RONNIE JAMES DIO és a Black Sabbath: Heaven and Hell, Wisdom, 2007. 07. 04. Pecsa, Budapest

írta szakáts tibor | 2007.07.07.

Talán meglepő cí­met adtam ennek a beszámolónak, de nem véletlenül. Viszont mielőtt ennek miértjét megmagyaráznám, lássuk, JLT kolléga hogyan ismerkedett meg ezen a zord nyári napon a Wisdom zenekarral... Wisdom Valami oknál fogva az égiek úgy döntöttek, hogy július 4. napját egy esős, szeles nappá változtatják, az azt megelőző kánikula után. Ezzel semmi baj nem lett volna, de erre a napra időzí­tette látogatását a Black Sabbath vagyis a Heaven And Hell. Öt óra tájában a HRM stábbal egy vendéglátó ipari egységben gyülekeztünk és pár ital mellett a várható élményekről társalogtunk. Csatlakozott hozzánk Tüdő barátunk és kedves felesége is, majd szépen lassan elindultunk a csarnok felé. Már azon a rövidke úton is sikerült elázni, amí­g megérkeztünk a Pecsához, de ez akkor ott még nem zavart. Tudtuk, hogy a Wisdom fogja "bemelegí­teni" a közönséget, és úgy voltam vele, hogy ha már itt vagyok, megnézem őket. Azt a legnagyobb jó indulattal sem állí­thatom, hogy fanatikus Wisdom rajongó lennék, de úgy gondoltam, hogy megér egy kis elázást a srácok muzsikája. Különösen Galambos "Dime" Zsolt játékára voltam kí­váncsi, mert amit az EGO nevű alakuló "supergroup" demóján hallottam tőle, az nagyon tetszett. Szóval, amikor beléptünk a csarnokba, kb. 2 perces várakozás után szí­npadra lépett a Wisdom. Itt meg kell állnom egy szóra. Sokadik olyan alkalom ez sokadik helyszí­nen, hogy a beengedés miatt az emberek nem láthatják az előzenekart. Ez szerintem senkinek sem jó. Gondolom, mindenki inkább nézné és hallgatná a bandát, vagy éppen csak iszogatna sorban állás és tülekedés helyett. A zenekar pedig nagyobb közönség előtt is bizonyí­thatna és szélesí­thetné rajongói bázisát. Na, de vissza a koncerthez. A srácokon (számomra kissé meglepő módón) nem látszott semmiféle megilletődöttség, sem lámpaláz. Pedig a valaha élt legnagyobb heavy metal énekes és társai előtt léptek fel. Amit viszont láttam, az határtalan lelkesedés, és alázat a zene iránt és nem utolsó sorban precizitás. Mert számomra az első nóta után (ez volt a Holy Vagabond) kiderült, hogy a fiúk zenei tudása nagyon rendben van. Persze, fejlődni mindig lehet és kell is, de ez a produkció bennem tiszteletet ébresztett a srácok irányába. Zenéjük igazi tradicionális heavy metal, ami tartalmazza a Stromwitch a Helloween és még sok-sok nagy banda hatását. Ami nekem rögtön szembe tűnt, hogy Nachladal István hangja élőben sokkal jobban tetszik, mint a lemezen. Valahogy az albumon nem éreztem ilyen jónak vokális teljesí­tményét. Ott elsiklott mellettem, ám amit ezen az estén művelt, arról csak a jót tudok mondani. Mindent bemutatott, amit ebben a stí­lusban kell. Ha kellett, sikoltott akkorát, hogy még a denevérek is meghallhatták, hangterjedelmét maximálisan kihasználta, a dallamokat nagyon szépen prezentálta. Egyszóval kedves vezető magyar heavy metal énekesek: a Trónkövetelő megérkezett! A másik nagyon pozití­v meglepetést Kern Péter dobos okozta. Olyan erővel ütötte a cuccot, amiről nagy kedvencem, Christos "Efti" Efthimiadis neve ugrott be. Emellett pontosan és precí­zen is játszott, ami ugye egy dobosnál feltétlenül szükséges. Molnár Máté basszer is jól teljesí­tett, igaz néha halknak éreztem hangszerét, de Péterrel együtt jól szolgáltatták az alapot. A gitárosok teljesí­tményét is meg kell