Solar Scream: Divider

írta garael | 2008.07.15.

Megjelenés: 2007

 

 

Kiadó: Edge Records

Weblap: www.solarscream.hu

Stílus: modern/progresszí­v metal

Származás: Magyarország

 

Zenészek
Harich Gábor - gitárok, ének Antal Dávid - basszgitár, háttérvokál Müller Gábor - dob Kántor Tamás - gitár
Dalcímek
01 Misery Entwines 02 Grains Of Sand 03 Heart Carved Into Mine 04 Beyond The Lights 05 Without A Sound 06 Escape Design 07 When I Need You Most 08 Might Be Rain 09 Permanence 10 Over 11 The Last Waltz
Értékelés

A Solar Scream korábban egy jól sikerült Ep-vel már jelentkezett lapunk hasábjain, s jóllehet, az általuk képviselt stí­lus nem nagyon illik bele lapunk profiljába, a kislemezen tapasztalat minőség kedvet adott a már elkészült nagylemez ismertetéséhez. A kiérlelt művészi koncepcióval - a neohorror hullám kedvelt szí­nösszeállí­tásával montázsolt weblap és borí­tó ugyanolyan sokszí­nűséggel rejti magában az értékeket, mint a lemezen szereplő szerzemények. No persze ne gondoljon senki holmi grindcore-os gore metalra: a felhangzó daloktól távol áll az öncélú dara, itt inkább az legondolkodtató szemlélődés a szerzemények fő szervező eleme, melyekben azonban ugyanúgy megtalálhatjuk a dühös kitöréseket, mint az andalí­tó pszichedeliát. Nem is igen lehet bekategorizálni a csapat zenéjét - pedig hát ugye, mi kritikusok szeretünk "tiszta lapokkal" játszani - , ám a hatások néha, egyfajta reinkarnált formában fel-feltűnnek a riffek és a dallamok között. A Paradise Lost mindenestre biztos nagy kedvenc - jóllehet a fiúk által játszott riffhalmazok gyakran a modern metal irányába mutatnak, a hangulati árnyaltság miatt pedig néha egy-egy stoner csapat neve is beugorhat. Ami változás a kislemez óta, a dalok, ha lehet í­gy fogalmazni, kissé direktebbek, egyértelműbbek lettek, jóllehet messze állnak a lineáris vonalvezetéstől. A riffek által meghatározott keménységet remekül oltják a nagy progresszí­v bandák örökségén - elsősorban a Psychotic Waltzot emlí­teném - felnőtt dallamok, melyek a hangulatteremtés fő eszközei. Néha, a dühös staccato riffek és az elszállós dallamok adnak egyfajta Nevermore-os deja-vu -t is- talán ezért is érzem egy kicsit "metalosabbnak" is az albumot, mint kisöccsét. A gótikus hatások persze jelen vannak, de a mélabút inkább a tenni akarás lendülete váltja fel. A szerzeményeken belüli váltások első hallgatásra kissé ötletszerűen következnek, ám többszöri meghallgatásra a "dramaturgia helyre áll", és a kaotikusság helyét átveszi a finom progresszivitás: ezt persze nagyban megkönnyí­ti az olyan első halllásra is sláger refrén, mint ami a Heart Caved Into Mine-ban is található. A vitarthatatlan dallamérzék az érdekes tört ritmusok közé is finom hallgathatóságot csempész, sokszor szinte filmzenei hangulattal borí­tva a kemény riffek adrenalin fokozó dübörgését. Talán a dallamok megfogalmazása, talán a váltások finomsága miatt egyfajta optimista szemlélet árad a dalokból, bár a szövegekbe még nem volt időm elmerülni, hogy mennyire követik a zenei interakciót.Külön öröm volt számomra a lassú, szinte Black Sabbath-os riffekkel felvezetett Over, mely a maga egyszerű slágerességébe egyszerre idézi Nick Cave-et és a Paradise Lost-ot. A hasngszeresek munkáját csak dí­csérni tudom, remekül helyt állnak a komplexitás mezején, az énekes, Harich Gábor hangja pedig észrevehetően fejlődött a kislemez óta: szerencsére nem megy bele azokba a csapdákba, melyek egyébként csábí­tó hatásvadászattal mutathatnának hamis utat.

Pontszám: 7

Legutóbbi hozzászólások