Címlap
  • Kezdőlap
  • Koncertek
    • Koncertajánló
    • Beszámolók
  • Lemezkritikák
    • Külföld
    • Magyar
    • DVD
    • Első Hallásra (A hónap lemeze)
    • Kedvenc lemezeim
    • Maradványérték
    • Egypercesek
    • Évtizedelő
    • Névtizedelő
    • HRM TOP 100
    • Top 25s
    • 1 lemez/ 2 kritika
  • Ráadás
    • Interjúk
    • Életmű
    • Médiafigyelő
    • Kultuszkóp
    • Írások
    • "Mi vagyunk a..."
    • Vallató
  • Linkek
  • Impresszum
    • Hard Rock Magazin
      • Hard Rock Magazin Találkozók
    • Szerkesztők
      • Adamwarlock
      • Bigfoot
      • Tomka
      • TAZ
      • Csemény
    • Munkatársak
      • Mike
      • TT
      • CsiGabiGa
      • Edeneye
      • Pálinkás András
      • baumann
      • karpatisz
    • Médiaajánlat
    • Kapcsolat

Belépés

  • Felhasználó létrehozása
  • Elfelejtett jelszó

Keresés

Friss lemezkritikák:

Avantasia: Moonglow

Inglorious: Ride To Nowhere

Ryan McGarvey: Heavy Hearted

Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light

Beast In Black: From Hell With Love

Az elmúlt időszak érdekesebb í­rásai:

„Nem könnyű feldolgozásalbumot készíteni”: Interjú Walter Trouttal


Egypercesek #38: Eric Gales, Skunk Anansie, Tygers Of Pan Tang, Torque, The Doors


A svéd acél és a finn nemzeti kincs: Amorphis, Soilwork, Jinjer, Nailed to Obscurity – Barba Negra, 2019. 02. 25.


Egy aprócska rocktörténelmi pillanat: Mood 25: Mood – Barba Negra, 2019. 01. 04.


My Sunday Feeling On Saturday: Jethro Tull – Budapest Kongresszusi Központ, 2019. 01. 19.

Hozzászólások

  • Dream Theater – Így készült a ’Distance Over Time’ (3)
  • Avantasia: Moonglow (14)
  • Mötley Crüe – Egy hónap múlva jön a ’The Dirt’ film, itt az első trailer (3)
  • Iron Maiden – Jön a második sorozat a remaszterelt stúdiólemezekből (9)
  • Whitesnake – Végre elérhető a ’Flesh & Blood’ első dala! (31)
  • David Coverdale – Nincs szándékában visszavonulni (5)
  • Ossian – Áprilisban jön az új album (25)
  • Candlemass – Splendor Demon Majesty: új dal a jövő hét pénteken érkező lemezről (1)
  • Grand Magus – „Találkoztunk, jammeltünk és együtt készítettük a dalokat” (2)
  • Witherfall – Helloween- és Tom Petty-feldolgozás az új EP-n (3)

Navigáció

  • Hírolvasó

Ki van itt?

Jelenleg 0 felhasználó és 67 vendég van a webhelyen.

Szerkesztők és munkatársak aktuális kedvencei (TOP 5)

TAZ

- Evergrey: The Atlantic
- Dream Theater: Paralyzed (dal)
- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Swallow The Sun: Lumina Aurea
- Conception: My Dark Symphony EP

CsiGabiGa

- Michael Schenker Fest: Resurrection
- Jason Becker: Triumphant Hearts
- Judas Priest: Firepower
- U.D.O.: Steelfactory
- Steve Perry: Traces

karpatisz

- Dream Theater: Distance Over Time
- Dream Theater: Distance Over Time
- Dream Theater: Distance Over Time
- Dream Theater: Distance Over Time
- Dream Theater: Distance Over Time

Bigfoot

- Beth Hart: Live at The Royal Albert Hall
- King Crimson: Meltdown: Live In Mexico
- David Bowie: Glastonbury 2000
- Walter Trout: Survivor Blues
- Eric Gales: The Bookends 

