Címlap
  • Kezdőlap
  • Koncertek
    • Koncertajánló
    • Beszámolók
  • Lemezkritikák
    • Külföld
    • Magyar
    • DVD
    • Első Hallásra (A hónap lemeze)
    • Kedvenc lemezeim
    • Maradványérték
    • Egypercesek
    • Évtizedelő
    • Névtizedelő
    • HRM TOP 100
    • Top 25s
    • 1 lemez/ 2 kritika
  • Ráadás
    • Interjúk
    • Életmű
    • Médiafigyelő
    • Kultuszkóp
    • Írások
    • "Mi vagyunk a..."
    • Vallató
  • Linkek
  • Impresszum
    • Hard Rock Magazin
      • Hard Rock Magazin Találkozók
    • Szerkesztők
      • Adamwarlock
      • Bigfoot
      • Tomka
      • TAZ
      • Csemény
    • Munkatársak
      • Mike
      • TT
      • CsiGabiGa
      • Edeneye
      • Pálinkás András
      • baumann
      • karpatisz
    • Médiaajánlat
    • Kapcsolat
    • Adatkezelési szabályzat

Belépés

  • Felhasználó létrehozása
  • Elfelejtett jelszó

Keresés

Friss lemezkritikák:

The Dark Element: Songs The Night Sings

Marillion: With Friends From The Orchestra

Lindemann: F & M

Peter Kovary & The Royal Rebels: Fly Forever

Eclipse: Paradigm

Az elmúlt időszak érdekesebb í­rásai:

Pörög a zene, pörögnek a képek, pörög a színpad: Tankcsapda – Veszprém Aréna, 2019. 11. 22.


Varázslat 12 húrra, 2 művészre és 1300 nézőre: Tommy Emmanuel, Ripoff Raskolnikov – Barba Negra, 2019. 11. 10.


Kis csapat, nagy bajusszal: Mustasch, Motorjesus, Dynamite – Dürer Kert, 2019. 11. 17.


„Nem nehéz kifejezni magad gitárral”: Interjú Vinnie Moore-ral


A boldogság sötét oldala: Swallow The Sun, October Tide, Oceanwake – Dürer Kert, 2019. 11. 11.

Hozzászólások

  • Orden Ogan – A Grave Diggerrel karöltve jönnek (1)
  • Deep Purple – Kész az új album, jövőre a Blue Öyster Culttal turnéznak (1)
  • Aerosmith – Júliusban a Puskás Ferenc Stadionban ünnepelnek Steven Tylerék (x) (7)
  • Kid Rock – Új lemezt készít (2)
  • Helloween – Jövőre a Budapest Arénába jönnek (26)
  • Psychotic Waltz – Februárban jelenik meg a régóta várt ötödik nagylemez (3)
  • Female Metal Voices Tour – 12 női-frontos zenekar lép fel egy estén a Dürer Kertben vasárnap (3)
  • Heathen – Januárban érkezik a ’The Evolution Of Chaos’ évfordulós változata (1)
  • Demons & Wizards – Nyilvánossá tették végre az új album részleteit (1)
  • Arena – Új albummal és jubileumi turnéval jönnek Budapestre (2)

Navigáció

  • Hírolvasó

Ki van itt?

Jelenleg 2 felhasználó és 40 vendég van a webhelyen.

Aktív felhasználók

  • kiskoko
  • Trebron79

Szerkesztők és munkatársak aktuális kedvencei (TOP 5)

TAZ

- The Ferrymen: No Matter How Hard We Fall (dal)
- Allen / Lande: The Battle
- Pretty Maids: Serpentine (dal)
- Voyager: Brightstar (dal)
- Lacuna Coil: Black Anima

CsiGabiGa

- Michael Schenker Fest: Resurrection
- Michael Schenker Fest: Revelation
- Myrath: Shehili
- Judas Priest: Firepower
- U.D.O.: Steelfactory

karpatisz

- At Night I Fly: Mirror Maze
- Sons Of Apollo: Goodbye Divinity (dal)
- Flying Colors: Third Degree
- The Dark Element: Songs The Night Sings
- Slipknot: We Are Not Your Kind

