Magazin: Siker
írta szakáts tibor | 2008.09.16.
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
A Nail Recors lassan hagyományt teremt abból, hogy kiadja azon csapatoknak a lemezeit, akik annak idején igen csak ismertek voltak, főleg underground körökben, de különböző okok miatt, nem adatok meg nekik a lehetőség, hogy kezükben tarthassák munkájuk gyümölcsét. Ilyen volt a Sámán, vagy a Classica, kiknek albuma már a gyűjtők polcán figyel. A Magazin egy teljesen más stílust képvisel, mint az említett kortársak, de az kétségtelen, hogy próbálkozásaik voltak annyira kitartóak mint a többieké, sőt. A Magazin még versenyeket is nyert, és amikor ott álltak a siker kapujában, ahogy az lenni szokott, elbuktak, amiért csak saját magukat okolhatják. Persze ki tudja, hogy okolják-e valóban magukat, hiszen többen sikeres emberek és zenészek lettek. Elég, ha csak Lévai Hangyássy László nevét említjük, akit talán nincs olyan magyar rockzenét szerető ember, ki ne ismerné. Aztán az énekes Csordás Levente, aki a szépfiúcsapatban a Shygys-ban lett a tini lányok bálványa, de ugye ennek is már vagy tíz éve. Na és nem mehetünk amellett, hogy a Magazinos szétválás után alakult meg, az akkori formáció három tagjából a Sing-Sing, amely csapat már valóban szép karriert futott be. Hosszú éjszakákat lehetne még mesélni arról, hogy ott és akkor mi történt, de végül is már nem ez a lényeg, hanem, hogy itt tarthatjuk a kezünkben ezt a fényes korongot. Halljuk mi történik rajta. Egy dolgot rögtön szembetűnő. Hangya nem bízta a véletlenre, a felvételeket a Mex stúdióban készítették, amitől a lemez akkorát szól, mint az ágyú. A dobhangzása olyat ütött rajtam, hogy majdnem kiestem a kocsiból. Ez már egy nagy piros pont. Minden különösebb felevezető nélkül indul az Elrontottad már szaggató riffje, amit az utána következő billentyűfutamok lágyítanak egy kicsit, mintegy meg is határozva az anyag műfaji határait. Igen kérem, bármennyire meglepő, itt van egy hamisítatlan magyar AOR lemez, ami ha kicsit öreges is, de nagyon kellett. Az "öreges" kifejezést nem a produkcióra, inkább a dalokra értettem, ami egyáltalán nem negatív jelző, de egy dologgal tisztában kell lenni, ezek a nóták, több mint húsz évvel ezelőtt íródtak. Ennek ismerete mindenképpen előnyére válik a zene hallgatásának. A második Johnny Boy című szerzemény az egyik húzódala volt annak idején a csapatnak, és azt kell mondjam, most is igen kellemes sláger. Ezután jön, ami számomra nehezen emészthető, és sajnos valami miatt a fiúk úgy döntöttek ebből a számból csinálnak klipet. Bocsánat, de én nem tudom befogadni a Hosszú forró nyár, című ömlengést. Szerencsére hamar belecsapnak a Forró könnyekbe, ami megint csak egy kellemes húzós aor feeling. Levente is ezt dalt énekli a lemezen a legjobban. Ez a fajta erősebb énekhangzás sokkal szimpatikusabb és hihetőbb, mint a nyávogós részek, mert sajnos egy-két helyen abban is van részünk. Ezeket azért tudom megbocsátani, mert Levente igenis nagyon jól tud rockot énekelni, mint ahogy ebben a dalban bizonyítja. A Katonák az első olyan szerzemény, amit a Sing-Sing is játszott, de itt valahogy nekem jobban tetszik. Ez az eredeti, még ha csak most lett rögzítve. Kellemes dallamok és jó szöveg, igazi 80-as évek magyar zenei érzései. Ahogy a Fehér herceget hallgattam az jutott eszembe vajon a feszes tempók melletti erős billentyűfutamok mennyire lesznek befogadhatók a mai füleknek, azoknak, akik most fognak megismerkedni a csapattal. A fiatalabb korosztálynak biztos kell egy-két nagyon nyelnie, hogy elfogadhatóvá váljon számukra is a hangzás. A lemez címadó dala viszont érzéseim szerint beférhetne bármelyik amerikai aor csapatba is, mégis annyira a mienk... Elérkeztünk a lemez következő slágeréhez, bár most, hogy harmadszor hallgatom az anyagot nehéz is olyat találni, amiből kellő odafigyeléssel ne lehetne slágert csinálni. A Lady, Lady is ilyen. Itt egy pillanatra meg is állnék, hogy méltassam a zenészeket is egy kicsit. Különösen Atom Antit, akinek ízes gitárjátékát minden alkalommal élmény hallgatni. Így volt ez aSing-Sing-ben és újabban az Irigy Hónaljmirigy élő előadásain. A korongon a második (harmadik, de erről később) olyan dal következik, amit már máshol is lehetett hallani. A Sírni csak a győztesnek szabad, az utódzenekar egyik nagy slágere lett ez első időkben. Na igen, a riffeken ne tessék csodálkozni, igen, azokat már előbb is lehetett hallani máshol, de legyünk egy kicsit elnézőek...:) A refrén viszont még most is hangos énekeltetésre indítja az embert. Az Óvatos éji vad szintén ezt a vonalat viszi tovább, majd a Sarkon túli szerelem erősen hajaz az egykoron szintén nagy kedvencemnek számító Griff zenekar témáihoz. Egyébiránt Levente hangja és stílusa is hasonlít a tragikus hirtelenséggel elhunyt Vertig Józsiéra. A Goodnight, hello is erre a korszakra és előadóra utal, de ez nem baj, hiszen egy korszakról és életérzésről beszélünk. A zárótétel egy igen kedves, de feltűnően kapós dal. A Kapuk előtt című szerzeményről és annak kalandos útjáról, Hangya mesél a vele készült interjúban.
Legutóbbi hozzászólások