Címlap
  • Kezdőlap
  • Koncertek
    • Koncertajánló
    • Beszámolók
  • Lemezkritikák
    • Külföld
    • Magyar
    • DVD
    • Első Hallásra (A hónap lemeze)
    • Kedvenc lemezeim
    • Maradványérték
    • Egypercesek
    • Évtizedelő
    • Névtizedelő
    • HRM TOP 100
    • Top 25s
    • 1 lemez/ 2 kritika
  • Ráadás
    • Interjúk
    • Életmű
    • Médiafigyelő
    • Kultuszkóp
    • Írások
    • "Mi vagyunk a..."
    • Vallató
  • Linkek
  • Impresszum
    • Hard Rock Magazin
      • Hard Rock Magazin Találkozók
    • Szerkesztők
      • Adamwarlock
      • Bigfoot
      • Tomka
      • TAZ
      • Csemény
    • Munkatársak
      • Mike
      • TT
      • CsiGabiGa
      • Edeneye
      • Pálinkás András
      • baumann
      • karpatisz
    • Médiaajánlat
    • Kapcsolat

Belépés

  • Felhasználó létrehozása
  • Elfelejtett jelszó

Keresés

Friss lemezkritikák:

Avantasia: Moonglow

Inglorious: Ride To Nowhere

Ryan McGarvey: Heavy Hearted

Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light

Beast In Black: From Hell With Love

Az elmúlt időszak érdekesebb í­rásai:

„Nem könnyű feldolgozásalbumot készíteni”: Interjú Walter Trouttal


Egypercesek #38: Eric Gales, Skunk Anansie, Tygers Of Pan Tang, Torque, The Doors


A svéd acél és a finn nemzeti kincs: Amorphis, Soilwork, Jinjer, Nailed to Obscurity – Barba Negra, 2019. 02. 25.


Egy aprócska rocktörténelmi pillanat: Mood 25: Mood – Barba Negra, 2019. 01. 04.


My Sunday Feeling On Saturday: Jethro Tull – Budapest Kongresszusi Központ, 2019. 01. 19.

Hozzászólások

  • Mötley Crüe – Egy hónap múlva jön a ’The Dirt’ film, itt az első trailer (4)
  • Dream Theater – Így készült a ’Distance Over Time’ (6)
  • Iron Maiden – Jön a második sorozat a remaszterelt stúdiólemezekből (10)
  • Avantasia: Moonglow (14)
  • Whitesnake – Végre elérhető a ’Flesh & Blood’ első dala! (31)
  • David Coverdale – Nincs szándékában visszavonulni (5)
  • Ossian – Áprilisban jön az új album (25)
  • Candlemass – Splendor Demon Majesty: új dal a jövő hét pénteken érkező lemezről (1)
  • Grand Magus – „Találkoztunk, jammeltünk és együtt készítettük a dalokat” (2)
  • Witherfall – Helloween- és Tom Petty-feldolgozás az új EP-n (3)

Navigáció

  • Hírolvasó

Ki van itt?

Jelenleg 0 felhasználó és 32 vendég van a webhelyen.

Szerkesztők és munkatársak aktuális kedvencei (TOP 5)

TAZ

- Evergrey: The Atlantic
- Dream Theater: Paralyzed (dal)
- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Swallow The Sun: Lumina Aurea
- Conception: My Dark Symphony EP

CsiGabiGa

- Michael Schenker Fest: Resurrection
- Jason Becker: Triumphant Hearts
- Judas Priest: Firepower
- U.D.O.: Steelfactory
- Steve Perry: Traces

karpatisz

- Dream Theater: Distance Over Time
- Dream Theater: Distance Over Time
- Dream Theater: Distance Over Time
- Dream Theater: Distance Over Time
- Dream Theater: Distance Over Time

Bigfoot

- Beth Hart: Live at The Royal Albert Hall
- King Crimson: Meltdown: Live In Mexico
- David Bowie: Glastonbury 2000
- Walter Trout: Survivor Blues
- Eric Gales: The Bookends 

