DVD kritika: Halford: Rock In Rio

írta admin | 2005.10.21.

Amikor elhatároztam, hogy el kezdek a dvd gyűjteményemből szemezgetni úgy gondoltam, hogy bootlegeket nem fogok számba venni, de most mégis í­gy döntettem. Hogy miért? Talán, azért mert nem nagyon értem, hogy ez a koncert miért nem lett kiadva hivatalosan? Az anyag a Brazil TV felvétele, és ahogy az elején a riporterek beharangozója is árulkodik róla, valószí­nűleg le is ment adásban ez náluk. A 2001-es Rock in Rio volt a Iron Maiden nagy dobása. Ezen a koncerten csaknem 250.000 ember volt jelen és nem csak a Maidenen, hanem az előzenekar Halfordon is. Ha másért nem emiatt a fantasztikus közönség miatt érdemes lett volna piacra dobni ezt az anyagot.

 

 

És akkor most jönnek azok a sorok, amelyek után sokan nem fogják tovább olvasni az í­rásomat, de akkor is… Talán életemben a hallgatott számok összességében a Judas Priest áll a legelőkelőbb helyen, mégis az újra egyesülésnek nem tudtam annyira örülni mint ahogyan kellett volna.

Főleg miután végig szenvedtem egy teljesen lelassult, kedvtelen Judas bulit a nyáron. Na már hallom ahogy anyukám is belekerül ebbe az í­rásba… Nem tehetek róla nekem ez volt az érzésem. Láttam 1991-ben a Painkiller turnén ezt a zenekart és láttam Ripperrel is. Mind a két buli fantasztikus volt, de ez a mostani nem győzött meg. A másik, hogy Rob nagyon jó csapatot rakott össze, nagyon jó anyagokkal, amivel csak nyerhettünk. Volt egy jó Judas Priest és egy fantasztikus Halford zenekar, dupla élvezet, de nem feszegetem tovább ezt a témát, inkább lássuk a dvd-t.

Ha egy gondolattal kéne elmondanom, hogy milyen, azt mondanám, hogy nagyon kemény. Az első öt dal egy komoly Halford zúzás csak egy rövid buzdí­tó szóval, amit Patrick Lachman intéz a nagyérdemű felé valami iszonyatos hörgő hangon. Aztán jön a Stained Class amit nagyon kedvelek és azt nem lehet mondani, hogy a Judas nagyon elkényeztette volna a közönségét ennek a dalnak a játszásával. Rögtön indul rá a Jawbreaker, micsoda nóta. Iszonyat lendület van a szí­npadon. A gitárosok felszántják a pályát, mondjuk Apura ez nem jellemző, de hát ő nem is volt soha egy rohangálós tí­pus viszont amit ezen a felvételen énekel az valami briliáns. Saját bevallása szerint is a Live Insurrection dupla koncert album stúdióban lett felvéve és valóban nagyon is tökéletes lett, itt viszont nincs utómunka, mégis mennyire király. Egy újabb Halford blokk következik és a végére maradnak a nagy Judas ászok, amiért hálás is a közönség. Ami kicsit furcsa, hogy Metal God egy-két énekeltetéstől eltekintve egyáltalán nem kommunikál a közönséggel sőt a Breaking The Law- ból egy sort sem énekel ezt rá hagyja az ezer, akarom mondani kétszázötvenezer fejű óriásra. De hát egy God csak akkor érintkezik a népével, amikor ő akar.

Mivel bootlegről beszélünk a minőség nem tökéletes de kit érdekel ez jelen esetben. Meg lehet szokni már a második számnál, hogy nem egy agyon kozmetikázott cucc. Ami negatí­vuma még, hogy nagyon rövid, mindössze egy óra öt perc az anyag viszont nagyon velős. Bí­zom benne, hogy egyszer hivatalosan is megjelenik, addig egy pontot lecsippentek, de ha kiadják akkor visszatérek rá és még többet is kap mint a maximális 10 pont. (9/10)


Ressurection Made in Hell Locked & Loaded Into The Pit Nailed To The Gun Stained Class Jawbreaker Silent Screams Cyberworld Nightfall Hellion/Electric Eye Metal Gods Breaking The Law
Rob Halford-vocals Mike Chlasciak-guitar Patrick Lachman-guitar Ray Riendeau-bass Bobby Jarzombek-drums
Szakáts Tibor

Legutóbbi hozzászólások