Címlap
  • Kezdőlap
  • Koncertek
    • Koncertajánló
    • Beszámolók
  • Lemezkritikák
    • Külföld
    • Magyar
    • DVD
    • Első Hallásra (A hónap lemeze)
    • Kedvenc lemezeim
    • Maradványérték
    • Egypercesek
    • Évtizedelő
    • Névtizedelő
    • HRM TOP 100
    • Top 25s
    • 1 lemez/ 2 kritika
  • Ráadás
    • Interjúk
    • Életmű
    • Médiafigyelő
    • Kultuszkóp
    • Írások
    • "Mi vagyunk a..."
    • Vallató
  • Linkek
  • Impresszum
    • Hard Rock Magazin
      • Hard Rock Magazin Találkozók
    • Szerkesztők
      • Adamwarlock
      • Bigfoot
      • Tomka
      • TAZ
      • Csemény
    • Munkatársak
      • Mike
      • TT
      • CsiGabiGa
      • Edeneye
      • Pálinkás András
      • baumann
      • karpatisz
    • Médiaajánlat
    • Kapcsolat
    • Adatkezelési szabályzat

Belépés

  • Felhasználó létrehozása
  • Elfelejtett jelszó

Keresés

Friss lemezkritikák:

At Night I Fly: Mirror Maze

The Dark Element: Songs The Night Sings

Marillion: With Friends From The Orchestra

Lindemann: F & M

Peter Kovary & The Royal Rebels: Fly Forever

Az elmúlt időszak érdekesebb í­rásai:

Két frontcsaj, két teljesen külön világ: Delain, Arkona – Barba Negra, 2019. 11. 24.


Rifforgia közel két órában: Annihilator, Archer Nation – Barba Negra, 2019. 11. 21.


#49: Ringo Starr, Mike Zito, Ten Years After, Grateful Dead, Keith Jarrett


Pörög a zene, pörögnek a képek, pörög a színpad: Tankcsapda – Veszprém Aréna, 2019. 11. 22.


Varázslat 12 húrra, 2 művészre és 1300 nézőre: Tommy Emmanuel, Ripoff Raskolnikov – Barba Negra, 2019. 11. 10.

Hozzászólások

  • Aerosmith – Gyorsan fogynak a jegyek a budapesti koncertre (3)
  • Black Veil Brides – Jövő nyáron a Budapest Parkban lépnek fel (x) (9)
  • Herflizett a Mikulás: Deep Purple, Monster Truck – Papp László Budapest Sportaréna, 2019. 12. 09. (11)
  • Pink Floyd – Negyven éve jelent meg a ’The Wall’ (14)
  • Open Road Fest – 2020-ban ismét Alsóörs ad otthont a fesztiválnak (x) (7)
  • Rózsaszínre púderezett misztikum: Ghost, All Them Witches, Tribulation – Budapest, Aréna, 2019. 12. 03. (2)
  • H.E.A.T – Februárra halasztották az új lemez megjelenését (1)
  • Arena – Új albummal és jubileumi turnéval jönnek Budapestre (4)
  • Black Swan – Felrázza a világot a Frontiers új hard rock csapata (9)
  • Kansas – Különleges koncert New Yorkban (1)

Navigáció

  • Hírolvasó

Ki van itt?

Jelenleg 0 felhasználó és 16 vendég van a webhelyen.

Szerkesztők és munkatársak aktuális kedvencei (TOP 5)

TAZ

- The Ferrymen: No Matter How Hard We Fall (dal)
- Allen / Lande: The Battle
- Pretty Maids: Serpentine (dal)
- Voyager: Brightstar (dal)
- Lacuna Coil: Black Anima

CsiGabiGa

- Michael Schenker Fest: Resurrection
- Michael Schenker Fest: Revelation
- Myrath: Shehili
- Judas Priest: Firepower
- U.D.O.: Steelfactory

karpatisz

- Sons Of Apollo: Goodbye Divinity (dal)
- Sons Of Apollo: Fall to Ascend (dal)
- Flying Colors: Third Degree
- At Night I Fly: Mirror Maze
- Slipknot: We Are Not Your Kind