Bigfoot

- Steve Hackett: Genesis Revisited Band & Orchestra Live
- Deep Purple: Live In Rome 2013
- Marillion: With Friends From the Orchestra
- Ten Years After: Naturally Live
- Mike Zito & Friends: Rock 'n' Roll A Tribute To Chuck Berry

Dzsó

- Opeth: In Cauda Venenum
- Stereophonics: Kind
- Flying Colors: Third Degree
- Ringo Starr: What's My Name

- Chris Rea: One Fine Day

Losonczi Péter

- Mayhem: Daemon
- Ray Alder: What the Water Wants
- Endseeker: The Harvest
- Eclipse: Paradigm
- Isole - Dystopia

Pálinkás András

- Iggy Pop: Free
- Tool: Fear Inoculum
- Depeche Mode: 101 live
- Metallica: Helping hands...Live & Acoustic At The Masonic
- White Ward: Love Exchange Failure (Dal)

Wardrum

- Hugh Laurie: Let Them Talk
- Hugh Laurie: Didn't it Rain
- Heilung: Futha
- Periphery: IV Hail Stan
- Steven Wilson: Hand.Cannot.Erase.

rune

- KoЯn: The Nothing
- Borknagar: True North
- Leprous: The Congregation
- Opeth: In Cauda Venenum
- Lacuna Coil: Black Anima  

Lacc

- Leprous: Pitfalls
- Opeth: In Cauda Venenum
- Tool: Fear Inoculum
- Flying Colors: Third Degree
- Nick Cave: Ghosteen

Mike

- Atlantean Kodex: The Course Of Empire
- Concilium: No Sanctuary (EP)
- The Offering: Home
- Crypt Sermon: Key Of Solomon (dal)
- Borknagar: True North

pokkornel

- Nick Cave & The Bad Seeds: Ghosteen
- Merzbow,Keiji Haino, Balázs Pándi: Become The Discovered, Not The Discoverer
- William Duvall: One Alone
- Android: Édentől Keletre
- Krokofant, Ståle Storløkken, Ingebrigt Håker Flaten: Q

 

Új felhasználók

  • csefeco
  • Liverpool71
  • rakkatakka
  • Feri
  • Shazeen

Metalindex

Címlap

Elephant9: Psychedelic Backfire I-II

Bigfoot, 2019, július 11 - 16:02
Borí­tó: 

Megjelenés: 
2019
Kiadó: 
Rune Grammofon
Weblap: 
https://www.facebook.com/elephant9music/
Stí­lus: 
progresszív rock, jazz-rock
Származás: 
Norvégia/Svédország
Zenészek: 

Ståle Storløkken – billentyűs hangszerek
Nikolai Hængsle – basszusgitár
Torstein Lofthus – dob

Közreműködik:
Reine Fiske – gitár

Dalcí­mek: 

’Psychedelic Backfire I’:

01. I Cover the Mountain Top
02. Farmer's Secret
03. Habanera Rocket
04. Skink / Fugl Fonix
05. Actionpack1
06. Dodovoodoo

’Psychedelic Backfire II’:

01. You are the Sunshine of My Life
02. Skink / Fugl Fonix
03. Habanera Rocket
04. Freedom's Children / John Tinnick

Értékelés: 

A több mint egy évtizede aktív norvég trió most két élő albumot is kiadott egyszerre. A lemezek szerkesztéséhez volt is miből válogatni, hiszen az oslói Kampen Bistróban egymás után négy koncertet is adtak. Az absztrakt festményekbe csomagolt két album (valamennyi lemezük ilyen típusú borítóval látott napvilágot) ha nem is merőben más, de semmiképp sem ugyanolyan muzsikát kínál.

Az első közelebb áll a progresszív rock műfajához. Azért csak közelebb, mert hallható jazz-rock is, de a legerősebb vonal egyértelműen a progresszív rock. Itt a trió segítség nélkül játszik, és Ståle Storløkken billentyűs viszi a vezérvonalat, szólóiból lejön, hogy leginkább Keith Emerson volt az egyik tanítómestere, igaz, számos esetben elég szabadon kezeli az improvizációkat, elég elborult jazz-virgákat is belerámol. Ennyire Emersonnak sem szállt el az agya játék közben. A Nikolai Hængsle-Torstein Lofthus ritmusszekció bivalyerős, óriási dolgokat művelnek a billentyűs szóló alatt. Egyes helyeken olyan eszement tempót diktálnak, hogy egy speed metal banda is megirigyelhetné, és akkor még nem szóltam a nem éppen egyszerű ritmusképletekről, amiket a billentyű alá pakolnak. Mindezek ellenére nem emészthetetlenül elvont muzsikáról van szó, nem kell bármiféle spirituális élmény a befogadásához.

