BackStage – Interjú Tarjáni Timóttal, az ÉTER Plusz egyik főszervezőjével (x)

„Az ÉTER egy igazán őszinte és tiszta verseny, az élő döntőben kiszűrünk minden hátráltató tényezőt, így minden az előadott dalokon és az előadásmódon múlik.” Hol a helyünk? Hogyan tesszük fel a hozzánk nevezett versenyzőket a zenei térképre, és miben vagyunk mások, mint mások? Erről és a feltörekvő zenészek világáról, nehézségeiről beszélgettünk Tarjáni Timóttal, az ÉTER Plusz egyik főszervezőjével.

- Hová sorolnád az ÉTER Pluszt a tehetségkutatók között?

- Nem a tehetségkutatók között helyezném el elsősorban, hanem inkább a teljes zenei színtéren. A mai, magyarországi zenei életben az ÉTER-t egyfajta hídként látom, amely összeköti a profi zenei életet az amatőr, feltörekvő zenekarokkal. Ezt a komolyságot ötvözzük egy komfortos környezettel, ahol a zenész a legjobb formáját nyújthatja. Barátságos környezetben játszva kap esélyt karrierje beindítására.

Minden zenekar életében eljön előbb vagy utóbb az az időpont, amikor önerőből nem tud előrébb haladni. Végigturnézza az országot, de nem érkezik meg az áttörő siker, itt jön képbe az ÉTER. Felhelyezzük őket a zenei térképre a managerek, producerek, koncertszervezők, rádiók, tv-k listáira, mindezt úgy, hogy nem erőltetünk rájuk semmit. Teljesen szabadok.

- Miben különbözik a többi tehetségkutatótól?

- A tehetségkutatókat két nagy csoportra bonthatjuk, azokra amelyeket a TV-ben látsz és azokra a kisebb tehetségkutatókra, amelyekről az átlagember általában nem nagyon hall, csak a zenészek. Az ÉTER egyfajta harmadik csoportot képez önmagában, és szinte mindenben különbözik.

Itt nem a legjobbat keressük, hanem a tehetséget. A tehetség nem egy zenekart jelent, más és más módon megtalálható minden döntős bandában/egyéni produkcióban, ezért alakítottuk ki a „mindenki nyer” díjazási rendszerünket. A tehetségkutató végén senki sem távozik üres kézzel. Az ÉTER egy igazán őszinte és tiszta verseny, az élő döntőben kiszűrünk minden hátráltató tényezőt, így minden az előadott dalokon és az előadásmódon múlik.

- Miben új, miért szeretik?

A döntő egy exkluzív helyen, a Bolyki-völgyben zajlik a FesztEgerrel és a Music Hungary Zeneipari Konferenciával együtt. Ez a hármas az egészet Magyarország egyik legnagyobb szakmai-zenei rendezvényévé teszi. Itt nem csak megmutathatja egy zenész, hogy mit tud, hanem nagyon sokat tanulhat, találkozhat neves zenészekkel, bekerülhet a köztudatba, felhelyezheti magát a zenei térképre, kapcsolatokat építhet. Tanácsokat kérhet, vagy akár ő maga adhat tanácsot. Nem utolsósorban persze egy jót bulizhat a több napos rendezvényen.

- Kiket szeretnétek megszólítani az ÉTER Plusszal?

- Azokat a zenekarokat, előadókat, Dj-ket, akik nem csak hobbiból zenélnek, hanem el tudják magukat képzelni mint neves előadó, és erre készen is állnak szakmailag is, gondolkodásban is. Olyanokat, akik nem ijednek meg, ha nehézségekkel kell szembenézniük a karrierjük során, és nem az rá a megoldásuk, hogy feloszlanak. Egyben azokat a zene után érdeklődő fiatalokat, akik szívesen járnak koncertekre, szeretik és előnyben részesítik az élő zenét. Mi az ÉTER Plusszal egy zenei közösséget építünk.

- Milyen típusú zenekarok, előadók jelentkeznek?

- Folyamatosan próbáljuk bővíteni a zenei műfajok palettáját a tehetségkutatón. Így mára elmondható, hogy szinte minden műfajból jelentkeznek hozzánk előadók, legyen az rap, egyéni gitáros, folk, metalcore, electro-house, rock vagy pop. Vagy ezek bármilyen kombinációja egyben. Természetesen a verseny kategorizálva történik. Fura is lenne, ha egy metalbanda elvinné a BalatonSound fődíjat. (nevet)

A korosztályt tekintve volt már 12 éves előadónk és 65 éves is. Akik jártak már nálunk, tudják milyen az ÉTER Pluszon a hangulat és viszik a hírét a határon túlra is. Így fordulhatott elő, hogy jelentkeztek már hozzánk Londonból, Németországból, Erdélyből, Szlovákiából és a Vajdaságból is.