Bigfoot

- Steve Hackett: Genesis Revisited Band & Orchestra Live
- Deep Purple: Live In Rome 2013
- Marillion: With Friends From the Orchestra
- Ten Years After: Naturally Live
- Mike Zito & Friends: Rock 'n' Roll A Tribute To Chuck Berry

Dzsó

- Opeth: In Cauda Venenum
- Stereophonics: Kind
- Flying Colors: Third Degree
- Ringo Starr: What's My Name
- Chris Rea: One Fine Day

Losonczi Péter

- Mayhem: Daemon
- Ray Alder: What the Water Wants
- Endseeker: The Harvest
- Eclipse: Paradigm
- Isole - Dystopia

Pálinkás András

- Iggy Pop: Free
- Tool: Fear Inoculum
- Depeche Mode: 101 live
- Metallica: Helping hands...Live & Acoustic At The Masonic
- White Ward: Love Exchange Failure (Dal)

Wardrum

- Hugh Laurie: Let Them Talk
- Hugh Laurie: Didn't it Rain
- Heilung: Futha
- Periphery: IV Hail Stan
- Steven Wilson: Hand.Cannot.Erase.

rune

- KoЯn: The Nothing
- Borknagar: True North
- Leprous: The Congregation
- Opeth: In Cauda Venenum
- Lacuna Coil: Black Anima  

Lacc

- Leprous: Pitfalls
- Opeth: In Cauda Venenum
- Tool: Fear Inoculum
- Flying Colors: Third Degree
- Nick Cave: Ghosteen

Mike

- Atlantean Kodex: The Course Of Empire
- Concilium: No Sanctuary (EP)
- The Offering: Home
- Crypt Sermon: Key Of Solomon (dal)
- Borknagar: True North

pokkornel

- Nick Cave & The Bad Seeds: Ghosteen
- Merzbow,Keiji Haino, Balázs Pándi: Become The Discovered, Not The Discoverer
- William Duvall: One Alone
- Android: Édentől Keletre
- Krokofant, Ståle Storløkken, Ingebrigt Håker Flaten: Q

 

Új felhasználók

  • csefeco
  • Liverpool71
  • rakkatakka
  • Feri
  • Shazeen

Metalindex

Címlap

Eric Steckel: Polyphonic Prayer

Hard Rock Magazin (nem ellenőrzött), 2018, augusztus 31 - 17:57
Borí­tó: 

Megjelenés: 
2018
Kiadó: 
Eric Steckel Music
Weblap: 
ericsteckel.com
Stí­lus: 
blues-rock
Származás: 
USA
Zenészek: 

Eric Steckel – gitár, Hammond-orgona, zongora, basszusgitár, ének
Don Plowman – dob

Dalcí­mek: 

01. Waitin' For The Bus
02. We're Still Friends
03. She's 19 Years Old
04. Can't Go Back
05. Unforgettable
06. Tennessee
07. It's My Own Fault
08. Picture Frame
09. Through Your Eyes
10. Make It Rain

Értékelés: 

A pennsylvaniai illetőségű gitáros csodagyerekként kezdte, hiszen 2002-ben, amikor mindössze tizenegy éves volt, megjelent első albuma, két évvel később már John Mayall-lel játszott együtt. 2005-ben Duane Trucks, Derek Trucks öccse állt be dobolni zenekarába.

