Michael Schenker Group: In the Midst of Beauty
írta szakáts tibor | 2008.06.24.
Zenészek
Michael Schenker - gitár
Gary Barden - ének
Don Airey - billentyűs hangszerek
Neil Murray - basszusgitár
Simon Phillips - dob
Dalcímek
City Lights
Competition
I Want You
End of the Line
Summerdays
Night To Remember
Wings of Emotion
Come Closer
Cross of Crosses
Nana
The One
This Time
Értékelés
Michael Schenker utóbbi években nem sok jó hírrel szolgált rajongói számára. Az egészségügyi problémákkal küzdő gitárost, nagy aggodalommal figyeltem, mert az UfO-ból való kiválása óta (persze előtte is) megszállottja vagyok játékának és dalainak. Aztán egyre jobb hírek érkeztek, főleg az a hozzáállás tetszett, amivel nekilátott az új album elkészítésének. Az egyszeri zeneszerető ember is felkapta a fejét a névsor hallatán, de bevallom engem legkevésbé sem ezek, az egyébként fantasztikus zenészek érdekeltek, hanem, hogy mit alakít a Főnök. Többszöri meghallgatás után is bebizonyosodott nekem lett igazam, de erről majd később, most lássuk, mit tartogat a korong számunkra. A nyitó On The City Lights úgy mellbe vágott, alig tudtam magamhoz térni. Már itt éreztem egy igen jó anyaggal állunk szemben. Aztán a kissé punkosra sikeredett Competition már azonnali fejrázásra késztette nyakizmaimat. Annyira szemtelen, ugyanakkor zseniális és vidám a nóta, hogy rögtön megnyugodtam Michael egészségi állapotát illetően. Egy testileg vagy lelkileg beteg ember nem tud ilyen dalt írni. A tempó és a vidámság nem is maradt abba, mert a harmadik, sőt a negyedik dal is ebben a szellemben készült. Talán az egyetlen negatívuma a lemeznek a szerkesztés. Ez a négy dal, attól függetlenül, hogy fantasztikus szerzemények, kicsit elnyomják egymást így sorban következve. Én inkább szétszórtam volna Őket. Nem csak a hasonló tempójuk miatt, hanem, mert az egyébként fantasztikusan éneklő Gary Barden, itt egy kicsit visszafogottabb témákhoz nyúlt. Mind a négy dalban inkább refrén centrikusabb eszközökhöz nyúltak a szerzők, mintsem valami nagy ívű, hatalmas hangterjedelemnek utat adó kicsapongáshoz. De ez legyen a legnagyobb baj. A Summerdays aztán hagy egy kis levegővételt. Egy gyönyörű lassú dal, amit Barden úgy énekel, ahogy már régen nem hallhattuk. Nagyszerű, hogy Schenker és Barden újra egymásra talált. Bár voltak az M.S.G. -ben nagyon jó énekesek, hacsak Graham Bonnet-et említjük, már nem megyünk messzire, de valahogy Barden hangja annyira összeforrt már az M.S.G. hangzással, hogy tényleg nagyon jó a fülnek újra Őt hallani. Itt el is értünk ahhoz dalhoz, amibe már előzetesen bele lehetett hallgatni és ami annyi vitát váltott ki. Hogy poén vagy tisztelgés a Deep Purple, Smoke On The Water riffjeinek bevetése, az maradjon meg Schenker titka, mindenesetre a lemez egyik legjobb dala lett a Night To Remember. Aztán a Wings of Emotion hallgatása közben jutott először eszembe egy kérdés. Vajon minek kellettek ezek a neves zenészek ehhez a lemezhez? Én nem hallok semmi különbséget az eredeti M.S.G., igen képzett zenészeinek előadása, és eme szupergrupp között. Mindegy, legyen ez is a gitárzseni dolga. Ja igen, merthogy itt van ugye Michael Schenker is. Mi az, hogy itt van... Ez az ember maga a gitároscsoda. Elképesztő mennyiségű dallam van a fejében, és a szólói, talán a legkedvesebbek a fülemnek. Olyan hardrock riffek követik egymást a dalok hallgatása közben, amik tényleg tanítanivalók és abban a bizonyos nagykönyvben a helyük. Amíg ezeken a gondolatokon jár az agyam, és a fejem meg a lábam a ritmusokra, elérkeztünk az egyik legnagyobb kedvencemhez, a Nana című tételhez. Igazi koncertsláger. Sajnos mindössze ötven perc jutott most a jóból, amit szintén egy hatalmas sláger (talán a "legközönségbarátabb") a This Is Time zár le. Már rég vége a lemeznek, de még mindig ennek a dalnak a refrénét éneklem, és mivel hetek óta nem tudom a korongot kivenni a lejátszóból, így, kedvesem elmondása szerint, ez a dúdolgatás többször is előfordul velem anélkül, hogy észrevenném magam.
Legutóbbi hozzászólások