Sepultura: Arise (Expanded Edition 2CD)

Azon gondolkodom, hogy vajon mit tudnék még írni – amit még nem írtak le előttem – egy alapműről, amit mindenkinek kötelező ismernie, aki nem zárkózik el a metal súlyosabb ágától? Egy olyan korongról, ami már a megjelenésének napjaiban klasszikussá érett, mert zsenialitása egyszerűen pofán csap minden alkalommal. Sajnos egyre ritkábban születnek ilyen műalkotások. Ahhoz, hogy ilyen dalcsokor szülessen, valószínűleg szükség volt arra a korszakra, arra a klímára, ami a kilencvenes évek elejét jellemezte, és ami új felfogást hozott a színtérre. Ebben az időszakban élte a thrash a virágkorát. Az élvonalban a Metallica, a Megadeth, a Slayer és az Anthrax, a másodvonalban a Testament, a Death Angel, a Kreator és a Forbidden sorra jelentette meg alapműveit. De hosszan lehetne még sorolni. Igazából mindegyik teljesen más, de mindet körülöleli valami megfoghatatlan zsenialitás, amit nagyon nehéz szavakba önteni, ezt érezni kell.

A Sepultura története a brazíliai Belo Horizontéból indult hódító útjára a '80-as évek végén. Fiatalon tűzték ki célul a világ meghódítását, és talán rajtuk kívül senki nem is hitt ebben. A korai időszakban még csak ismerkedtek a hangszerekkel. Az 1985-ben megjelent bemutatkozó ’Bestial Devastation’ EP és az azt követő ’Morbid Vision’ album még minden volt, csak korszakalkotó nem. Érződött rajta a tenni akarás, de mindezek ellenére felejthető anyagok. Ezek után csatlakozott az alapító Cavalera tesókhoz Paulo Jr. basszusgitáros és Andreas Kisser szólógitáros. Így állt össze az azóta csak klasszikus felállásként emlegetett négyes. Ekkor meg is változott valami. Az 1987 őszén megjelent ’Schizophrenia’ már egy tettre kész, összeérett banda képét mutatta és előre vetítette, hogy itt bizony nagy dolgok vannak készülőben. A lemez sikerének és Max rámenőségének köszönhetően sikerült kiharcolni a Roadrunnernél egy nemzetközi szerződést, így a ’Beneath the Remains’ felvételeit Scott Burns segítségével készíthették el. A lemez lebombázta a világot, a metalsajtó imádta. A hihetetlen tempóban készült anyag (9 nap) egy agresszív és őszinte lemez volt. A népszerűségének hatására először átjutottak az Egyesült Államokba és Európába, ahol a rossz nyelvek szerint minden este lemosták a Sodomot a túlvilági nyerseségükkel és lendületes előadásmódjukkal. A korong több mint 300.000 példányban kelt el világszerte egy év alatt. Ezután már a Roadrunner is komolyan vette a bandát, és nem spóroltak a költségeken. Áthozták őket az Államokba, hogy a legendás Morrisound stúdióban rögzíthessék készülő anyagukat egy olyan összegből, amiről addig álmodni sem mertek.

Az ’Arise’ 1991. április 2-án jelent meg. Ekkor az MTV már nagyban meghatározta a mainstream trendek alakulását, de az ebben az időszakban rendkívül erős underground már a thrash felől az egyre népszerűbb death metal felé orientálódott. Ebből adódóan a Sepulturának nem volt ellenfele, mert ők képesek voltak a két stílus közötti határvonalon egyensúlyozni és a death metal kegyetlen brutalitását ötvözték a thrash nyerseségével. A dalok egyszerűbb szerkezeteket kaptak, több lett a középtempó és a zeneiség. Max később úgy nyilatkozott, hogy ez egy tudatos lépés volt részükről. Egyszerűbb, megjegyezhető riffeket és nótákat akartak, rövidebb sorokat, hogy az agresszió ne tűnjön el a zenéből. Nem akartak felülni a death metal hullámra, a saját maguk által kijelölt utat akarták járni, aminek köszönhetően a lemez a vártnál jóval nagyobb sikert aratott. Az akkor még működő lemezeladások a legnagyobbak közé repítették a bandát. Innentől nem volt megállás. Legyőzhetetlennek érezhették magukat.

A címadó szélsebes riffje a dal hidegrázós nyitánya után lesodorja az embert a székről. Ez a mentalitás megmarad a lemez egésze alatt. Végig robbanékony és feszültségben tart. Az Arise – Dead Embryonic Cells – Desperate Cry hármasát hallgatva akár háborúba is lehet vonulni, annyira feltölti adrenalinnal az embert. A Murder és az Altered State sodró thrash himnuszai mellé viszont felsorakoztak a pszichopata elborult disszonáns témákból építkező dalok, mint például az Under Siege (Regnum Irae), amelyek a Voivod hatását hordozták erősen magukon. A legnagyobb fejlődést a gitárszólókban hallani, melyek eddig sohasem voltak ennyire átgondoltak és kidolgozottak. Könnyűszerrel beleragadnak az ember fülébe. Max is kitett magáért, sokkal érthetőbben és agresszívebben üvölt, ráadásul dalok végre megkapták a megérdemelt hangképet is. A gitárok karcosan, sodró lendülettel szólalnak meg, amit Igor természetes és erőteljes dobsoundja támaszt meg. Produkciós szempontból is hibátlan az anyag.

A napokban boltokba került a remaszterizált változat, és összehasonlítva az eredeti felvétellel ezt a kiadványt, minimális csak a különbség. Kicsit érthetőbben és tisztábban szól, de szerencsére megmaradt az eredeti felvétel nyersesége is. A két korong összesen 37 dalt tartalmaz, korabeli felvételekkel, különféle stúdió mixekkel a feljavított eredeti lemez dalai mellett, tehát találunk érdekességeket bőven. A Dead Embryonic Cells Rough Mix verziója kifejezetten tetszik, Max hangja sokkal agresszívebb és nyersebb, mint a lemezre került darab. Ugyanezen dal Indrustrial Remixét viszont nehezemre esik hallgatni, mert elrontja ezt a valóban klasszikus ikonikus dalt. A „writing session”-ök dalai pedig a zenekar igazi fanatikusainak nyújtanak élvezetet. Ezek a próbatermi felvételek nem szólalnak meg igazán élvezhető minőségben, de így is hallani, hogy mennyire zseniális riffekből épülnek fel a dalok. Egy-egy résznél azon vettem észre magam, hogy bólogatok az irodai magányomban. A második lemez fő vonzereje a korábban CD-n még meg nem jelent barcelonai koncert 1991-ből. Különböző kiadványokon vagy a legnépszerűbb internetes videomegosztón már meg lehetett tekinteni ezen koncert felvételét. A zenekar eszméletlen tempóban, tele tűzzel, valami földöntúli energiával játszik. Igor dobmunkája – és minden zenészé – pedig szemmel és füllel is felfoghatatlan. Igazi csemege ez, egy visszahozhatatlan és megismételhetetlen korszak lenyomata.