Motörhead: Motörizer

írta garael | 2008.09.02.

Megjelenés: 2008

 

 

Kiadó: SPV

Weblap: www.imotorhead.com

Stílus: hard rock

Származás: UK

 

Zenészek
Lemmy - basszusgitár, ének Phil Campbell - gitár Mikkey Dee - dob
Dalcímek
1. "Runaround Man" - 2:59 2. "(Teach You How To) Sing the Blues" - 3:07 3. "When the Eagle Screams" - 3:01 4. "Rock Out" - 3:53 5. "One Short Life" - 4:46 6. "Buried Alive" - 4:22 7. "English Rose" - 3:46 8. "Back on the Chain" - 3:43 9. "Heroes" - 3:58 10. "Time is Right" - 3:42 11. "The Thousand Names of God" - 4:09
Értékelés

A Lemmy (ön)életrajzi könyvből kiderül, hogy az egyébként remek humorú,a hedonizmust el nem utasí­tó angol rocklegendát saját sikere temette el - vagy legalábbis akadályozta meg a továbbléppés lehetőségében: az Overkill - Bomber - Ace of Spades triumvirátus skarlát betűként égett bele a zenei repertoárba, olyan etalont állí­tva, melyhez - legalábbis a rajongók szempontjából - már nem tudott ismételten felnőni. Jóllehet, maga a mester is több albumát jobbnak tartja az emlí­tett műveknél - ezen persze lehet vitatkozni -, azok az átkozott rajongók csak leragadnak a megszokott Ace Of Spades kunyizásnál, szinte tudomást sem véve a többi, majd húsz albumról, melyek viszonylagos, ám nem sematikus állandósággal szórták tele magukkal ragadó és egyszerű riffekkel a Motorhead univerzumot. A legutolsó, Kiss of Death album egyike volt azoknak a bizonyí­tékoknak, melyek egy mocskos-tockossal tárták fel a legfőbb igazságot ( nem, az nem odaát van): a Motorhead képes egy bizonyos korlátok közti változatosságra, a szokatlanul dallamos dalok pedig meghökkentő szabadelvűséggel szippantottak magukba olyan hatásokat, melyek addig távol álltak a vaskereszttől és a bibircsóktól. Lehet, hogy a Lemmy-liberalizmus ilyesmértű kinyilvání­tásától maga Kilmister is megijedt, í­gy jelen albumánál kissé visszavett a slágeres könnyfakasztó hatásokból és a dallam-riff párharcban ismét az utóbbi kapta meg a Phelps-fröccsöt ( értsd: dopping), hogy ellenfelét a francba hagyva állí­tson fel új világcsúcsot a headbang kényszerí­tés rövidtávú számában. Bevallom, jómagam nem nagyon örülök ennek, számomra í­gy többszöri hallgatás után is több szerzemény tűnik egymás ikertesójának, jóllehet a tempó néha-néha azért megpróbál különbséget tenni a Lemmy-Lottik között: a Heroes epikus hasngvétele, és szokatlanul metalos riffjei, vagy az One Short Life kőbaltával formázott kocsma-bluesa szerncsére kilógnak a standard sika-mikából, csakúgy, mint a záró, The Thousand Name Of God klasszikus szólója. Természetesen Motorhead mércével nézve egyik dal sem gyenge - az English Rose Ac/Dc-s kikacsintása egyenesen poénos - inkább csak a punk hatások kerültek ismét túlsúlyba a metalos irányelévekkel szemben - aki a Motorheadnek ezt az oldalát szereti, minden bizonnyal széles mosollyal fogja nyugtázni a szerzeményekben feszülő energiát.

Pontszám: 7.5

Legutóbbi hozzászólások