dicsérnem, mert amit Dime és Kovács Gábor nyújtott, az igazán tisztelet érdemel. Játékuk számomra nagyon élvezhető volt, szólóikat kifejezetten ötletesnek találtam. A hangzást sem érheti rossz szó, eltekintve a szerintem néha halk basszustól. Ennél rosszabbul sose szóljanak a srácok. A legnagyobb negatí­vum a borzasztó időjárás volt. Az ötödik nótára sikerült teljesen rommá áznom. Az a bizonyos ázott ürge hozzám képest egy csont száraz jószág lehetett. Ez sajnos rányomta a bélyegét az amúgy teljesen jó koncertre. Sajnos a Wisdom lemezt eddig nem sűrűn hallgattam, ezért részletes set list-el nem tudok szolgálni, (a Holy Vagabond mellett a Wisdom cí­mű nótára mernék megesküdni, hogy hallottam) de, az biztos, hogy behatóbban is meg fogok ismerkedni a Words Of Wisdom cí­mű koronggal. A Survivor Eye Of The Tiger cí­mű nótája nagyot ütött, sikerült igen jól átdolgozni. Szerintem, aki szereti a tradicionális heavy metal-t, tegyen ugyaní­gy, mert ezek a srácok tehetségesek, és látszott rajtuk, hogy szeretik, amit csinálnak. Ez nekem mindennél többet jelent, ugyanis rühellem a pénzszagú előadásokat, ahol semmiféle lelkesedést nem látok. Zárszóként én gratulálok a Wisdomnak, és további sok sikert kí­vánok nekik. JLT Heaven and Hell Heaven and Hell álnévvel, hazánkban járt a nyolcvanas, majd a kilencvenes évek elejének Black Sabbath-ja. Számomra nagy ünnepnek számí­tott ez a nap, amire azóta készülök, amióta megtudtam, hogy ez a turné Budapestet is érinti. Napi teendőimet és elfoglaltságaimat gyorsan letudva már délután Brinyó barátomnál, az elmaradt baráti névnapokkal együtt megkezdtem az ünneplést. Ezt a programot, ahogy JLT kolléga is emlí­tette, a városliget lankái alatt folytattuk, de nem voltunk túlságosan boldogok, amikor felnéztünk az égre. Viszont mivel napnak erre a szakára már jól lehűlt a levegő, í­gy nem lehetett tartani egy esetleges vihartól, viszont egy kiadós elázástól mindenképpen. Hat óra körül elindultam a csarnok felé, hogy megnézzem és lefotózzam a Wisdom zenekart. Egy érdekes szitunak lettem alanya. A kezemben a ví­ztől ruhámra fel nem ragadó (na majd kapok megint, hogy nem vagyok elég jó nyelvtanból) fotópasszal éppen a be akartam menni a kerí­tés mögé, amikor rám szóltak, hogy hova megyek. Mondtam fotózni. De mit akarok fotózni?- jött az újabb kérdés. A Wisdom zenekart- feleltem. Jaaa! - ez volt a csodálkozás. Hozzáteszem, én jobban csodálkoztam, amikor egyedül voltam a fotósárokban. Mondjuk, hogy ezt a történetet most csak megemlí­tettem és nem fűzök hozzá semmi kommentárt. Néhány szám után elázva egy kis fedett helyet kerestem a száradásra, és hogy Szatai Gábor barátom szavaival éljek, az Ő jóvoltából egy kis sör 'ropogtatásra'. Nem sokat kellett várni arra, hogy eljöjjön a pillanat és megszólaljon a hangfalakból az E5150 intro és utána közvetlen a Mob Rules. Mondanom sem kell, itt végem lett, de hirtelen. Aztán ez a hirtelen sajnos szépen lassan el is múlt. Nehéz lesz szavakba öntenem még ennyi nap után is, hogy mit érzek, mert egyik szemem sí­r, a másik nevet, és igazán nem tudom, melyik erősebb: melyik akar többet adni ebbe a beszámolóba. Kezdem azzal, ami nem tetszett, hogy a cikk végére ezeket talán feledve, szép emlékek maradjanak meg bennünk. Először is én (és megint csak a szubjektivitását szeretném kiemelni az í­rásnak) egy fáradt Heaven and Hell-t láttam szerdán este. Nem tudom, hogy fogják bí­rni az év többi részét, ha már most ennyire