Metalring - Heed: The Call

írta garael | 2005.12.12.



Unalmas, önismétlő, "dallamos de minek" zene számomra a Heed. Olyan muzsika,
melyből tizenkettő egy tucat. Egy kicsit sem fogott meg!

 

 


Adottak a következők: 1 skandináv power csapat, 1 hihetetlen hanggal megáldott énekes (korábban Lost Horizon, Crystal Eyes), vaskos, tömény hangzás, némi gépies zörej.
Az í­géretes hozzávalók - szerintem - valahogy mégsem az igaziak í­gy együtt. Lehet szeretni az albumot, ez nem kétséges; azonban a jellegzetes kapaszkodók, amik arra késztetnének, hogy újra meg újra meghallgassam a 13 dalt - s ezáltal kedvenccé váljanak - hiányoznak. Inkább a Crystal Eyes...


Tucat.


Számomra az év egyik albuma a The call. Együtt van benne majdnem mindaz, amit a metálban szeretek: modern, tökös riffek, fülbemászó dallamok, padlásjáró énekes, jó hangzás. Kész, passz, kiütött!


"Vannak benne jó pillanatok, de többnyire kliséhalmaz az egész, az énekesnek jó a torka, csak néha ki akar ugrani rajta.

Ha már az összes "nagy ágyú" lemezt ami mostanában megjelent megszerezted és meghallgattad és meguntad, akkor jöhet ez is


Ha ésszerű továbblépésre kialakí­tanánk egy kerekasztal beszélgetést az egykori Lost Horizon zenekarral és néhány okos elemzővel, akik nagyon akkurátusan tudnak tanácsot adni zenekaroknak, eredményül megkapnánk a Heed-et. Egy érettebb, tudatosabb, megaslágerekkel / dallamokkal dolgozó csapatot kaptunk í­gy, amit simán elvisz a hátán Daniel Heiman (ének). Aki hí­ve még most is a heavy metalnak nyugodtan szerezze be, csalódás kizárva!


Bár, valószinűleg semmi közük hozzá, de érdekességként megjegyezném,
hogy a KENNY ROGERS nevű country bálvány egyik dalának a cí­me: HEED THE
CALL...

A Heed lemezén sablon euro-metal zene van. Sablonos, meg persze tele van
nyúlással. Lássuk csak kitől nyúltak. A túlsúlyban lévő progressziót
többnyire a Kamelot és az Evergrey vonaltól. Kevésbé hatott rájuk a
power hangzás, valahol a Helloween és a Startovarius környékéről. Mégsem
mondanám, hogy ez a lemez bármelyik emlí­tett banda lemezeinél rosszabb
lenne. Erő, himnusz jellegű power metal sugárzik belőle. Lelkesedésből
nyomva!


Nos, a Heed kemény csatát ví­vott, és bár megosztottan is, de nagy nehezen nyert. (Talán kicsit lejtett a hazai pálya). Mindenesetre a power metal istállóból származó újonc jól elsajátí­totta a technikai tudnivalókat, és jóllehet egyesek szerint az old school fight hí­ve,ám az őszinteségben, és az "oroszlánszí­vben" senki nem kételkedett!.

Legutóbbi hozzászólások