Color: Új Szí­nek

Pár hónappal ezelőtt bakelit lemezeim között turkálva bukkantam rá a Color 1982-ben megjelent Új szí­nek cí­mű második albumára. Sajnos jelenleg nincs birtokomban a klasszikus fekete korong lejátszására szolgáló eszköz, ezért – mivel nagyon szerettem volna meghallgatni- elrohantam és megvásároltam a CD verziót, amely természetesen a mai kornak megfelelően jóval terjedelmesebb anyagot tartalmaz, mint a bakelit. Ez az album sok-sok egyéb mellett számomra a magyar rockzene egyik meghatározó munkája. Jóval megelőzve korát, olyan anyagot tartalmaz, mellyel a zenekar akár külföldi sikereket is elérhetett volna. De sajnos úgy jártak, ahogy abban az időben számos sorstársuk.
De haladjunk szépen sorban. A Color története egészen 1967 –ig nyúlik vissza, amikor a debreceni Bokor család három tizenéves csemetéje (a billentyűs Gyula, a basszusgitáros Tibor és a dobos Attila) „Bokor együttes” néven létrehozta első zenekarát. Már egyetemisták, amikor csatlakozik hozzájuk Lámer Emil gitáros és Pólya László csellista (!!!). Ekkor még egyetemükre utalva DOTE néven játszanak, de hamarosan rájönnek, hogy közérthetőbb nevet kell választaniuk. Választásuk a Color-ra esik. Igazán ötletes, mert zenéjük rendkí­vül szí­nes, változatos. Sokan „szimfónikus rock” zenekarként emlegetik őket, utalva arra, hogy a csapat előszeretettel vegyí­tette rock muzsikát klasszikus elemekkel. Első nagy sikerüket az 1977-es Metronóm Tánc-, és Dalfesztivál hozta. Ez után 1978-ban elkészí­tették első „Color” cí­mű albumukat, mellyel alaposan felforgatták a hazai rockzenei életet. Olyan hangulatokat, érzéseket közvetí­tettek, érzékeny, de mégis energikus zenéjükkel, melyre addig nálunk nem volt példa. Hirtelen keresett zenészek lesznek. Jó példa erre, hogy ők rögzí­tik Szűcs Judit első albumát is. Hamarosan Lámer és Pólya távozik, és az „elárvult” Bokor fivérekhez egy olyan gitáros csatlakozik, kinek neve a hathúrost kedvelők táborában a mai napig jól cseng. Az 1982-ben megjelent Új szí­nek albumon már Felkai Miklós játszik. Hatalmas siker a lemez. Fogalmazhatunk úgy is, hogy egy tí­z lemezes sláger gyűjteményről van szó. Szebbnél szebb dallamok, feszes tempók váltják egymást. Megszólalása a mai napig megállja a helyét. Az Orvos válaszol kedves, ma már megmosolyogtató szövege, a Meséltél andalí­tó lí­rából kibontakozó dallam orgiája, a Segí­ts komoly progresszí­v csapatokat idéző „billentyű-gitár felelgetése” a Jöhet egy új felvonás agyból kitörölhetetlen refrénje mind-mind a magyar rock történelem feledhetetlen pillanatai közé tartozik. Jó példa arra, hogy ez az album mennyire meghatározó, hogy a csodálatosan szép Féltelek cí­mű szerzeményt a mai napig játszák a rádiók. Persze általában nem a „Coloros” verziót, hanem az Auth Csilla-Szolnoki Péter által készí­tett feldolgozást.
Sajnos az akkori zenerajongó nem örülhetett sokáig a Color felfelé í­velő pályafutásának. Még a harmadik album felvétele előtt Bokor Attila távozik az országból, majd 1984-ben svédországi meghí­vást kap a zenekar, ahová a magyar hatóságok nem adnak kiutazási engedélyt. Ekkor a két még itthon lévő Bokor testvér úgy dönt, hogy testvérük után Ők is a tengerentúlon próbálnak szerencsét, ami természetesen a zenekar végét jelenti. A felvett harmadik albumot (bosszúból?) nem jelenteti meg a hanglemez gyártó vállalat, dalai csak az Új Szí­nek CD változatán, bónuszként látnak napvilágot.