Élet a SnakeHeart után: Interjú Raczkó Balázzsal (Of course)

Új zenekart alapított Raczkó Balázs, a SnakeHeart frontembere. Az Of course névre hallgató bandának már két dala ki is került a netre, úgyhogy ezek alapos kivesézése után arra jutottunk, hogy rákérdezünk Balázsnál, milyen apropóból alakította meg új csapatát, és hogy mik a terveik a jövőre nézve.

Hard Rock Magazin: Mikor először találkoztunk a SnakeHearttal kapcsolatban, épp nem csináltál semmit. Mármint zenekari szinten. Mikor fogalmazódott meg a fejedben újra a saját dalok írásának az ötlete?

Raczkó Balázs: Átfordítanám a gondolatot, és inkább úgy tenném fel a kérdésed magamnak, hogy: Mikor fogalmazódott meg egy új zenekar ötlete? Mert az új dalokat mondhatni az élet hozta vagy szerezte, folyamatosan. De mivel az SH tagokkal kissé elsodródtunk egymástól, világossá vált számomra, hogy mindenkinek van egy kitaposott ösvénye és ebből nem nagyon lesz már újra rendszeres munka, így másképpen kezdtem gondolkodni.  Ennek az lett a vége, hogy tavaly októberben összehívtam dumálgatni azokat a srácokat, akikre gondoltam ez ügyben.

HRM: Of course. Angol zenekarnév, magyar szöveg. Miért pont ezt választottátok zenekarnévnek?

RB: Nagyon egyszerű. Magyar zenekarneveket keresve teljesen útvesztőbe kerültünk. Ami tetszett hangzásra, az túl vicces volt ahhoz, hogy a mi mondanivalónkhoz párosítani lehessen, ami meg nem, azt nem éreztük elég frappánsnak. Az Of course az a szó, ami ezt a csapatot tükrözi számunkra, illetve azt, ahogy gondolkodunk, közölni akarunk. Egyben jól jöhet, ha kinyitjuk az ajtót és kifelé is megindulunk később.

HRM: Mutasd be légy szíves a zenekart pár szóban!

RB: Próbáltam olyan embereket választani, akikkel szívesen dolgoznék, mert ismerem a munkásságukat. Igazából mindegyik srác fiatalabb tőlem, de engem ez nem zavar, mert azelőtt is jól ismertük már egymást, tudjuk, mit várhatunk egymástól. Például a dobossal, Tobola Norbival már játszottunk is együtt korábban egy közös projektben. A fiam, Raczkó Balázs az én kalkulációmban evidens volt, mert már nagyon rég terveztem, hogy csinálunk vele valami közös produkciót.  A másik gitáros Bárkányi Benjamin, a basszusgitáron pedig Szegedi Dávid játszik. Őket elég régóta nyomon követtem a fiamon keresztül, és minden alkalommal, mikor hallottam őket, az volt bennem, hogy „uhh, de jó a kisugárzás”. Úgyhogy jelenleg így vagyunk mi együtt az Of course.

HRM: Milyen érzés együtt játszani a fiaddal?

RB: Kicsit fura. (nevet) Egyrészt nagyon büszke vagyok, és mivel ő az, akivel az alapötletet is ki szoktuk dolgozni, nyugodtan mondhatom, hogy felnézek rá, és boldog vagyok, hogy együtt csináljuk. A próbákon és a megbeszéléseken pedig tanuljuk a szituációk kezelését, mert ugye az apa versus fia felállás, nem mindig célravezető. (nevet) De azt hiszem, jó úton haladunk.

HRM: Már két dalotok is kikerült a YouTube-ra. Milyen a visszajelzés?

RB: Ez elég bonyolult, de próbálom röviden összefoglalni. Igazából eddig csak jó visszajelzéseket kaptunk, bár tudom, ez semmit sem jelent valójában. Ez egy, a nulláról indult csapat, szóval nem várhatjuk el, hogy két dal nyilvánossá tétele után, egy ennyire szűk körben azonnal óriási tömegek mozduljanak meg. Igyekszünk minél több ember fülébe eljuttatni, aztán majd alakul szerintem.

HRM: Hány dalotok van még talonban?

RB: A dalok folyamatosan készülnek, szóval mindig van egy ötlet, egy még meg nem hangszerelt gyöngyszem. Most is stúdiózunk, szeretnénk folyamatosan új dolgokat mutatni az irántunk érdeklődőknek. Körülbelül 7-8 dal lehet jelenleg, ami biztosan a repertoárban lesz, de ezeken még dolgozunk. Csiszolgatjuk a kész dalokat, és írjuk az újakat.

HRM: Mik a tervek 2017 végéig?

RB: Na, azokból jól állunk. (nevet) Először is, ahogy már említettem, szeretnénk minél több zenekedvelőnek bogarat ültetni a fülébe. Ebben nagy szerepe van a médiának. Megkeresünk minden lehetséges utat, hogy megmutassuk magunkat. Úgy hiszem, hogy mire elérjük, hogy elegen ismerjék a nevünket egy koncert leszervezéséhez, lesz már annyi kész és ütős dalunk, hogy élőben is kipróbálhassuk magunkat.

Készítette: Boltsek Andrea