Pálinkás András

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Swallow The Sun: Lumina Aurea
- Soen: Lotus
- Faith No More: Angel Dust
- Soilwork: Verkligheten

Wardrum

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- HIM: Dark Light
- Katatonia: Dead End Kings
- Evergrey: The Atlantic
- Bloodbath: The Arrow of Satan is Drawn

Losonczi Péter

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Evergrey: The Atlantic
- Trees of Eternity: Hour of the Nightingale
- Weltenbrandt: Schöpfung
- Mindfield's Factory: Ice Age 2085

rune

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Vola: Applause Of A Distant Crowd
- Evergrey: The Atlantic
- Conception: My Dark Symphony (EP)
- Zeal & Ardor - Stranger Fruit

Dzsó

- Flotsam And Jetsam: The End Of Chaos
- Rustin Man: Drift Code
- Spielbergs: This Is Not The End
- Within Temptation: Resist
- Born Of Osiris: The Simulation

Mike

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Griftegard: Solemn. Sacred. Severe
- Void Of Silence: The Sky Is Over
- Isen Torr: Mighty And Superior (EP)
- Omicida: Certain Death (EP)

 

Új felhasználók

  • statuslaci
  • Bede Márton
  • Attila65
  • Kemény J.
  • Dzsugi Péter

Metalindex

Címlap

A gitározás Kimi Räikkönenje: Ben Granfelt – Backstage Pub, 2018. 09. 28.

CsiGabiGa, 2018, október 5 - 12:49

Kellemes, jó hangulatú este volt, szomorú utózöngékkel. Eljött Ben Granfelt, aki úgy száguldozik a gitárnyakon, mint Kimi Räikkönen a Hungaroringen, és legalább annyi humora is van, mint a finn autóversenyzőnek, és félházat produkált, mint a Judas Priest. Csak míg az Arénában az 5500 ember azért elég tisztességes közönség, a Backstage Pub 150 fős nézőterén ez nem annyira vidám.

Nem tudom, mi lehet a baj Ben Granfelttel. Talán túl rockos a LOTS Music blueskedvelő közönségének, a rockereknek meg túl bluesos? Gary Moore-ral nem volt ilyen problémájuk. Én imádtam az ír gitárost, imádom finn követőjét is. Aki nem tudja, miről maradt le, az talán nem olvasta korábbi cikkeimet, ami bocsánatos bűn, de aki lustaságból maradt otthon péntek este, az szégyellje magát! Mert ennél jobb program nemigen volt azon a napon, viszont ezek után sanszos, hogy többé nem jön el önálló műsorral, és már csak a Gary Moore Emlékesteken találkozhatunk a kitűnő húrmesterrel.

Kilenckor kisétált a színpadra és közölte, hogy csodálatos finn népdalokat fog játszani két részben – ezzel máris oldotta a kis létszám miatti feszült hangulatot –, majd némi jazzes intró után belekezdett a Check Up From The Neck Up című nótába. Masa Maijanen basszusgitáros régi harcostárs, még a Gringos Locosban játszottak együtt. A dobos Santeri Saksala volt ezen a turnén. Vagy ahogy Ben bemutatta őket, „a legjobb dobos a zenekarban” és „a legjobb basszusgitáros a zenekarban”. Masa Maijanenről azt is elárulta, hogy „a legnagyobb whisky-ivó a bandában”, de – talán Gary Moore tiszteletére – kizárólag ír viszkit iszik.

A bluesrajongók talán megérezhették, hogy ez az este nem az övék lesz, főleg az utolsó három lemezről szemezgetett a műsorban (írtam mindháromról, egyik jobb, mint a másik), így inkább a rockosabb oldalát domborította ki a gitáros. A nyitódal és a később eljátszott E.G.O. volt a kivétel: előbbi a 2006-os lemez nyitódala volt, a másik az 1999-es címadója, de ezek is inkább a rock-vonalat erősítették.