Ugyanezt tudom elmondani a második lemezről, igaz, ott már beköszönt a pszichedélia és feladják a trió felállást, mert itt már Reine Fiske, a jó nevű svéd progresszív rockgitáros is beszáll közéjük, aki amúgy nem ismeretlen vendég számukra, korábban is dolgoztak már együtt. Ha lehet, a második rész izgalmasabb, mint az első. Egy kicsit úgy kezdődik, mint Miles Davis ’In a Silent Way’ jazz-rock alapvetése, de aztán Fiske és Storløkken beindulnak. Sarkallják egymást, félelmetes hangszerpárbajokat vívnak egymással, melyek időnként kilógnak a progresszív rock kategóriából, itt amúgy is több a jazz, mint az első lemezen, sőt egyes helyeken a King Crimson borulásait vélem hallani.

Kedvelem azokat a zenészeket, akik nem kötnek kompromisszumot a szélesebb hallgatóságért. Akik elvárják közönségüktől, fogadják be, amit ők kínálnak, és nem ők lesik közönségük igényeit. És akkor most hadd idézzem Hobót, aki egyszer azt mondta egy interjúban: „Nem azt kell játszani, amit a közönség vár tőlünk, hanem várjuk el tőlük, hogy kíváncsiak legyenek arra, amit mi játszunk.” Hallgatva ezt a két albumot azt érzem, az Elephant9 tagjai pontosan ezt a gondolkodásmódot követik. Az átlag zenésznél jóval tágabban értelmezik a zene vagy a zenei szabadság fogalmakat, de ha lehet ilyet mondani, tudják, hol a határ. Nem mennek el öncélú, felesleges magamutogatásba, valamennyi megmozdulásuknak megvan a maga funkciója, az improvizációk jól illenek a kompozíciókba. Mindebből következik a kiváló csapatmunka és talán ezért sem változott a zenekar felállása az évek során. Egy trió alapításához bátorság, nagy adag invenció és nem mindennapi tehetség szükséges. Az Elephant9 estében mindhárom komponens működik. Hosszú percekig is elnyújtanak egy-egy szólót, én meg sajnálom, amikor végük szakad.

Azért is különleges nekem ez a formáció, mert az utóbbi évtizedben megszámlálhatatlan technikás, jó zenésszel találkoztam, akik tökéletesen uralták hangszereiket, ám a tökéletesség, vagy az arra való törekvés sterilizálta produkciójukat, kiveszett belőle a lélek, őserő, ami alapeleme a rock műfajnak. Az Elephant9 – képzettségüket egy pillanatra sem vitatnám – természetesen szól, játékukban ott fészkel az őserő, a spontaneitás, mindez jól illik az albumok kissé kásás hangzásához. 

Összegzés: 

Az instrumentális zene kedvelőinek ajánlom ezt a két albumot, de azt azért hozzátenném, valami nyitottság nem árt hozzájuk. Ha ebben a rohanó világban egy kicsit több időt engedhetünk meg, hallgassuk végig mindkét korongot egy lélegzetre. Megéri! Ezek a norvég srácok káprázatos érzékkel vegyítik a rock és a jazz elemeit, fajsúlyos, de nem öncélú produkciót létrehozva. Jazz- és rockrajongók egyaránt megtalálják zenéjükben az örömüket.

Dátum: 
2019. július 10
Pontszám: 
9.5
Szerző: 
Bigfoot
10
Értékelés: Nincs Átlag: 10 (1 vote)

Oszd meg barátaiddal és ismerőseiddel:
  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
  • 745 olvasás

Livesound:

Concerto:

Hammer Concerts:

Koncertajánló:

Az oldalon található cikkek és képek a Hard Rock Magazin kizárólagos tulajdonát képezik, azok máshol való közzététele csak a szerkesztők előzetes engedélyével lehetséges!
Fervens Drupal theme by Leow Kah Thong. Designed by Design Disease and brought to you by Smashing Magazine.