DOUBLE DEALER - Desert Of Lost Souls

írta JLT | 2007.10.15.

Megjelenés: 2007

 

 

Kiadó: Vap

Weblap: www.vap.co.jp/dd/

Stílus: power metal

Származás: Japán

 

Zenészek
Takenori Shimoyama - ének Norifumi Shima - gitár Kohsaku Mitani - basszusgitár Yoshio Isoda - dob Toshiyuki Koike - billentyűs hangszerek
Dalcímek
1. Howl Of The Wolf 2. Like A Free Wind 3. Traumerei 4. Star In The Dawn 5. Judgement 6. Cat In A Backyard 7. Heart Never Bends 8. Labyrinth 9. Cluster Of Wonders 10. Withered Grasses 11. Staind Life
Értékelés

Aki egy kicsit is elmélyedt a rock zene történetében, az tudhatja, hogy van egy ország, ahol minden időben virágzik a fém zene, ahol az emberek imádják ezt a fajta muzsikát. Ez a hely pedig nem más, mint Japán. Valami oknál fogva a szamurájok utódai a kezdetektől fogva fanatikusan rajongtak a rock és heavy metal zenéért. Ebből következik, hogy a zenekarok előszeretettel látogattak a szigetországba. Gondoljunk bele, hogy mára minden valamire való együttes adott már ki olyan koncert lemezt, amit eme országban rögzí­tettek. Legjobb példa erre minden idők legjobb "live" anyaga, a Purple Made In Japan cí­mű mesterműve. Másik nagy nevezetessége Japánnak a Budokan. Az összes élvonalbeli zenekar megfordult eme kultikus koncert helyen, ami legalább akkora ázsiót szerzett magának, mint bármelyik európai klub vagy csarnok. Elég ha Michael Schenker legendás anyagát, a One Night At Budokan-t felidézni, de lehetne még sorolni bőven a jobbnál jobb felvételeket. Ami ezek után kissé fura, hogy csupán egyetlen egy csapatnak sikerült "Nippon-ból" bekerülni a fémzenei élmezőnybe az 1980as években, ez a banda pedig az Akira Takasaki vezette Loudness volt. Főleg akkor váltak igazán népszerűvé, amikor egy bizonyos Mike Vescera nevű dalnokot igazoltak le. (Rajtuk kí­vül talán csak a Neil Murray-vel felálló Vow Wow neve vált ismerté az 1989-es évben, amikor Rock Me Now cí­mű dalukkal betörtek Amerikába). A Double Dealer-t Japánban amolyan "super-groupként" tartják számon, hiszen 2 otthon igencsak népszerű banda tagjaiból verbuválódott össze a dí­ler-csapat. Az énekes Takenori Shimoyama és dobos Yoshio Isoda a hard rock-ot játszó Saber Tigerből került a zenekarba, a többiek pedig a neo-klasszikus metal-t játszó Concerto Moon soraiból érkeztek. A Concerto-nak az albumai megjelentek Európában is, ám leginkább csak underground szinten váltak ismerté- bár én nagyon szeretem őket. Érdekes keverék ez a párosí­tás, számomra igen kedves, hiszen mindkét műfajt nagyon szeretem. Ám nem csak e két stí­lust lehet észrevenni a korongon, mert akadnak heavy és power metal-os hatások is. A Desert a Double Dealer negyedik stúdió lemeze, a legelső még 2000-ben látott napvilágot. Ami legelőször megfogott az új koronggal kapcsán, az a szép, igényes borí­tó és booklet. Kiadványszerkesztőként nagyon tudom dí­jazni, ha adnak a külsőre is, és itt ez maximálisan rendben van. Ami a zenei részeket illeti, ott sem tapasztalni hibákat. Shima már a Concerto-ban is bizonyí­totta, hogy rendkí­vül képzett gitáros. Játékán érezni Malmsteen mester hatását, de Ő egy kicsit "finomabban" kezeli hangszerét. A ritmusszekció is rendesen odateszi magát, Yoshio játékában gigászi erő és lendület van, Kohsaku pedig igencsak jól alapozik. Kell is, hiszen "csak" egy gitár van a bandában és ilyenkor a basszusnak még nagyobb szerepe van. Toshiyuki Koike billentyűs bravúros szólókkal és meseszép, hangulatos aláfestésekkel jelentkezik, az Ő játéka tökéletesen passzol Shima virtuóz stí­lusához. És akkor nem szóltam még az "aranytorkú" Takenori Shimoyama fenomenális teljesí­tményéről. Hangterjedelme vetekszik a legnagyobbakéval, dallamérzéke kimagasló, és ami nagyon fontos, hogy hibátlan angolsággal énekel, akcentus nélkül. Az már csak hab a tortán, hogy mind a rekedtebb, szikárabb részeket is nagyon jól prezentálja, és a tiszta, finom hangokat is csodásan adja elő. Már csak ezért is beszerzek pár Saber Tiger albumot. A dalok közül mindenképpen ki kell emelni a bivaly erős, tiszta power metal szerzeményt, a lemezt nyitó Howl Of The Wolf-ot. A torzí­tott ének is erősí­ti az amúgy is kegyetlenül kemény dalt, de ez a refrénnél megszűnik, és meseszép, tiszta hangok születnek mester dalnokunk jóvoltából- mindezek mellett hihetetlen magasságú sikolyok is képződtek, szóval ez a dal mindenképpen esélyes az "Év Nótája" cí­mre. A többi nóta remek ötvözete a hard rock-nak és heavy metalnak, nem kevés neo-klasszikus í­zzel vegyí­tve. (Főleg a szólókra áll az a kitétel.) A Star In The Dawn egy lassabb dal, igazi hard rock sláger, csodásan megí­rt és előadott refrénnel. A Judgement még ami számomra izgalmas, száguldó, gyors tempójával, mesteri szólóival, jó gitártzémáival. Az album hangzása is remek, igaz, ezt a Japán lemezeknél már megszoktam. Az ottani technikai fejlettség elképesztő, jó lenne, ha minden bandának sikerülne ilyen körülmények között dolgozni.

Pontszám: 7.5

Legutóbbi hozzászólások