Obstruction: Vadak Földje
írta garael | 2007.12.18.
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
No végre egy banda, ahol a tagság nagy része a műszaki értelmiség sorait erősíti: most mondja valaki, hogy a metalban nincs szellemi potenciál! De félre a tréfát, az Obstruction egyike a kilencvenes évek végén megjelenő magyar heavy metal új hullámát képviselő zenekaroknak, ám jellegzetes, kissé marconább megközelítése nem engedte "összemosni" a többi együttessel ezt a győri csapatot. Az igen nehezen megszült új album során nagyon kíváncsi voltam, hogy az énekese váltás mennyire fogja befolyásolni a csapat zenei világát, hiszen a dalnok hangja, és az általa "űzött" stílus eléggé markáns jegyekkel bír ahhoz, hogy változtasson a már korábban megismert irányvonalon. Ez persze nem baj, hiszen alapvetően szeretem a Helloween speedes, hangszálakrobatikus tevékenységét - Izbéki Bálint egy tökfejes-tribute zenekarból ruccant át "akadékoskodni", hangképzése és dallamai pedig egyértelműen rányomják bélyegét a csapat által játszott új számokra. A változás főleg a kezdő, Álomvilág c. szerzeményben érezhető, a felhangzó dallamok egy echte germán speed bombát mutatnak, melyben Bálint párszor - amúgy Kiske módra - megjárja a padlást is. Úgy gondolom, a srácban megvan az a tehetség, hogy a műfaj standard-jeit tökéletesen hozza - és ez nem kis teljesítmény - ám kell még egy icipici gyakorlás, hogy ne tűnjön erőltetettnek az a magas c - ettől függetlenül az egyik legnagyobb reménységnek tartom őt az énekesi válogatottban. A következő számokban aztán előbukkan a rég megismert Obstruction is, melynek fő erőssége a power riffeléssel ügyesen összedolgozott dallamos pörgés, melynél az előbbiek a morcabb powerből, az utóbbiak pedig a dallamosabb heavy-ből táplálkoznak. A számok sok helyen idézik az ős - magyar bandák megszólalását, gondolatait, ám egy évezred utánira igazított, súlyosabb köntösben - a Végtelen fény és társai abszolút nem lógnának ki a magyar klasszikus heavy metal dalok sorából sem. A refrének szinte minden dalban azonnal ütnek, a jellegzetes szövegtémájú - bár kissé paneles - Metál Város dallamai tuti koncerfavoritot avatnak, kiválóan alkalmasak az együtténeklésre, csakúgy, mint a Vadak Földje málházós ütemekre úsztatott slágervezetése. (Jóllehet a kivágott magas sikolyokat nehezen fogják lekövetni, bár ez tapasztalatom szerint csak alkohol mennyiség kérdése.) A felsorakozó dalok nagy része egyértelműen a Keeper 2. világából - már csak az ének és a dallamok miatt is - érkező himnikus darab, ám a "kötelező lassú", az Angyali Lény jóval gyengébbre sikeredett, mint erőtől duzzadó társai. A kis botlást aztán szerencsére az olyan erőbombák ellensúlyozzák, mint amelyek a záró Armageddon mesélős rerénjéből, vagy a Halálmadár Acceptes zakatolásából fakadnak.
Legutóbbi hozzászólások