A pedáljai – vagy ahogy én hívom: a kütyüpark – egy mini keverőpult-szerű dobozba voltak rendezve, néha már a gitáros maga se tudta, hova lépjen. A gitárjai viszont gyönyörűek voltak. Játszott egy aranysárga Gibson Les Paulon, amilyet Gary Moore is használt, egy gyönyörű kék '62-es Fender Stratocaster replikán (vadiúj modell, de koptatott, mint a farmer), és volt egy kígyóbőrmintás Duesenberg gitárja, ami messziről Les Paulnak nézett ki, csak a fején a hatalmas D betű árulkodott a kilétéről. Az új lemez kapcsán írta, hogy a producere (aki az előző turnén dobosa is volt) beszélte rá, hogy próbáljon ki más modelleket is. Úgy látszik, ez bejött.

Persze az nem igaz, hogy nem volt semmi blues, hiszen például a Life, Living And You-nak is ugyanaz az alapfutama, mint a The Blues Is Alrightnak, csak ahogy Ben mondta, „unalmas az a három akkord”, variálja, amitől teljesen más hatása lesz az egésznek. De ettől még – vagy éppen ezért – nagyon jó gitármuzsikát hallottunk.

Az is a Muzikum-beli bluesműsorokra emlékeztetett, hogy két részletben játszotta el a másfél órás műsorát, hagyva helyet és időt a folyadék-anyagcserének. Érdekes, hogy mindkét blokkot korábbi zenekarának, a Wishbone Ashnek egy-egy dalával zárta, az elsőt a merengősebb Faith, Hope & Love-val, a másodikat a pattogósabb Almighty Blueszal. (Mindkettőt újrajátszotta egyébként a ’Handmade’ lemezén.)

Azt is megtudtuk koncert közben, hogy a turné valamennyi műsorát felveszi, mert készül egy koncertlemezre. Mindjárt fel is szólított egy nagy tapsra „for the record”, majd megköszönte: „Good evening, Hamburg!” Merthogy állítólag hivatalosan ott rögzítik a koncertet.

Most is élveztem a korábbi koncerten is említett „itt a pengető, hol a pengető” játékát, szóló közben vált egyik pillanatról a másikra hagyományos pengetésről a Jeff Beckre emlékeztető ujjal pengetésre. Csak most közelebb álltam, és kifigyeltem a bűvész trükkjét: a kisujj hajlatába szorította a szerszámot azokra az időkre, amíg nem volt használatban.

Az a zseniális Benben, hogy az őt ért hatásokat úgy építi be a játékába, hogy szinte minden dalban másik oldalát mutatja meg, másképp gitározik. Ott van például az E.G.O., ami tiszta Joe Satriani. A rövidítés azt jelenti, elektromos gitár-orientált dal. 

A sok poén között már azt is annak vettük, amikor elkezdett finnül beszélni. Nevetve fogadtuk, amikor már sokadszorra mondta: „Hölökön kölökön!” A koncertet követően utána néztem: a hölökyn kölökyn az „egészségünkre!” megfelelője. (Pedig ott és akkor komolyan azt gondoltam, hogy valami finnt imitáló halandzsa. Poén, mint a Kimi Räikönnen.)

Ahogy mondtam, Ben minden dalban, minden lemezen egy kicsit másképp gitározik. Ő is mondta, hogy minden albuma más, „mindegyik jobb, mint az előző”. Az újnak a címadó dala (My Soul To You) például erős Dire Straits hatásokat mutat, csak egy sokkal jobb énekes adja elő: Ben Granfelt. De az 'Another Day' Endless című David Gilmour-szerű merengése a Breathe elé biggyesztve például egy olyan zseniális manőver, mint Gary Moore Separate Ways intrója, melyet Vámos Zsolt önálló dalként játszott fel Henrik Freischlader lemezére.

A végén pedig egy kis üveghangokkal harangozás a gitáron, mint Michael Schenker Courvoisier Concertójában, a „kolomp” pedig Masa Maijanen fején csattant. Szóval rengeteg humor és – a rockos számok ellenére – rengeteg blues volt a koncerten. A Breathe például olyan – ezt már többször elmondtam –, mintha Gary Moore játszotta volna fel egy Pink Floyd tribute lemezre. A humor pedig arra is jó volt, hogy a hibákat elfeledtesse. Mert nem lehetett haragudni arra az emberre, aki pillanatnyi rövidzárlat miatt elfelejtette saját dalának második strófáját, mire bedobta, hogy „akkor egy kis ABBA, amíg eszembe jut”.

