Címlap
  • Kezdőlap
  • Koncertek
    • Koncertajánló
    • Beszámolók
  • Lemezkritikák
    • Külföld
    • Magyar
    • DVD
    • Első Hallásra (A hónap lemeze)
    • Kedvenc lemezeim
    • Maradványérték
    • Egypercesek
    • Évtizedelő
    • Névtizedelő
    • HRM TOP 100
    • Top 25s
    • 1 lemez/ 2 kritika
  • Ráadás
    • Interjúk
    • Életmű
    • Médiafigyelő
    • Kultuszkóp
    • Írások
    • "Mi vagyunk a..."
    • Vallató
  • Linkek
  • Impresszum
    • Hard Rock Magazin
      • Hard Rock Magazin Találkozók
    • Szerkesztők
      • Adamwarlock
      • Bigfoot
      • Tomka
      • TAZ
      • Csemény
    • Munkatársak
      • Mike
      • TT
      • CsiGabiGa
      • Edeneye
      • Pálinkás András
      • baumann
      • karpatisz
    • Médiaajánlat
    • Kapcsolat

Belépés

  • Felhasználó létrehozása
  • Elfelejtett jelszó

Keresés

Friss lemezkritikák:

Avantasia: Moonglow

Inglorious: Ride To Nowhere

Ryan McGarvey: Heavy Hearted

Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light

Beast In Black: From Hell With Love

Az elmúlt időszak érdekesebb í­rásai:

„Nem könnyű feldolgozásalbumot készíteni”: Interjú Walter Trouttal


Egypercesek #38: Eric Gales, Skunk Anansie, Tygers Of Pan Tang, Torque, The Doors


A svéd acél és a finn nemzeti kincs: Amorphis, Soilwork, Jinjer, Nailed to Obscurity – Barba Negra, 2019. 02. 25.


Egy aprócska rocktörténelmi pillanat: Mood 25: Mood – Barba Negra, 2019. 01. 04.


My Sunday Feeling On Saturday: Jethro Tull – Budapest Kongresszusi Központ, 2019. 01. 19.

Hozzászólások

  • Whitesnake – Végre elérhető a ’Flesh & Blood’ első dala! (29)
  • Ossian – Áprilisban jön az új album (22)
  • Avantasia: Moonglow (8)
  • Tool – Július közepéig megjelenik az új album (2)
  • Guns N’ Roses – Slash szerint tényleg lesz új lemez (6)
  • Beast In Black – Öt nappal a turné előtt klipen a címadó dal is (22)
  • Jon Anderson – Március végén szólólemeze jelenik meg (1)
  • Myrath – Május elején érkezik a ’Shehili’ (1)
  • Jim Peterik’s World Stage – Az elsőként elsütött dal: Without A Bullet Being Fired (1)
  • Michael Schenker Fest – Simon Phillips és Bodo Schopf lesznek Ted McKenna utódai (3)

Navigáció

  • Hírolvasó

Ki van itt?

Jelenleg 1 felhasználó és 41 vendég van a webhelyen.

Aktív felhasználók

  • stevedreamliquid

Szerkesztők és munkatársak aktuális kedvencei (TOP 5)

TAZ

- Evergrey: The Atlantic
- Dream Theater: Paralyzed (dal)
- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Swallow The Sun: Lumina Aurea
- Conception: My Dark Symphony EP

CsiGabiGa

- Michael Schenker Fest: Resurrection
- Jason Becker: Triumphant Hearts
- Judas Priest: Firepower
- U.D.O.: Steelfactory
- Steve Perry: Traces

karpatisz

- Dream Theater: Distance Over Time
- Dream Theater: Distance Over Time
- Dream Theater: Distance Over Time
- Dream Theater: Distance Over Time
- Dream Theater: Distance Over Time

Bigfoot

- Beth Hart: Live at The Royal Albert Hall
- King Crimson: Meltdown: Live In Mexico
- David Bowie: Glastonbury 2000
- Walter Trout: Survivor Blues
- Eric Gales: The Bookends 

Pálinkás András

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Swallow The Sun: Lumina Aurea
- Soen: Lotus
- Faith No More: Angel Dust
- Soilwork: Verkligheten

Wardrum

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- HIM: Dark Light
- Katatonia: Dead End Kings
- Evergrey: The Atlantic
- Bloodbath: The Arrow of Satan is Drawn

Losonczi Péter

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Evergrey: The Atlantic
- Trees of Eternity: Hour of the Nightingale
- Weltenbrandt: Schöpfung
- Mindfield's Factory: Ice Age 2085

rune

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Vola: Applause Of A Distant Crowd
- Evergrey: The Atlantic
- Conception: My Dark Symphony (EP)
- Zeal & Ardor - Stranger Fruit

Dzsó

- Flotsam And Jetsam: The End Of Chaos
- Rustin Man: Drift Code
- Spielbergs: This Is Not The End
- Within Temptation: Resist
- Born Of Osiris: The Simulation

Mike

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Griftegard: Solemn. Sacred. Severe
- Void Of Silence: The Sky Is Over
- Isen Torr: Mighty And Superior (EP)
- Omicida: Certain Death (EP)

 

Új felhasználók

  • statuslaci
  • Bede Márton
  • Attila65
  • Kemény J.
  • Dzsugi Péter

Metalindex

Címlap

Wilko Johnson: Blow Your Mind

Bigfoot, 2018, június 27 - 14:47
Borí­tó: 

Megjelenés: 
2018
Kiadó: 
Chess Records
Weblap: 
http://wilkojohnson.com
Stí­lus: 
rock and roll, blues-rock
Származás: 
Nagy-Britannia
Zenészek: 

Wilko Johnson – gitár, ének
Norman Watt Roy – basszusgitár
Dylan Howe – dob
Steve Weston – szájharmonika
Mick Talbot – billentyűs hangszerek

