Human Fortress: Eternal Empire

írta garael | 2008.05.23.

Megjelenés: 2008

Kiadó: Massacre Records

Weblap: www.human-fortress.com

Stílus: heavy metal

Származás: Németország

Dalcímek

Értékelés

A még 1997-ben alakí­tott Human Fortress egyike volt azon német csapatoknak, kik megbí­zható minőségben ténykedtek a germán B ligában, két kellemes, ám különösképpen nem sok port kavaró albumot is letéve az asztalra. Jóllehet zenéjüket epikus csata metálnak nevezik, senki ne gondoljon amolyan Sabaton féle kockaritmusokra: muzikális világuk - legalábbis eddig - egy lágyabb, dallamcentrikusabb műfaj alapjaiba voltak besakkozhatóak, ahol a refrének közé gyakran egy kis reneszánsz folkzenei atmoszféra is illeszkedhetett. A csapat - jóllehet nem ért el különösebb sikereket, - azért fellépett egy-két nagyobb fesztiválon, melynek tapasztalatait minden bizonnyal integrálni tudták, hiszen mostani albumukkal, ha gyökeresen nem is, ám észrevehetően váltani tudtak. A változásba minden bizonnyal belejátszott az új énekes, a Galloglassból ismert Carsten Frank eljövetele, ki már a legutóbbi albumon is produceri munkát végzett, valamint az új dobos Arndt Krone dobos precí­z, feszes játéka - no és persze a zenei koncepció felülvizsgálata. A fiúk okosan tudták, hogy zenéjük alapjának, a fülbemászó refrénre kihegyezett alapvetően heavy metal muzsikának továbbra is központi helyet kell elfoglalni a szervező elemek között, ám - amennyire azt a stí­lus keretei engedték - leporolták azokat az alapvető standard-eket, melyek a stí­lus megszokott sablonjaivá váltak az idők folyamán, és széjjelnézve a stí­lus-palettán néhány olyan elemet is beépí­tettek világukba, melyek szí­nes mozaikokként adtak egy jóval összetettebb képet, mint amit eddig a csapattól megszokhattunk. Mi is az, ami maradt, és mi az, ami jött? Mint í­rtam, a zene alapvetően dallamos heavy metal, annak minden epikus és heroikus kellékével, finom dallamokkal megfogalmazva, melyek már első hallásra is beleragadnak a hallójáratokba, ám az énekes néha bizony átmegy egyfajta torokköszörüldés tolmácsolásba, mely alá a riffek is egy jóval modernebb közeget vetí­tenek, néha szinte a göteborgi death határait súrolva. A modern, szaggatott riffek mégsem veszik át a dominanciát a dallamok felett, azok a jól bevált, hagyományos recepttel adnak útmutatót a szigorúbb hangvételtől esetlegesen meghökkent hallgatónak. Az eligazodásba néha egy hölgy is besegí­t, ki gótos hangvételével még inkább érdekessé teszi azt a stí­luskavalkádot, amit a Human Fortress bemutat. A dalok nem nélkülözik az epikus jelleget sem, az aprólékosan kifejtett részek a hagyományos paneleket követve bontogatják ki a dallamos témákat - példa erre a nyolc percen is túlnyúló Falling Leaves is - , melyek nem nélkülözik az emlí­tett folkos behatásokat sem. Érdekes stí­luskavalkádként úsznak a dalok egymás után, mégsem tűnik rendezetlennek a dolog: az alapvető dallamvezetés ugyanis bőven ad fogódzkodót az "emésztéshez", a modernebb megoldások inkább csak hozzátesznek a szerzeményekhez, melyek ezáltal - a hagyományos refrének ellenére is - többszöri hallgatás után sem válnak unalmassá. A jól sikerült és érdekes produkcióban persze az énekesnek, Carsten Frank-nak van a legnagyobb szerepe, ki szinte Dr. Jekyll és Mr. Hyde-ként képes a hol durvább, hol lágyabb dallamokat tolmácsolni.

Pontszám: 6.5