Gire: Gire
írta Tomka | 2007.06.11.
Zenészek
Kónya Zoltán - gitár, ének, konga
Hermann Balázs - basszusgitár, djembe
Kátai Tamás - billentyűs hangszerek, programok, versek Közreműködik:
Rozsnyai Tamás - ének
Lédeczy Lambert - ének, doromb, kaval, tilinkó
Sarkadi Judit - ének
Tóth Ágnes - hegedű
Bíró Anita - hegedű
Dalcímek
1. Zöld zivatar
2. Aranyhajnal
3. Hét madár
4. Éjmély
5. Az őzek futása
6. Törjön testünk!
7. Bábel
8. Eocén Expressz
9. Nyártáj
10. Trans Express
11. Nádak, erek
Értékelés
"Telve az éjjel az ősz sűrűjével, hajadban motoz kis rozsdabogár, lopakszik lassan a zöld zivatarban s lehunyja szemét a vénád falán." A magyar metál életben - egyelőre - sajnos elég kevésre rúg azon zenekarok száma, amelyek a kis bázissal rendelkező zenei piacot nem a már bevált receptekkel akarják meghódítani, és nem bővítik a kliséhuszárok tespedt mocsarát. Ha egy asszociációs játékban az innovatív jelzőre kellene kapásból mondanom egy bandát magyar viszonylatokban, feltehetőleg a Watch My Dying neve ugrana be rögtön. Azonban a Gire első nagylemezének meghallgatása után már nagyobb bajban lennék. A makói srácok ugyanis olyan speciális ízekkel bővítik az eddigi tárházat, amelyre előttük nem igazán akadt példa... Több évet kellett várni, amíg a mostanra háromtagúvá fogyatkozott Gire számtalan demo és kislemez után végre meg tudta jelentetni első nagylemezét, ám azt kell mondjam - és az eddigi visszajelzések alapján ez az egyöntetű vélemény -, hogy megérte! Ugyanis a hallgató előtt lépésről lépésre kibontakozó, szó szerinti (még ha néhol oly sötét) mesevilág a zenének azt az opcionális jellegét tárja hosszú idők óta újra fel, amely egy teljesen új dimenziót nyit meg és biztosít a hallgató számára, amelyben egy hosszú és élvezetes kaland megmártózni és elmerülni, "elsüllyedni a sűrű avarba". A bevett sémák elvetése teremti meg ezt a lehetőséget, hogy a művészet teljesen egyedi oldalát ismerhessük meg - és jelen esetben ennek a produkciónak minden egyes oldala érdemes a közelebbi megismerkedésre. A lemez egy barátságos kötésű papírtokban leledzik, amely már első pillantásra magára irányítja a figyelmet egyrészt egyszerű, de praktikus mivoltával, másrészt gazdag színvilágával. A booklet ugyanazt az igényességet tükrözi, amely a Gire-al kapcsolatban mindig akaratlanul is felbukkan. A dalszövegeket, és főbb információkat tartalmazó kis könyvecske már teljes mértékben megelőlegezi a muzikális impulzusokat: a néhol fantazmagórikus víziókat sugalló utcaképek, a természet harsány színvilágát néhol eredetiségében, vagy manuális reprodukcióban megjelenítő növények reprezentációi, az expresszionistákat idéző ház, vagy a figyelmet magára kalligráfiával felhívó képek sugallta ornamentális logika a zenében is megjelenik, a vizuális világ eklektikája pedig zenei szinten is megtalálja adekvát kifejeződési formáját. Még mielőtt rátérnénk a legfontosabb részre, nem lehet elmenni szó nélkül a zene verbális oldala mellett sem. Kátai Tamás billentyűs a felelős - csakúgy, mint a lenyűgöző, színdinamikájukkal szinte magukba szippantó képekért - a szövegekért is. Pontosabban, ahogy a bookletben is fel van tüntetve, versekért. Sajnos egyre inkább szokatlan, hogy egy metál együttes nem csak a zene, hanem a szövegek terén is nívós teljesítményt nyújt. Még ha alapvetően nem is emiatt szereti a közönség a bandákat, egy ilyen intellektuális zenénél hozzátartozik a koherens egész megalkotásához, hogy a dalszövegek is visszaadják a zene atmoszféráját. És a Gire-nál az elsődleges és legfontosabb kulcsszó az atmoszféra. Ami első hallgatásra megragadhatja akármelyik hallgatót, az a zene specifikus, borongós hangulata. Ezen hangulat megteremtése pedig a zenészek komplexitást előnyben részesítő, a különböző zenei hatásokat beolvasztó attitűdjéből fakad. Sajátos keveréket alkot a népzene, az elektronikus zene, és a metál különböző válfajai a thrashtől a blacken keresztül a progresszív metálig, de szinte minden stílus esszenciájából találhatunk itt egy-egy csipetnyit. Az alapot a zakatolós-döngölős death-thrash riffek adják - amelyekkel igyekeztek minél inkább komplexre venni a figurát -, kiegészülve Kónya Zoltán alapvetően hörgős-kiabálós énekével. Erre épülnek rá a különböző zenei rétegek: az atmoszférateremtésben fontos szerepet játszó, stílusában leginkább a black metált idéző szintiszőnyeg, illetve az elektronikus zenéből építkező különböző programozott indusztriális elemek, a népzenei hagyományokat megidéző hegedű-, dorong-, és kongajáték, mindezt pedig a progresszív metálból oly ismerős komplex dalszerkezetek emelik egy intellektuális szintre. Mindemellett még az ének három "szintje" is fokozza az összetettséget: a szó szerinti "énekhez", amit egyes számokban a szavalt versek törnek meg, jön még hozzá - sajnos csak - egy számban Sarkadi Judit gyönyörű éneke. A Gire esetében kikerülhetetlen a dob témája, ugyanis a srácok dobgépet használnak, amely sokakban már rögtön visszatetszést vált ki, a zene ismerete nélkül is. Azonban ez a témák mibenlétében nem okoz negatívumokat, mindössze a hangzást kell szokni, ám ez a probléma teljesen el fog törpülni, ha beleássuk magunkat a multidimenzionális muzsika egyre mélyebb rétegeibe. A korong 1997-ig visszamenően tartalmaz régi és új nótákat is, illetve egy Necropsia szám átdolgozását (Trans Express), azonban 2005 őszén újravették az összes számot, néhányat ezzel együtt fel is újítva. Nehéz kiemelni egyes számokat, ugyanis az egész lemez ténylegesen egységes képet nyújt, amelynek a befogadása is csak a maga teljességében lehetséges, ám az olyan dalok, mint a riffjével bedaráló, refrénjével megkapó Zöld Zivatar, a szavalt dalrészletekkel már-már kollázs-jelleget öltő Az őzek futása, a szintetizátor és a gitárjáték ellenpontozására építő, az album talán legszebb szövegeivel rendelkező Nyártáj, vagy az elektronikát erőteljesen előtérbe helyező, kontemplatív jellegű Nádak, erek már első hallásra is magához láncolják a hallgatót.
Legutóbbi hozzászólások