Pálinkás András

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Swallow The Sun: Lumina Aurea
- Soen: Lotus
- Faith No More: Angel Dust
- Soilwork: Verkligheten

Wardrum

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- HIM: Dark Light
- Katatonia: Dead End Kings
- Evergrey: The Atlantic
- Bloodbath: The Arrow of Satan is Drawn

Losonczi Péter

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Evergrey: The Atlantic
- Trees of Eternity: Hour of the Nightingale
- Weltenbrandt: Schöpfung
- Mindfield's Factory: Ice Age 2085

rune

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Vola: Applause Of A Distant Crowd
- Evergrey: The Atlantic
- Conception: My Dark Symphony (EP)
- Zeal & Ardor - Stranger Fruit

Dzsó

- Flotsam And Jetsam: The End Of Chaos
- Rustin Man: Drift Code
- Spielbergs: This Is Not The End
- Within Temptation: Resist
- Born Of Osiris: The Simulation

Mike

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Griftegard: Solemn. Sacred. Severe
- Void Of Silence: The Sky Is Over
- Isen Torr: Mighty And Superior (EP)
- Omicida: Certain Death (EP)

 

Új felhasználók

  • statuslaci
  • Bede Márton
  • Attila65
  • Kemény J.
  • Dzsugi Péter

Metalindex

Címlap

Joe Satriani: What Happens Next

CsiGabiGa, 2018, január 22 - 11:38
Borí­tó: 

Megjelenés: 
2018
Kiadó: 
Sony / Legacy
Weblap: 
http://satriani.com/
Stí­lus: 
instrumentális rock
Származás: 
USA
Zenészek: 

Joe Satriani - gitár
Chad Smith - dob
Glenn Hughes - basszusgitár

Dalcí­mek: 

01. Energy
02. Catbot
03. Thunder High On The Mountain
04. Cherry Blossoms
05. Righteous
06. Smooth Soul
07. Headrush
08. Looper
09. What Happens Next
10. Super Funky Badass
11. Invisible
12. Forever And Ever

Értékelés: 

Hej, Joe bácsi! Elhúztad előttünk a mézesmadzagot! Visszatérés a korai lemezek power trió felállásához. A The Extremist meg a Summer Song klipjéből erre emlékszünk. Pedig Joe bácsi már akkor is maga játszotta fel a basszus és egyszerűbb billentyűs témákat. Igaz, akkor még csak Joe volt. A lényeg, hogy visszatért a korai idők stílusához, amikor a „Mesterhármassal” beírta magát a rocktörténelembe. Igen, ez volt a 'Surfing With The Alien' - 'Flying In A Blue Dream' - 'The Extremist' hármas 1987 és 1992 között. Szóval repüljünk vissza 30 évet?

A kezdést sikerült olyan jól elkapni, hogy az Energiától kirobbanó nyitány alapjaiban mintha konkrétan a The Extremistet hallanám újra. Ez nem is baj, jótól lopni nem szégyen, pláne, ha az a jó az illető saját ifjabbkori énje. Az már kicsit zavar, hogy a Headrushban szinte ugyanezt a témát kapjuk vissza, a Satch Boogie tempójára felgyorsítva. CD-n ez még annyira nem is zavaró, nem is tűnik fel, csak sokadik hallgatás után, de bakeliten? Elképzelem, ahogy a páciens leül két sör meg egy feles után, felteszi az első lemezt, megfordítja, majd lemezt cserél, aztán elgondolkodik: „Ennyire be lennék b@szva? Ezt a lemezt már hallgattam. Csak nem 45-ös fordulaton.” Szóval találó cím ez a Szédülés.