Új albumához nem sok zenészt, mindössze egy dobost hívott a felvételekhez, a többi hangszert (még a Hammond-orgonát is) maga játszotta szalagra. (Henrik Freischlader szokása az ilyen kislétszámú lemezkészítés.) Durván kezdődik a lemez, hiszen a Waitin’ For The Bus inkább hard rockhoz áll közel, és a Hammond recsegése is a Deep Purple hangzását idézi, míg magában az alap gitártémában felismerhető Steve Morse hatása. Aztán sorjáznak a lassú bluesok, mert a következő nóta már egy kesergő. A We’re Still Friends egy szép zongoraalapra épül, később bejön a síró, pörgős gitár. A She’s 19 Year Old szintén hasonló ritmusképlettel bír, ám ez tradicionális és döngöl, mint az állat. A háttérben ott a Hammond, szép szőnyeget terít le vele Eric, a végére a gitár után ezzel a hangszerrel is szólózik egy jót. Ha valamihez hasonlítani kellene, nekem a Led Zeppelin első lemezéről a You Shook Me jut eszembe. Az It’s My Own Fault is ez a kategória. Remek billentyűs alappal kezdődik, Eric itt még zongorázik is. Persze az énekére adott gitárcsípések válaszként itt sem hiányoznak és a gitárszóló sem. És az utolsó szám, a Make It Rain is egy blues a szomorúbb kategóriából. Itt is hallható egy Hammond-variáció. Ez egy jó hosszú szerzemény, majd kilenc perces, és cseppet sem unalmas, élmény hallgatni a síró gitárt. Ez négy dal a kilencből, és bizony képes volt izgalommal megtölteni valamennyit, különböző hangulatú bluesok születtek.

A Can’t Go Back és a Tennessee a hard rock vonalat erősíti a maguk lassú, ám dinamikus mivoltával. Az Unforgettable a dallamosabb vonalat viszi, csakúgy, mint a Through Your Eyes, bár ebben erősen jelen van a blues harapása is.

Gitárosként aposztrofálják Eric Steckelt, ám a jelek szerint más hangszerhez is ért, nem is akárhogy, emellett kiválóan énekel, ami újabb plusz pont. Jó pár olyan dal hallható, ami nem gitáron alapszik, hanem billentyűkön, és maga a gitár később nyer polgárjogot, igaz, akkor markánsan. Ahogy a Hammond elterül az énektémák alatt, nekem bejön Steve Winwood, ahogy ő is énekel, nyomkodva a billentyűket. Figyelve a hangszeres részeket, lejön, hogy igencsak a tradicionális vonalat követi, és az is, hogy kiválóan ismeri a legendás bluesjátékosok műveit. Ami engem illet, Jimmy Page és Gary Moore hatását hallom leginkább, ugyanakkor gitárja egyes helyeken metalos keménységgel szól. Egy mindössze huszonhét esztendős srácról beszélünk, ám játéka, zenéje fantasztikus érettségről tesz tanúbizonyságot. Ne hagyjuk ki, hogy dalszerzőként sem tehetségtelen, nem lehet panasz a gitár vagy billentyűs témákra, és az énekdallamok sincsenek odakenve – nagyon helyesen nem enged a kereskedelmi rádiók csábításának. (Bigfoot)

Nem vagyok egy nagy bluesrajongó, nem falom a blueslemezeket úgy, mint a hard rockot. Kell valami extra, ami beindítja a fantáziámat, valami, ami eltér a megszokottól. Valami, amire felkapom a fejem. Nos, ezen a lemezen az Unforgettable volt az, ami felkeltette az érdeklődésemet. Robin Schulz dala a tavalyi év nagy house-slágere volt, amit időnként a MusicFM-en hallottam, amikor nem én voltam a sofőr (és a családi megállapodás szerint mindig a sofőr választ zenét). Egy ilyen dalba épeszű bluesgitáros nem nyúl bele. Ő meg nem elég, hogy átdolgozta „hallgathatóra”, remekül is énekli a dalt és egy „aztaqrva” szintű szólót kanyarít a végére. Kell a fiatalságból eredő vagányság, féktelenség ahhoz, hogy egy ilyet be merjen vállalni valaki.

