Manticora - 8 Deadly Sins
írta Philosopher | 2005.12.11.
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Amikor először ültem neki a Manticora 2004-es, 8 Deadly Sins albumának, szentül meg voltam győződve, hogy valami friss banda lehet, és ez bizonyára a nagyon jól sikerült debüt albumuk. Aztán mikor nekiláttam szörfölni a netet információra éhesen, beütött a mennykő - a srácoknak ez már az ötödik albuma és a szaksajtó csak úgy aposztrofálja őket, mint a power metal Fates Warning-ja, mivel sorra dobják ki a jobbnál jobb albumokat, viszont az elismertség, és a siker valahogy elmarad. Nos, nézzünk kicsit bele a dán zenekar biójába: A zenekar históriája 92-ben kezdődik, amikor is Lars és Kristian együtt zenélgettek a Fear Itself nevű bandában. A kezdeti ötlet az volt, hogy játszanak olyan jellegű thrash metalt, mint a Forbidden, Overkill, Metallica, Slayer, Sacred Reich. Mivel teljesen tapasztalatlanok voltak és hangszeres ismereteik a kezdetekkor még jócskán hagytak maguk után kívánnivalót, gyorsan fejlődtek. A Fear Itself három év alatt három demot készített. Aztán mivel zenei ízlésük változott, a tagok más műfajok felé kezdtek pislantgatni, megegyezés viszont nem született, így a zenekar feloszlott. 1996-ban Lars egy Mads Volf nevű fickóval nyomult, míg Kristian majdnem föladta az új tagok utáni kutatást. Mads ekkor egy Megadeth tribute bandában játszott dobon, és elfogadta Kristian és Lars invitálását némi power-bay area játékra. Így született meg a Manticora alapja. Aztán közben Mads sógora is csatlakozott a bandába, basszeron... Mit is kell még tudni a zenéről? Röviden megpróbálom összefoglalni: Míg a power szintér hemzseg a másolóktól és már a szaksajtónak, illetve az újságíróknak is nehezére esik megkülönböztetni az eredetit a másolattól, szerencsére mindig vannak bandák, akik nem trendekben, hallgatóságban, vagy sikerben gondolkodnak, hanem a művészi önkifejezésnek azt a módját választják, amit hangszeres játéknak neveznek. A Manticora egyfajta keveréke a progresszív és power metalnak, rengeteg más elemet is magukban hordozva. Zenéjüket hallgatva rengeteg mozifilmes (leginkább a sokszínű és vastag vokáloknál érződik), néhol szimfonikus, thrashes, szimpla heavy-s elemet találni. Annyi zenekar neve jutott eszembe miközben hallgattam őket, hogy szinte leírhatnám ide az összes nagy csapatot hatásként. Énekre mondjuk olyan erősebb Blind Guardian - Persuader hatás jut leginkább eszembe. Az igényes zene mellett meg kell említeni az igényes szöveget is. Az album egyébként konceptalbum és egy a halálos ágyán fekvő ember múltbarévedését meséli el.
Legutóbbi hozzászólások