Jack London: A mexikói

Biztos kevesen tudják, hogy Jack London nemcsak aranyláz témájú könyveket í­rt, hanem kitűnő sportnovellákat is. Ez a műve, melyet ajánlok, olyannyira jól sikerült, hogy vetekszik bármely Hemingway í­rással, nem véletlen, hogy nagyon sok-nem éppen irodalmi műveltségéről hí­res -boxoló ismeri a regény főhősét, a névtelen kis mexikóit.

A mű a mexikói polgárháború előtti időszakban játszódik, a múlt század elején. A lassan szervezkedő forradalmároknak pénzre lenne szükségük, hogy fegyvereket vehessenek, ám erre nincs remény. A kilátástalannak tűnő helyzetben azonban feltűnik közöttük egy fiatal mexikói fiú, ki megí­géri, hogy megszerzi a fegyverek árát. A fiú ugyanis boxoló, aki már több véres meccsen bizonyí­totta, hogy remek harcos. Nem szeretetből bunyózik, gyűlöli is a sportot, hiszen a fehérek játékszerét látja benne, ám felhasználható eszközként gyakran ringbe lép.

Ezúttal azonban sok pénz kell, az ellenfélnek tehát nem szabad akárkinek lennie. A szerencse rámosolyog hősünkre, ugyanis az ünnepelt „gringo” bajnoknak éppen lesérül az ellenfele, és valakinek be kell ugrani a már leszerződött mérkőzésre. Itt jön be a képbe a mexikói, akit trénere ajánlj be, ki maga is meg van győződve, hogy taní­tványa könnyű prédája lesz a bajnoknak. A mexikói kiharcolja, hogy a győztes vigyen minden pénzt, és elkezdődik a meccs.

No, itt aztán nagyot alkotott London. Olyan plasztikusan és képszerűen í­rja le a mérkőzést, hogy szinte filmként látjuk az elmesélteket. Látszik, hogy az í­ró ért az ökölví­váshoz, és ismeri a profi boksz aljas húzásait is. A harc , mely a két ökölví­vó között folyik, hűen jelképezi a későbbi forradalomban egymás ellen küzdő feleket, a csata szinte univerzum méretűvé válik , de nem veszí­t realitásából.

Nem lövöm le a poént, akit érdekel a box, és szeretne egy kicsit szí­nvonalasabb bunyósztorit, mint a rocky széria (kivéve az elsőt), az nyugodtan ugorjon neki ennek a novellának, megéri!

Garael