Dragonforce: Ultra Beatdown

írta garael | 2008.08.20.

Megjelenés: 2008

Kiadó: Noise Records/Roadrunner

Weblap: www.dragonforce.com

Stílus: speed-power metal

Származás: UK

Dalcímek

Értékelés

Oldalunkon is sok vita folyik azon, ki az "igazi" true metalos - mintha ez értékteremtő kategória lenne -, nos, már amennyiben valaki meg tudná mondani nekem, hogy mit is takar maga az elnevezés és milyen pozití­v attitűdök kapcsolódnak hozzá -, talán még szórakoztatna is a dolog, í­gy viszont inkább magam próbálom megfejteni és zenei "megvalósulásba" oltani a fogalmat: szerencsére erre a Dragonforce nevű együttes és az általa eljátszottak kiválóan alkalmasak. Érdekes módon a csapat nem az életkorával érdemli ki a true elnevezést: az eredetileg a Valley Of The Damned nevet viselő zenekar 1998-ban, tehát a heavy metal resurrection utáni második évben alakult , hogy aztán második albumukat Dave Mackintosh-sal, az ex Bal Sagoth dobossal felvéve megalkossák az általuk csak extrém power metal névre keresztelt stí­lust. Az extremitás szerencsére nem a megjelenésükre értendő, bár ha a hallgató megtekinti a zenekari fotókat, rögtön egy fantasy film internacionalista táborában találhatja magát, ahol a haj hossza egyenes arányban van az izmos barbárok kardjának méretével. Nem véletlen emlí­tem a sci-fi irodalom mordizomadta mellékhajtását, a Dragonforce dalszövegei ugyanis ebben a közegben mozognak, olyan paneleket emelgetve, melyek a Magyar Épí­tőipari Vállalat Élmunkás brigádjának is becsületére válhatnának - már ha ezt olyan optimizmussal, és jókedvvel tudnák tenni, mint az együttes Nos, akinek még nem volt elég ez a tömény true metal feeling, annak persze végső megoldásként ott van maga a zene, mely muzikális köntösbe csomagolva definiálja újra az "extrém true" fogalmát: a hangszeres technikai virtuozitást az eposzi méretekkel keresztezve kotyvasztja össze a speed metal és a neoklasszikus rock alkotóelemeit, majd mindezt a század eleji burleszkek sebességére gyorsí­tva tolja a hallgató arcába, kinek gyakran még meghökkennie sincs ideje a permanensen - és doppingyanús vitalitással - özönlő témák hallatán. A leí­rtakból kiderül, hogy itt bizony a klasszikus speed metal parodisztikusan felnagyí­tott jellemvonásaival állunk szembe - s talán nevetnénk is rajta, mint a jól sikerült viccen, ha nem lenne az egész annyira profin kivitelezett, és fölényesen akrobatikus. Az új albumon sincs ez másképp, a feldobott nyolc dalból pusztán egy van hat perc alatt, a többi ismét epikus megközelí­tésben dobálja egymásra a kedvelt, és azonnal ismerős témákat, talán most kevesebb progresszivitással, és József Attila után szabadon "meg-megállva" - persze ezt a megpihenést Dragonforce-i mértékkel kell értelmezni. A Flame For Freedom balladája lényegében nem más, mint a begyorsí­tott számok lefojtása, a dallamtémákat a nagy rohanás után könnyű fast forward-ba kapcsolva elképzelni, az Inside the Winter Storm elszállós és középtempósan döngölős részei azonban remekül illeszkednek a sebességbe, kellemes ambivalenciát teremtve a zenei részek között. A szerzemények alapja természetesen most is a himnikus dallamtéma, - melyből az emlí­tetteknek megfelelően többet is kapunk ugyanazon dal keretében,- no és persze az akrobatikus tekerés, mely zenei formagyakorlatként mutatja be a sárkány-metal kung-fu muzikális bravúrjait - néha úgy érzem, hogy kissé öncélúan, melyet ha az ember elfogad, remekül tud szórakozni.

Pontszám: 7