Dalcí­mek: 

01. Beauty
02. Blow Your Mind
03. Marijuana
04. Tell Me One More Thing
05. That’s The Way I Love You
06. Low Down
07. Take It Easy
08. I Love The Way You Do
09. It Don’t Have To Give You The Blues
10. Lament
11. Say Goodbye
12. Slamming

Értékelés: 

Te jó ég, pár éve már majdnem temettük őt. Iszonyúan kicsi a hasnyálmirigyrák túlélési esélye, de ő legyőzte. Azóta már a második albumát adta ki: először a Roger Daltrey-vel felvett retrospektív album jött négy éve, most, hogy nincs első tiszt a hajón, egyedül is megpróbálta. Ha valakit megérint a halál szele, az esetek nagy többségében a soron következő produkciója nagyot fog ütni. Gondoljunk csak Walter Troutra vagy Eric Claptonra, milyen alkotásokat tettek le az asztalra, mikor gyakorlatilag a másik oldalról tértek vissza.

Nos, Wilko Johnsonnak a már említett Roger Daltrey-vel közösen készített albuma is nagyon jól szólt, és erre az albumra sem lehet panasz. Bár őt nem sorolhatjuk a hetvenes évek brit bluesgitár hőseihez. Azt gondolom, egyedi játékstílusa mindenképp figyelmet érdemel, még ha ez nem is olyan virtuóz, mint legendás kortársaié. Rock and roll és blues – ez a fő csapásirány, ám ez a bizonyos egyedi játékstílus miatt nem hagyományos értelemben kell értelmeznünk a két ősi műfajt. Riffek helyett dallamfüzéreket, egyéni akkordbontásokat használ, sokszor a szólók helyett is ezt a technikát alkalmazza. Semmi cizelláltság, líraiság, a dalokat szétveti az őserő, ugyanakkor hallatlan könnyedén szólnak, némelyikre akár táncra is perdülhetünk, valahogy úgy mászkálva, ahogy ö teszi lassan öt évtizede. Az ének kis hangterjedelemben kalibrál, ám ezeknél a daloknál nem kell több. Ez az a bizonyos pub rock stílus, aminek a Dr. Feelgood az egyik vezető ereje volt a hetvenes évek közepén.

Az album a Beautyval kezdődik, egy kicsit a Doors Maggiie M’Gilljére emlékeztet, persze ez egy jóval nyersebb szerzemény. A címadó szaggatott ritmusú dal, ebben halljuk azokat a bizonyos hagyományos gitárszóló helyetti csípéseket, melynek Wilko nagy mestere. A Marijuana sodró lendületű rockja olyan, mint a hatvanas évek Rolling Stonesa. A Telll Me More Thing ismét egy bicegő ritmusú nóta, hangsúlyos basszusjátékkal. Egyébként nem ez az egyetlen dal, ahol a basszusgitár fontos szerepet kap, amúgy végig rendkívül szellemes futamokkal kíséri Norman Watt Roy Wilko gitárjátékát. A That’s The Way I Love You az a felvétel, amire ráhúzhatjuk, hogy igazi tradicionális rock and roll. A Low Down az egyik legérdekesebb felvétel az albumon. Wilko nem énekel, egy verset mond el, és a zene pedig egy nagyszerű slow blues téma, melyben végre hallunk egy kis billentyűs aláfestést, herflivel megspékelve. Természetesen a főhős gitárjával, végig ott van az előtérben. A Take It Easy is blues sémára épül, ám ritmusa pattogósabb, eltérő irányt mutat. Az I Love The Way You Do egy sematikus rocknóta, semmi különös, egyszerűen jól szól. Az It Don’t Have To Give You The Bluesban jópofa, hogy a gitáralap szinte hangról hangra megegyezik az énekdallammal. Aztán a középrészben a gitár úgy néz ki, egyedül marad, ám jön az orgona, és elviszi a szólót. A Lament egy instrumentális lassú bluesos kesergő. Nem virtuóz darab, inkább a hangulattal játszanak a zenészek, és a címben levő szomorú érzést nagyszerűen adják vissza hangszereiken. a Say Goodbye még csak az utolsó előtti szerzemény. Egy rövid, visszatérő sémára épül, enyhén zavaró a sok ismétlés. Egy újabb hangszeres fantáziát, a Slammingot hagyják a végére, itt aztán elengedik magukat rendesen. Majdnem szétkapják a hangszereket, úgy szól a boogie, a rock and roll, ezúttal zongorát is hallunk.

Nem sokat kell gondolkodni ezen a zenén, csak hallgassuk, és ez az energikus zene visz magával, mint a szélvész.

Összegzés: 

Szeretem, ha egy zene nincs túlbonyolítva és nyerseségében, természetességében csak úgy ráugrik a hallgatóra. Ha valaki ismeri és szereti a Dr. Feelgood zenéjét, ebben az alkotásban sem fog csalódni. Egyszerű és mégis nagyszerű gitárcentrikus rock and roll dübörög tizenkét szerzeményen keresztül. Wilko Johnson újra mászkál a színpadon!

Dátum: 
2018. június 26
Pontszám: 
8.5
Szerző: 
Bigfoot
0
Értékelés: Nincs

Oszd meg barátaiddal és ismerőseiddel:
  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
  • 718 olvasás

Livesound:

Concerto:

Hammer Concerts:

Koncertajánló:

Az oldalon található cikkek és képek a Hard Rock Magazin kizárólagos tulajdonát képezik, azok máshol való közzététele csak a szerkesztők előzetes engedélyével lehetséges!
Fervens Drupal theme by Leow Kah Thong. Designed by Design Disease and brought to you by Smashing Magazine.