Volt egyszer egy sajtótájékoztató – Újraindulnak az Ifipark-koncertek

írta CsiGabiGa | 2017.05.18.

Egy sajtótájékoztató, ahol rendőrségi kocka Lada és gumibotos fakabát fogadja a Várkert Bazárba érkező vendégeket, és Kőbányai Világos sört, valamint Traubisodát fogyaszthatnak a megjelent újságírók a rántotthúsos-csalamádés zsemléjük mellé. A pódiumon pedig egy hosszú asztal fehér abrosszal borítva, ahol majd az „elvtársak” foglalhatnak helyet. Mit mondjak, rendkívül autentikus volt a hangulat, mintha nem is 2017-et, hanem mondjuk 1977-et írnánk. Az apropó pedig, hogy több mint 30 év után újra legendás rockegyüttesektől lesz hangos a Várkert Bazár a „Volt egyszer egy Ifipark” koncertsorozaton június 15-től augusztus 26-ig. Olvashattál már róla, de a gyors beszámolókból épp a sava-borsa maradt ki: a személyes történetek.

 

 

Persze az „elvtársak” helyén végül olyan arcok ültek, akikkel még vállalom is a közös elveket: „Sokáig éljen a rock and roll!” Ott voltak a fellépő zenekarok képviseletében Révész Sándor és Závodi János (Piramis Évek), Laczik Fecó és Nagy Hunor Attila (Beatrice), Török Ádám (Mini), Schuster Lóránt (P. Mobil), Frenreisz Károly (Skorpió), Takáts Tamás, Szigeti Ferenc (Karthago), valamint Gyutai Csaba, a Várkert Bazár ügyvezető igazgatója. A színfalak mögött ott volt még jópár zenésztárs rajtuk kívül is, a P. Mobilnak például az egész stábja a legrégebbi bútordarabtól (Sárvári Vilmos) a legfiatalabb szerzeményig (Szabó Péter), de legjobb volt Gidófalvy Attilát megpillantani a háttérben, aki ugyan rövid bajusszal és maszkban, de ott volt az ünnepélyes bejelentésen, és láthatóan jó hangulatban viccelődött a többiekkel.

Vitáris Iván és Balla Máté, az Ivan & The Parazol tagjai a Vissza a városba dallamaival adták meg a hangulati felvezetést, sokszor és sokféleképpen hallottam már ezt a dalt, de így, egy szál gitárral még csak baráti körben dalolásztuk. Utána eljátszották egy saját dalukat is, a Ha megnyitod a szíved címűt, melynek Bródy János írta a szövegét.

Gyutai Csabáé volt a hálátlan feladat, hogy a hivatalos protokollszöveget elmondja, ami végül nem is lett annyira száraz és hivatalos. „Számomra megtiszteltetés, hogy a magyar pop- és rockzene halhatatlan ikonjai mellé egy kakukktojásként beülhettem. A fiatalok által nagyszerűen játszott Mini-számot én magam is énekeltem velük, hiszen ez, és a többi itt megjelent zenekar dalai a gyerekkorom zenéi voltak. Ami érdekes, hogy a 18 éves fiam ugyanúgy tudná ezeket énekelni. Ahogy Schuster Lóri mondta: »A rock örök és elpusztíthatatlan!«, és úgy látszik, valamilyen genetikai módon a fiatalabb korosztály is örökölte ezt. Úgy látom, nagyon sokan vagyunk, szerencsére Rajnák elvtárs mindenkit beengedett. Ha esetleg a szelleme itt lenne valamelyik oszlop mellett, akkor Rajnák elvtársnak jelentjük, hogy az az idő már elmúlt. Itt nem lesz dressz-kód és a zenekarok is azt játszanak, amit akarnak.”

Majd beszélt a hagyomány felelevenítéséről is: „Egy ikonikus helyszínen vagyunk, hiszen a Budai Ifjúsági Park a magyar rockzene egyik bölcsője, ha nem a legfontosabb helyszíne volt, hiszen 1961 és 1984 között mindenki megfordult itt, aki számított, és talán a legfontosabb szereplők itt ülnek mellettem. Úgy gondoltuk, hogy ezt a legendát fel kell élesztenünk. Tavaly tartottunk egy „Volt egyszer egy Ifipark” kiállítást, melynek nagy sikere volt, és tavaly év végén már az Omega együttes is fellépett a Várkert Bazár színpadán hatalmas érdeklődés közepette. Akkor döntöttük el, hogy a Várkert Bazár legendáját, mely itt él közöttünk, újra kell éleszteni. Június 15-én a Piramissal kezdődik a program, mely végül a Karthago koncertjével zárul augusztus 26-án. Mindenkit szeretettel várunk itt, a Várkert Bazár Öntőház udvari színpadán.”