Szóval a feldolgozásokról akarok írni. Ami nem mellékes körülmény, ha a lemez 10 dalából csupán 4 saját. Feldolgozást készíteni akkor érdemes, ha az ember tud hozzáadni valami pluszt, valami mást. Nos, itt a dalok teljesen át lettek hangszerelve, ahol az eredetiben gitár szólt, ott zongora vette át az alapdallamot, mint Tim Wagoner And Wild Blue Yonder 1993-as Make It Rainjében (hogy ezt hol a fenében találta?) vagy az 1972-es Donny Hathaway dalban, a We're Still Friendsben. Hasonlóképpen jár el B.B. King It's My Own Faultjának elején is, ahol a gitárszóló helyét a zongorára rájátszott Hammond-szóló veszi át. Ahol zongorán szólt az alaptéma, azt viszont áttette gitárra, mint a Muddy Waters-slágerben, a She's 19 Years Oldban. A laza zongorás témából csinált egy döngölős, „Hobós” bluest. Vagy egyszerűen csak belerakott pár kiállást, ami meghökkentheti a ZZ Top rajongóit.

Nos, igen. A Waitin' For The Bus. Hát ez még nem az a rádióbarát blues, ami a ZZ Topot akkora sztárrá tette! Ez még 1973-ból való, amikor még igazi Texas bluest nyomtak. Steckel nem akar versenyezni velük, nem akarja túljátszani a példaképeket, inkább valami egész mást csinál: simán csak a ritmust játssza, csupán egy rövid kiállásos szólót rak bele, aztán amikor a dal átmenne a Jesus Just Left Chicagóba, belép a Hammond is, egy egészen új ritmust vesznek fel, ami valóban jobban hasonlít a Deep Purple-re, és egy hatalmas Hammond-szólóval zárja le a dalt, mintha nem is egy gitáros szólólemezének a nyitószáma lenne.

Jó az, ha az ember zongorázni is tud a gitározás mellett. Láttuk a FEZEN-en, mit hoz ki belőle Richie Kotzen. Eric Steckelnek is hasznára váltak a zongoraleckék. Ha nem is olyan jó billentyűs, mint gitáros, viszont remekül tudja alkalmazni a hangszert kíséretként. Meg időnként szólóhangszerként is. Talán egyetlen hibájaként azt tudom felhozni, hogy a basszusgitárt viszont nem használja ki eléggé, az csak az alapot hozza, viszont erre az alapra aztán hatalmas gitárszólókat ereget, amitől a basszus hanyagolása bocsánatos bűnné válik.

De ki az, aki egy house slágerben meglátja a lehetőséget, hogy mekkora szólót lehetne nyomni erre a témára? (CsiGabiGa)

Összegzés: 

Amikor ezt az albumot hallgatom, optimizmus önti el lelkem a zászlóvivést illetően, amit már számtalan alkalommal emlegettem. Eric Steckel mindent tud erről a műfajról, és nem csak mint gitáros. Korán felugrott a blues vonatára, és hogy az LGT sorait egy kicsit képzavarba hozzam, már ott ül egy „jól párnázott Pullman-kocsiban”, mert a jobbak közé tartozik. Kőkemény blues-rock zene háromnegyed órában, ez a hard rock rajongóknak is minden bizonnyal bejön. (Bigfoot)

Dátum: 
2018. augusztus 31
Pontszám: 
9
Szerző: 
Bigfoot
7.5
Értékelés: Nincs Átlag: 7.5 (2 votes)

Oszd meg barátaiddal és ismerőseiddel:
  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
  • 976 olvasás

1 hozzászólás "Eric Steckel: Polyphonic Prayer"

1. Ez a kritika szuper

Beküldő: lipi. Beküldés időpontja: 2018, augusztus 31 - 19:11.

Ez a kritika szuper lett!Köszönet érte!Nekem az egyetlen bajom a lemezzel, hogy a leglendületesebb dal is max. középtempós, hosszabb távon emiatt nálam kicsit leül a lemez, főleg a második fele.De a hangzás király lett, nem hiányzik a dög sem4

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Livesound:

Concerto:

Hammer Concerts:

Koncertajánló:

Az oldalon található cikkek és képek a Hard Rock Magazin kizárólagos tulajdonát képezik, azok máshol való közzététele csak a szerkesztők előzetes engedélyével lehetséges!
Fervens Drupal theme by Leow Kah Thong. Designed by Design Disease and brought to you by Smashing Magazine.