Az új lemez Fuel To Burn című dalában Ben párja, Jasmine vokálozott a lemezen, aki nem jött velük a turnéra, így – Ben szavaival – „Santeri Saksala imitálta Jasmine-t”.

Az Almighty Blues pedig szinte tökéletes lezárása volt a koncertnek. A Wishbone Ash-klasszikus közepén volt egy pszichedelikus, lassú, elszállásos betét is, a végébe meg beleköltötte a Black Night riffjét is. Ahogy a ráadás nóta lezárásában is volt Clapton (Layla), Hendrix (Third Stone From The Sun), meg minden, ami egy nagy lezáráshoz kell. Csak a lángcsóvák hiányoztak. De azt a Backstage-ben úgysem engedték volna.

Koncert után barátságos dedikálás, fotózkodás a rajongókkal, remek hangulatban tértem haza, csak aztán gondoltam bele, lehet, hogy ez volt az utolsó alkalom, hogy önálló műsorával láthattam a gitárost, aki elragadó humorával – miután bemutatta zenekarát – csak ennyit mondott: „My name is Kimi Räikkönen.” Mert ha finnekről van szó, elsőként mindenkinek ő jut eszébe. Nekem Ben Granfelt.

Azért ha már finn népdalokkal poénkodott, egy Leningrad Cowboys nótát is bevehetett volna a műsorba. Csak a poén kedvéért.

Check Up From The Neck Up / Life, Living And You / A Better Place / Heart On Your Sleeve / Open Road, Open Book / E.G.O. (Electric Guitar Oriented) / Faith, Hope & Love /// Hangmans Tree / Wayward Child / My Soul To You / Endless - Breathe / Fuel To Burn / Almighty Blues /// Going Home

Szerző: CsiGabiGa
Fotók: Császár Márta
Videók: Jónás Tamás
Köszönet a lehetőségért a LOTS Musicnak!


Oszd meg barátaiddal és ismerőseiddel:
  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
  • 993 olvasás

3 hozzászólás "A gitározás Kimi Räikkönenje: Ben Granfelt – Backstage Pub, 2018. 09. 28."

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.
noodles képe

1. Engem a közönség létszáma

Beküldő: noodles. Beküldés időpontja: 2018, október 5 - 16:53.

Engem a közönség létszáma csak azért (amit Csiga is leírt) érdekelt,hogy lehet nem jön(egymaga) többet. Pedig a hajón is milyen jól tolta. Az új lemez az tényleg zseniális.Nem baj a Gary Moore emlékesten rem jövőre itt lesz.

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Attila60 képe

2. Zseniális koncert volt!!

Beküldő: Attila60. Beküldés időpontja: 2018, október 5 - 20:57.

Zseniális koncert volt!! Aláírt plakát, jegy, közös fotó! Ja, pengetője is az enyém lett! Érdekes, hogy egy 2 milliós városban kb. 70 néző volt egy ilyen szuper koncerten! Ez a tény szinte botrányos!

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
angus2 képe

3. Na én 500 km-t bumliztam

Beküldő: angus2. Beküldés időpontja: 2018, október 6 - 19:50.

Na én 500 km-t bumliztam miatta.Tök jó volt, mert vidéki suttyó létemre láthattam a Hősök Terét kivilágítva meg nem mellékesen a barátaim körében élvezhettem a buli minden másodpercét.Ja aláírt jegy és egy barátságos kézfogás.

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Livesound:

Concerto:

Hammer Concerts:

Koncertajánló:

Az oldalon található cikkek és képek a Hard Rock Magazin kizárólagos tulajdonát képezik, azok máshol való közzététele csak a szerkesztők előzetes engedélyével lehetséges!
Fervens Drupal theme by Leow Kah Thong. Designed by Design Disease and brought to you by Smashing Magazine.