A Cseresznyevirágok az újjászületés körforgását szimbolizálják. Japánban a családi hagyományok része, hogy csak kiülnek egy napra és nézik a cseresznyefák virágba borulását. A kézzel pengetett hegedűt imitáló billentyűs hangszer beleégett a hallójárataimba, mint az Always With Me, Always With You akkordbontása. Ha a basszusgitárt át is engedte másnak, a billentyűket Satch kezeli, mint régen. Nagyon tetszik a Villám fenn a hegyen sztorija, ahogy a tapping intróval indul (itt is szimfonikus hangszíneket hallok a háttérben), amolyan vihar előtti csendként, hogy aztán a folytatásban Black Sabbath-szerű riffeket vegyen elő, majd váratlanul átmegy lírába a dalon belül. Ezt úgy tudom elképzelni, mint valami lassított felvételt, melyben gyönyörködhetünk a villámok formájában és cikázásában az égbolton. Aztán a végén visszatér az első két téma, de valahogy a Black Sabbath-riffekkel mintha nem tudna mit kezdeni szóló szempontjából. Kellene ide egy vendéggitáros. Mondjuk Iommi?

A címadó Mi lesz legközelebb jazzes akkordokkal indít, a „verze” részben még a zongora legmélyebb hangjaival is megtámogatja a basszusgitárt, míg végül a „refrénben” kibontakozik az igazi korai satrianis dallamvilág ebben az énekes szerzeményekre jellemző felépítésű dalban. A Láthatatlan igazi rockos lezárással indít és azzal is zárja a dalt. De a kettő közötti rész olyan észrevétlenül megy át rajtam, mint a Láthatatlan Ember. A Robomacs viszont ütemesen lépked a nem túl bonyolult, de hatásos ritmusra, miközben mintha egy másik robomaccsal vitatkozna valamin. Ez tetszik.

Igazából a Looperrel vagyok bajban. A Hurkoló lenne az igazi autentikus Komjáthy Gyuri bácsis félrefordítás, de van egy pedál, ami képes a lejátszott hangokat digitálisan felvenni, tárolni és azonnal visszajátszani. Én Satriani „agyas” nótái közé sorolnám ezt, de nem érzek benne semmi olyasmit, amihez akár a stúdióban, akár élőben (pláne egy olyan másodgitárossal, mint Mike Keneally) szükség lenne a looperre. Hacsak azért nem, mert baromi uncsi három és fél percen keresztül ugyanazt az alapot játszani. De ez sok más számra is igaz lehet.

A Righteousban igazi mesélő gitárt kapunk, mint régen. Mese a tisztességről, igazságról, ámen. A Super Funky Badass (na, ezt nem fordítom le) a maga hét és fél percével pedig végre egy olyan dal, amiért érdemes volt meghívni ezt a két nagy nevet a lemezre. 11 dalnyi kvázi semmittevés (a tehetségük ki nem használása) mellett van egy dal a lemezen, amin Chad Smith „csedszmisszesen” dobol és Hughes „hjúzosan” (sőt, húzósan!) basszusgitározik. Némi tiszteletadás is belefért – megint bakelit-fejjel gondolkodva az első és a második lemez utolsó dalába –, bár inkább amolyan kikacsintás jellegű a dolog: a Smooth Soul Carlos Santana, a Forever And Ever Jimi Hendrix néhány mozdulatát, stílusjegyeit szövi bele a dalba, de hiányzik a latinos ritmus vagy a bluesos feeling, inkább csak amolyan jelzésértékű a dolog, mindkét dal színtiszta Satriani.

A technikai bravúrok mellett a gitárosnak mindig a könnyen emészthető dallamok voltak a fő stílusjegyei. Ezért tud lenyomni 1,5 órás arénakoncerteket is teltházzal. Az a baj, hogy az évek során a kezdetben zsigerből jövő dallamok helyét egyre inkább az izzadtságszagú, vérrel-verítékkel megszült melódiák vették át. Ezért hát hiába a technikai zsenialitás, az utóbbi évek (jó 10-15 év) lemezei egyre inkább voltak tisztességes iparosmunkák, mint a lángoló elme sziporkái. Most azonban mintha pislákolna megint valami láng...