- Szervezőként hogyan látod az ÉTER-t?

- Az ÉTER kezd egyfajta branddé válni. Már a jelentkezés elindítása előtt sok üzenetet kapunk a zenekaroktól, hogy mikortól lehet már jelentkezni, mikor lesz pontosan a tehetségkutató. Számunkra ez egy visszajelzés, hogy a bandák/előadók már várják, számolnak vele, készülnek rá.

Úgy gondolom, hogy van létjogosultsága annak, amit csinálunk és szükség is van rá. A zenészek körében kezd egyfajta presztizs kérdéssé válni a tehetségkutatón való részvétel, hiszen egyfajta mérce, visszajelzés a zenéjük minőségére a nálunk elért siker.

Ugyanez mondható el a DJ-kről is, bár az ő körükben még erősödnünk kell, hiszen a DJ tehetségkutató még viszonylag újnak számít számunkra is.

- Mint fiatal, mit jelent számodra az ÉTER?

- Számomra rengeteg értéket képvisel. Sok koncertre járok és sok előadót hallgatok meg, mégis évről évre számtalan olyan kiváló zenészt ismerek meg az ÉTER-en, akikről azelőtt még nem hallottam. Az ÉTER-nek az a szépsége, hogy a rengeteg műfaj adta sokszínűség nagyon inspiráló és motiváló. Jó látni, hogy tényleg kezd létrejönni egy zenei közösség, akik segítik egymást. Itt például közös turnékra gondolok, egymás promótálására.

És ahogy azt PÉTER az angyal is mondta a 2013-as promó videónkban, „Fesztivál, zene, bor, csajok, pasik, tehetségkutató”. (nevet)

- Tim, te zenélsz és sok zenészt/zenekart ismersz. Milyen nehézségekkel küzdenek? Milyen ma egy feltörekvő tehetség élete, hogyan próbálnak ismertté válni?

- Amikor egy csapat zenész összeáll, hogy együtt zenéljen, az mindig egy nagyon kreatív folyamat, ezért úgy gondolom, a dalszerzés, a stílus kialakítása terén elég ritkán adódnak nehézségek.

Véleményem szerint a legnagyobb nehézséget sokkal inkább az anyagiak jelentik egy zenekar számára. Évekig kell egy zenésznek fejlesztenie önmagát és a hangszereit. Heti többször próbálnia kell, kisbuszt, próbatermet bérelnie és koncerteket szerveznie. És amikor ott áll a 2x3-as színpadon, azzal kell szembesülnie, hogy összesen 30 a nézőszám. Nem azért, mert rosszul játszik, hanem mert a közönség otthon maradt inkább, mert épp esik az eső, hideg van, meleg van, nincs kedve kimozdulni. Vagy mert a múltkori koncert rosszul sikerült a hangosító srác kontaktos kábele miatt. Pedig egy élő koncert sokkal többet hordoz magában, több energia van benne és nagyobb hatással van a közönségre, mint egy felvétel. Egyszerűbben mondva: élményt ad.

Ebben az az igazán szomorú, hogy egy kezdő banda csak ebben a formában tudja megmutatni magát, amíg nincs hangfelvétele, videoklipje. Pont egy pár hete beszélgettem egy dobos ismerősömmel, aki zseniálisan dobol. Sajnálattal hallottam, hogy több évnyi koncertezés után ő is úgy gondolja, több értelme van dob cover videókat csinálni, mint koncertezni, mert „klubkoncertekre senki sem jár már”, főleg vidéken.

Mire ezeken sikerül túllendülni, eltelik 2-3 év, tapasztaltabbá és rutinosabbá válik a zenekar, a lájkok száma is elkezd gyarapodni, lesznek felvételek, esetleg videoklipek, sok koncert, összeszokik a zenekar, ismerik egymás ritmikáját, dinamikáját. Pontosan ekkor jön az a rész, amikor az egyik tag kap egy állásajánlatot külföldről. Gondolom, nem kell folytatnom… Hogyan tudnak ismertté válni? Bármivel, amiben látják a lehetőséget.

- Egyéb gondolat, amelyet szívesen elmondanál a zenészeknek?

- Már azzal is nyertek, ha csak beneveztek a tehetségkutatóra, hiszen a profilotok egyből megjelenik a weboldalunkon, amelyet a managerek gyakran látogatnak. Ezt első kézből tudjuk. Találkozzunk Egerben!