Metalring - Dreamscape: Revoiced 2005

A Dreamscape albuma elsőre Dream Theater kópiának tűnhet. Mivel e témára
"elég érzékeny" vagyok, mielőtt "plágium" felkiáltással kidobtam volna a
szemétbe, még egyszer végighallgattam, és rájöttem, hogy sok izgalmas pontot
tartalmazó, érdekes, izgalmas munkáról van szó. Megéri foglalkozni vele!

Nálam a progresszí­v metalt játszó csapatok nincsenek könnyű helyzetben. Nagyon kevés album van, amiért maradéktalanul lelkesedni tudok; nem igazán az én műfajom. Dreamscape-ék albumával kapcsolatban is a szokásos kettősség van bennem: egy-egy riffelés, refrén tetszik, viszont a hangszeres "beborulásoknál" elkezdem keresni a stop gombot.
Összességében elmondható, hogy a lazább Dream Theater vonalon haladó banda kiváló hangzású lemezt ad a prog rajongóknak karira. Én inkább a dallamos rock/metal dögös télanyujától várok meglepiket. 🙂

Sajnos a Dream Theater-t sem szeretem, de ennek
ellenére elismerem a munkájukat. Így nem meglepő,
hogy egy gyenge utánzat még annyira sem fog meg,
sőt, néhol bosszantó a nyúlás.

Szándékosan nem í­rom le egy szí­nházzal kapcsolatos csapat nevét, mert szerintem a dreamscape pusztán annyiban követi őket, mint egyik heavy metal csapat a másikat: vagyis pusztán ugyanabban a zenei közegben mozognak. Így deobjektivizálva az álláspontot azt mondhatom, hogy a lemez nem igazán fogott meg, hiányolom azokat a részeket, melyekbe bele tudnék kapaszkodni. A riffek és a hangzás dögös, ám a melódiák terén van még mit erősödni.A hangszerevirtuóz részeket néha öncélúnak érzem, jóllehet a mesterségbeli tudás azért vitathatatlanul kitűnik.

Kezdenek finomodni az előző lemez hatalmas Dream Theater nyúlásai, most már legalább nem annyira direktek ezek a témák.

A lemezt tulajdonképpen meg lehet hallgatni, de nekem nem nyújt túl nagy élményt, eltekintve egy-egy jól megkomponált hangszeres betéttől.

Én döntetlen hoznék ki a dologból.

Nekem mindig van valamivel gondom...múlt héten a kicsit kiborultam a "helloween kópia" miatt, most meg a választott albummal van kis gondom. Mivel senki í­rásából nem derül ki, úgy vélem mindenki csak meghalgatta az albumot, de nem nézett utána.
Nos, ez az album nem egy sorlemez (furcsa is lenne, hisz erős visszalépés az End of Silence után), hanem egy, a korábban elkövetett művek leporolása - amolyan best of első két album. Nem is igazán értem miért kellett...
Már az első hallásra sem jött be, nem is szeretem igazán a korábbi munkáikat - a Huby Meisel-eseket meg kifejezetten nem. Sokkal logikusabb lett volna egy tök új album, í­gy ez egy visszalépés. Meg hát ők azért még nem akkora nagy királyok, hogy best-of albumot kelljen csinálniuk...ez az album egyébként tökéletesen tükrözi az útkereső bandák erőfeszí­téseit...vannak benne nagyon fincsi részek, de összességében még elég éretlen...
Szal, most rossz albumot hoztál, Gari - a többiek véleményét pedig nagyra értékelem...habár lerí­, hogy senkinek gőze sincs az albumról...

A csapat egyszerűen nem találja a helyét. Majdnem végig egysí­kúak a
dalok. Rossz, unalmas, ismerős dallamok születtek erre a lemezre. Nem
adnak kapaszkodót. Dream fanatikusoknak sem tudom javasolni, pedig talán
nekik kellene szeretni.

Nos, a legtöbbek szerint a dreamscape a jó öreg álomszí­nház stí­lust kitanulva próbálta megví­vni - no nem a végső harcot, pusztán az eheti metálringet- ám hiába sajátí­totta el a technikai fortélyokat, ha az ötlet és szellem terén még van mit csiszolni. Mindenesetre a fejlődés nyomon követhető, szerintem a következő olimpiára már esélyesként indulhat a versenyző. Ez viszont most egyöntetű pontozásos vereség.