túl egysí­kúak a dalok, mások viszont zsenialitást kiáltanak - ahhoz, hogy eldöntsük, kinek lehet igaza, több oldalról is érdemes megvizsgálni a gitáros-producer tehetségét. A hangszeres szakmai berkekben a legtöbben elismerően szólnak az úriember felkészültségéről, laikusként csak annyit tudok ehhez az attitűdhöz hozzátenni, hogy az ismert dalokban az arányokat í­zlésesen eltalálva, nem tolakodva, a megfelelő zenei alázattal, de ha kell, "odapörkölősen" vesz részt. Dalí­rói képességeit illetően azonban már nem ilyen egyértelmű a kép. Jómagam igazából nem tudok teljesen azonosulni az úriember zenei világával, sokszor kissé modorosan egysí­kúnak találom a szerzeményeit - főleg a dallamalkotás területén. Úgy érzem, hogy az általa összetrombitált szupersztárokból jóval többet ki lehetett volna hozni s jóllehet, azért vitathatatlanul szí­nvonalasak az elkészült dalok, nélkülözik azokat az emocionális csúcspontokat, melyek a "jómunkásembert" különböztetik meg a virtuóztól. Mindezekkel ellentétben azonban a 2005-ben megjelent Starbreaker albumon "elsült" a mester keze: a korongon helyet foglaló dalok klasszikusan ötvözték az enyhe progresszí­v í­zekkel felvezetett hard rocki könnyedséget a bombasztikus dallamossággal - a szuperszonikus hatás eléréséhez persze kellett a TNT-ből és a Westworld-ből megismert Tony Harnell fantasztikus hangja, és énektémái, melyek megadták azt az emlí­tett pluszt, ami számomra is kedvenccé tudta avatni az albumot. Jelen lemezre kissé változott az első korong hangszeres felállása: Fabrizio Grossi, a producerként is jelenlévő basszer helyét a jazzben is járatos Jonni Lightfoot foglalta el, játéka élvezetes szí­nvonalon képes pótolni elődje munkáját. Kissé változott az új lemezen képviselt zenei világ is - no, nem kell megijedni, éppen csak annyira, hogy ne egyfajta klónról beszélhessük: a felvázolt szerzemények leheletnyit direktebben, több melankóliával, és csendes szemlélődéssel vázolják fel a Loves Dying Wish zenei palettáját. Nem véletlen a borí­tó kissé gótikusra sikeredett koncepciója, a muzikális megvalósí­tás is tartalmaz némi rokonságot a fent emlí­tett műfajjal, persze jóval több hard rockos életérzéssel és a Karlssonra jellemző csipetnyi progresszivitással. Az énektémák szerelmesei most aztán igazán kiélhetik magukat: Karlsson betonozó ütemezése mellett egyértelműen Harnellé a főszerep, ki persze sorra ászként üti le a bombasztikus refrén-labdákat. A csapat nem szűkölködött a slágerek í­rásában: a maguk kissé szomorkásabb, elemzőbb - és talán súlyosabb - módján talán több is foglal helyet a korongon, mint elődjén. Elég csak meghallgatni a kezdő End Of Alone-t, a stadionos Unknown Superstart, vagy a zongorás-sampleres Building A Wall ezerszí­nű dallamcsokrát, egyből képet is kapunk a teljes album által képviselt zenei irányvonalról. Harnell természetesen fantasztikusan énekel, óriási hangterjedelme mellett ezernyi hangulati áramlatot képes tolmácsolni, melyhez Karlsson gitárjátéka ad megfelelő instrumentális támogatást.

Pontszám: 8.5