Gire: Gire

írta Tomka | 2007.06.11.

Megjelenés: 2007

 

 

Kiadó: Szerzői kiadás

Weblap: www.gire.hu

Stílus: "intellektuális metál"

Származás: Magyarország

 

Zenészek
Kónya Zoltán - gitár, ének, konga Hermann Balázs - basszusgitár, djembe Kátai Tamás - billentyűs hangszerek, programok, versek Közreműködik: Rozsnyai Tamás - ének Lédeczy Lambert - ének, doromb, kaval, tilinkó Sarkadi Judit - ének Tóth Ágnes - hegedű Bí­ró Anita - hegedű
Dalcímek
1. Zöld zivatar 2. Aranyhajnal 3. Hét madár 4. Éjmély 5. Az őzek futása 6. Törjön testünk! 7. Bábel 8. Eocén Expressz 9. Nyártáj 10. Trans Express 11. Nádak, erek
Értékelés

"Telve az éjjel az ősz sűrűjével, hajadban motoz kis rozsdabogár, lopakszik lassan a zöld zivatarban s lehunyja szemét a vénád falán." A magyar metál életben - egyelőre - sajnos elég kevésre rúg azon zenekarok száma, amelyek a kis bázissal rendelkező zenei piacot nem a már bevált receptekkel akarják meghódí­tani, és nem bőví­tik a kliséhuszárok tespedt mocsarát. Ha egy asszociációs játékban az innovatí­v jelzőre kellene kapásból mondanom egy bandát magyar viszonylatokban, feltehetőleg a Watch My Dying neve ugrana be rögtön. Azonban a Gire első nagylemezének meghallgatása után már nagyobb bajban lennék. A makói srácok ugyanis olyan speciális í­zekkel bőví­tik az eddigi tárházat, amelyre előttük nem igazán akadt példa... Több évet kellett várni, amí­g a mostanra háromtagúvá fogyatkozott Gire számtalan demo és kislemez után végre meg tudta jelentetni első nagylemezét, ám azt kell mondjam - és az eddigi visszajelzések alapján ez az egyöntetű vélemény -, hogy megérte! Ugyanis a hallgató előtt lépésről lépésre kibontakozó, szó szerinti (még ha néhol oly sötét) mesevilág a zenének azt az opcionális jellegét tárja hosszú idők óta újra fel, amely egy teljesen új dimenziót nyit meg és biztosí­t a hallgató számára, amelyben egy hosszú és élvezetes kaland megmártózni és elmerülni, "elsüllyedni a sűrű avarba". A bevett sémák elvetése teremti meg ezt a lehetőséget, hogy a művészet teljesen egyedi oldalát ismerhessük meg - és jelen esetben ennek a produkciónak minden egyes oldala érdemes a közelebbi megismerkedésre. A lemez egy barátságos kötésű papí­rtokban leledzik, amely már első pillantásra magára irányí­tja a figyelmet egyrészt egyszerű, de praktikus mivoltával, másrészt gazdag szí­nvilágával. A booklet ugyanazt az igényességet tükrözi, amely a Gire-al kapcsolatban mindig akaratlanul is felbukkan. A dalszövegeket, és főbb információkat tartalmazó kis könyvecske már teljes mértékben megelőlegezi a muzikális impulzusokat: a néhol fantazmagórikus ví­ziókat sugalló utcaképek, a természet harsány szí­nvilágát néhol eredetiségében, vagy manuális reprodukcióban megjelení­tő növények reprezentációi, az expresszionistákat idéző ház, vagy a figyelmet magára kalligráfiával felhí­vó képek sugallta ornamentális logika a zenében is megjelenik, a vizuális világ eklektikája pedig zenei szinten is megtalálja adekvát kifejeződési formáját. Még mielőtt rátérnénk a legfontosabb részre, nem lehet elmenni szó nélkül a zene verbális oldala mellett sem. Kátai Tamás billentyűs a felelős - csakúgy, mint a lenyűgöző, szí­ndinamikájukkal szinte magukba szippantó képekért - a szövegekért is. Pontosabban, ahogy a bookletben is fel van tüntetve, versekért. Sajnos egyre inkább szokatlan, hogy egy metál együttes nem csak a zene, hanem a szövegek terén is ní­vós teljesí­tményt nyújt. Még ha alapvetően nem is emiatt szereti a közönség a bandákat, egy ilyen intellektuális zenénél hozzátartozik a koherens egész megalkotásához, hogy a dalszövegek is visszaadják a zene atmoszféráját. És a Gire-nál az elsődleges és legfontosabb kulcsszó az atmoszféra. Ami első hallgatásra megragadhatja akármelyik hallgatót, az a zene specifikus, borongós hangulata. Ezen hangulat megteremtése pedig a zenészek komplexitást előnyben részesí­tő, a különböző zenei hatásokat beolvasztó attitűdjéből fakad. Sajátos keveréket alkot a népzene, az elektronikus zene, és a metál különböző válfajai a thrashtől a blacken keresztül a progresszí­v metálig, de szinte minden stí­lus esszenciájából találhatunk itt egy-egy csipetnyit. Az alapot a zakatolós-döngölős death-thrash riffek adják - amelyekkel igyekeztek minél inkább komplexre venni a figurát -, kiegészülve Kónya Zoltán alapvetően hörgős-kiabálós énekével. Erre épülnek rá a különböző zenei rétegek: az atmoszférateremtésben fontos szerepet játszó, stí­lusában leginkább a black metált idéző szintiszőnyeg, illetve az elektronikus zenéből épí­tkező különböző programozott indusztriális elemek, a népzenei hagyományokat megidéző hegedű-, dorong-, és kongajáték, mindezt pedig a progresszí­v metálból oly ismerős komplex dalszerkezetek emelik egy intellektuális szintre. Mindemellett még az ének három "szintje" is fokozza az összetettséget: a szó szerinti "énekhez", amit egyes számokban a szavalt versek törnek meg, jön még hozzá - sajnos csak - egy számban Sarkadi Judit gyönyörű éneke. A Gire esetében kikerülhetetlen a dob témája, ugyanis a srácok dobgépet használnak, amely sokakban már rögtön visszatetszést vált ki, a zene ismerete nélkül is. Azonban ez a témák mibenlétében nem okoz negatí­vumokat, mindössze a hangzást kell szokni, ám ez a probléma teljesen el fog törpülni, ha beleássuk magunkat a multidimenzionális muzsika egyre mélyebb rétegeibe. A korong 1997-ig visszamenően tartalmaz régi és új nótákat is, illetve egy Necropsia szám átdolgozását (Trans Express), azonban 2005 őszén újravették az összes számot, néhányat ezzel együtt fel is újí­tva. Nehéz kiemelni egyes számokat, ugyanis az egész lemez ténylegesen egységes képet nyújt, amelynek a befogadása is csak a maga teljességében lehetséges, ám az olyan dalok, mint a riffjével bedaráló, refrénjével megkapó Zöld Zivatar, a szavalt dalrészletekkel már-már kollázs-jelleget öltő Az őzek futása, a szintetizátor és a gitárjáték ellenpontozására épí­tő, az album talán legszebb szövegeivel rendelkező Nyártáj, vagy az elektronikát erőteljesen előtérbe helyező, kontemplatí­v jellegű Nádak, erek már első hallásra is magához láncolják a hallgatót.

Pontszám: 9

Legutóbbi hozzászólások