Összegzés: 

Hej, Joe bácsi! De megvezettél minket! Nagy marketinglufi volt Chad Smith és Glenn Hughes közreműködése az albumon. Egyiknek a tehetségét sem használták ki szerintem, az meg eleve biztos volt, hogy koncertre nem velük viszi a lemezt. Chad Smithszel még a Chickenfoot koncerteket sem sikerült összeegyeztetnie, Hughes meg jobban szeret énekelni annál, hogy némán bőgőzzön végig egy (sok) estét. Ennek ellenére nekem bejön a lemez. Az előzőre 8,5 pontot mástól kapott, én úgy adok rá nyolcat, hogy nekem ez jobban tetszik. De azért a „Mesterhármasnak” a nyomába se ér!

Dátum: 
2018. január 22
Pontszám: 
8
Szerző: 
CsiGabiGa
8.5
Értékelés: Nincs Átlag: 8.5 (2 votes)

Oszd meg barátaiddal és ismerőseiddel:
  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
  • 1752 olvasás

4 hozzászólás "Joe Satriani: What Happens Next"

1. Most hallgatom másodszor az

Beküldő: Rockerjani60. Beküldés időpontja: 2018, január 30 - 05:08.

Most hallgatom másodszor az anyagot és rájöttem, ha egy kicsit kraftosabb a hangerő így már növekszik a tetszése.

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

2. A recenzióban tett

Beküldő: kamikaze. Beküldés időpontja: 2018, január 24 - 09:26.

A recenzióban tett megállapításokkal szinte maximálisan egyetértek, jó lett a lemez, de nem kiemelkedő. Hallottunk már Joe bácsitól mívesebb dolgokat is. Korrektnek minősíteném a lemezt (és a kritikát is).
Ennek függvényében ugyanakkor nem értem a szerkesztőket (ahogy más rockzenei oldalakat sem, ahol kimaradt), hogy nem készült eddig ismertető a tavalyi Marty Friedman lemezről! Mert hát a Wall of Sound ebben a stílusban az utóbbi évek egyértelműen legelőremutatóbb, leginvenciózusabb, leginkább figyelemre méltó alkotása! Kimagasló teljesítmény minden szempontból, ami jó pár év múlva is hivatkozási alapként fog szolgálni. A modern rockgitározás opusza, mind a dalok felépítése, mind produkciós oldalról.
Ahhoz képest ez a Satriani album szinte már rutinmunkának tűnik. Persze a hozzá mérhető magas színvonalon, na de mégis. Sok újdonságot most sem kaptunk tőle, kellemes hallgatnivaló lett, és ezzel gyakorlatilag mindent elmondtam róla. De az a másik lemez, az bizony instrumentális vonalon etalon!

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

3. Nagyon optimista album

Beküldő: Reckless. Beküldés időpontja: 2018, január 22 - 16:26.

Nagyon optimista album lett,feldobja a hangulatot rendesen.Minden dal jo es
ertheto.Regi Satch hangulata van.

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

4. Az ízelítők alapján frankó

Beküldő: meszo. Beküldés időpontja: 2018, január 22 - 12:21.

Az ízelítők alapján frankó rockalbumnak tűnik az utóbbi évek "művészkedőbb" attitűdje után. Én a ritmusszekció "kihasználatlan tehetségét" is tisztán hallom ezekben a dalokban, máskülönben nem lenne ilyen húzós az alja...:)

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Livesound:

Concerto:

Hammer Concerts:

Koncertajánló:

Az oldalon található cikkek és képek a Hard Rock Magazin kizárólagos tulajdonát képezik, azok máshol való közzététele csak a szerkesztők előzetes engedélyével lehetséges!
Fervens Drupal theme by Leow Kah Thong. Designed by Design Disease and brought to you by Smashing Magazine.