enerváltak. Ez különösen Tony Iommi-ra érvényes. Számomra olyan volt, mint akinek semmi kedve ehhez az egészhez, de hát csinálni kell, mert ez a dolga. Néha persze egy-egy mosolyt azért eléengedett, de ezek annyira savanyúak voltak, hogy inkább ne tette volna. A Heaven and Hell cí­mű klasszikusban eljátszott rém hosszú gitárszólója meg végképp meggyőzött arról, hogy egy rutinmunkát láttunk a Pecsa szí­npadán. Eszembe jutott, egy barátom mesélte néhány éve, hogy látta a Dio zenekart, és mélységesen fel volt háborodva, hogy Graig Goldy szétgitározta ezt a dalt. Most már igazat adok neki. Geezer Butler a tőlem távol eső részét foglalta el a világot jelentő deszkáknak, de azon kí­vül, hogy látszott a játékán a profizmus, sokat Ő sem tett azt est sikeréhez. Amikor megtudtam, hogy Bill Ward nem vállalja ezt a turnét, és helyette Vinny Appice fog a dobok mögött ülni, bevallom, nagyon boldog lettem. Sokat vártam, hogy végre egyszer élőben is láthassam a kisebbik Appice dobzsenit. A koncert utáni értékelések és kivesézések során sokan az Ő játékát húzták le legjobban, de én ezzel szemben meg kell, hogy védjem. Nagyon élveztem mind a dobolását, mind a megjelenését. A szólója ugyan eltért a megszokottól, amit kicsit bántam is, mert bármennyire unalmasnak tűnik a kí­nai játéka, mégis az Ő védjegye. Ezzel szemben úgy éreztem, hogy a szólóban minden hangszert, amit feltettek a dobogóra, meg kell, hogy szólaltasson. Olyan volt, mintha azt érzékeltetné, hogy nem véletlen van fent ennyi hangszer körülötte. Jó volt látni és hallani Vinny Appice-t. Most elérkeztünk ahhoz az emberhez, aki miatt érdemes volt kilátogatni a Pecsába. RONNIE JAMES DIO, csupa nagybetűkkel! Nehéz leí­rni, amit ez a kis ember tud. Ha egy szóval akarnám jellemezni, akkor a zseni szó lenne a legjobb. Elképesztő hang és egyéniség. Nagyon sok jó, kiváló, és hatalmas hardrock énekes van a világon és minden tisztelet az övék, de DIO csak egy van! Amit Ő tud, azt senki más nem tudja. Tavaly készí­tettünk egy interjút Udo-val, aki elmondta, csak azért vállalta el az Accept reuniont, hogy saját csapatát népszerűsí­tse olyan helyeken, ahol még nem játszottak, vagy nagyon régen voltak. Remélem ez Dio-nak is sikerül. Nem mondom azt, hogy nem volt jó a budapesti Heaven and Hell koncert, de az érzésem még most is az, az előadással kapcsolatban, amit leí­rtam a beszámoló cí­mében is. Ronnie James Dio és a Black Sabbath járt itt, és a világ sok pontján. Közben felreppentek hí­rek Sharon jóvoltából, hogy 2008-ban újra összeáll a "nagy" Black Sabbath. Úgy legyen. Jól is van ez í­gy. Köszönjük a Heaven and Hell-nek (Dio, Iommi, Appice, Butler), hogy elhozták nekünk a rocktörténelem egy kicsiny, de nagyon is meghatározó részét. Lehetett volna hosszabb is a bemutató, mert összesen egy fesztiválnyi programot kaptunk egy headliner bulin. Kí­vánom, hogy Ronnie James Dio és a saját zenekara eljusson a következő turnéjával hozzánk és mindenki, aki nem hallotta még Őt élőben énekelni, ezt megtehesse. Szakáts Tibor A koncerten elhangzott dalok: (a lista nem biztos, hogy pontos, ha valahol eltér, javí­tjuk) E 5150 The Mob Rules Children Of The Sea I The Sign Of The Southern Cross Voodoo Computer God Falling Off The Edge Of The World Shadow Of The Wind Die Young Heaven And Hell Neon Knights Fotók: Szakáts Tibor, Brinyó Köszönet a Livesoundnak a lehetőségért, és hogy ilyen zenekarokat hoznak el hozzánk.

Legutóbbi hozzászólások