A zenekarok képviselői inkább az Ifiparkkal kapcsolatos személyes élményeiket osztották meg velünk. Elsőként Révész Sándor beszélt: „A Piramis életének egy nagyon meghatározó, mindmáig dokumentált részével tiszteleg az egykori Budai Ifjúsági Park előtt, ugyanis ’A nagy buli’ című koncertlemezünket 1979. szeptember 23-án itt vettük fel. Azt a tömegfúziót és azt az együttműködést a színpad és a közönség között nagyon hitelesen dokumentálta az az akkor még bakeliten megjelent korong. Mindmáig nagyon veretes darabja a Piramis életművének. Nagy öröm, hogy ennyi év után felkérést kaptunk, hogy Janóval és fiatal társainkkal itt játsszunk, ebben a festői környezetben. Az asztal szélén látom (Frenreisz) Kareszt, akinek egy gyönyörű lakása volt szemben a Duna-parton, neki könnyű volt bármikor átugrani ide, de akár ide is látott, ha nagyon akart. Nagy örömmel hívunk minden zenebarátot, aki érdeklődik a Piramis Évek produkciója iránt. Erről röviden annyit, hogy négy fiatal zenésztárssal mi ketten, mint őskövületek határoztuk el ezt a koncertsorozatot immár több mint egy éve, már az országhatáron túlra is eljutottunk vele. Köszönöm, hogy meghallgattatok és adom egy szóra Janónak a mikrofont.”

„Sanyi a lényeget úgyis elmondta, csak pár szót tennék hozzá. Amikor följöttem ide, elájultam, olyan gyönyörűen megcsinálták ezt a helyet. Abban az időben, a hatvanas évek második felében sokat jártunk ide, amikor még nem volt komoly zenekarunk, akkor is, mint »zsűri«, jöttünk a nagyokat megnézni. Nagyon örülök annak, hogy egy ilyen csodálatos kezdeményezés indult, egy kicsit visszamegyünk a gyökerekhez, újból koncertek lesznek az egykori Ifipark helyén.” – vette át a szót tényleg csak egy percre Závodi János.

Laczik Fecó a Beatrice egyik delegáltjaként érkezett, az ő története is különleges volt: „Az én sztorim ezzel a hellyel kapcsolatban nagyon rövid lesz: életem első koncertjére szerettem volna ide bejutni, a hosszú sorból engem szépen kiemeltek, és soha többet nem jutottam be ide, ugyanis nem sokkal később bezárt az Ifipark. Eredetileg egy Bikini-koncertre jöttem, ahol átalakult Beatrice-koncertté az egész. Ez még a Nagy Feró-féle Bikini volt, '84-ről beszélünk. Nekem azért furcsa ez, és egyben nagyon jó érzés is, hogy itt játszhat a Beatrice augusztus 6-án, mert most végre – életemben először – bejutok ide, és remélem, nagyon sok olyan régi rajongó is eljön, aki annak idején ott volt azon a bulin, amire én nem tudtam bemenni, és sok új, fiatal rajongó is megnézi ezt a gyönyörű helyet.”

Nagy Hunor Attila, mint a jelenlévő zenészek legfiatalabbja, nem rendelkezett személyes emlékekkel a helyről, de izgatottan beszélt a várható koncertről: „Egy kicsit most remeg a lábam, mert egy ilyen asztalhoz, ilyen emberek mellé leülni nekem kicsit szokatlan. Két dolgot szeretnék mondani: a neten talált információk szerint – eltekintve ettől a Bikini-időszaktól – 1978. augusztus 10-én, vagyis 39 éve volt itt az utolsó Beatrice-koncert. Szóval van elmaradásunk bőven, több nagylemez is megjelent azóta, igyekszünk majd minden időszakot feleleveníteni. A másik, hogy van egy csomó zenésztársam, aki velem egykorú, mint például (Szebelédi) Zsolti a P. Mobilból, és hatalmas megtiszteltetés nekem/nekünk, hogy huszonévesen ilyen zenekarokkal, ilyen kultikus helyen léphetünk föl.”

Török Ádám a Mini képviseletében valóban meghatározó személyisége volt annak az időszaknak és azoknak a koncerteknek. „Nem gondoltam volna – még pár évvel ezelőtt sem –, hogy még egyszer az Ifiparkban fellépek. Ez egy csodálatos hely volt nekünk zenészeknek, és a közönségnek is. Csak nézzetek körül! A királyi vár, a parlament, a Lánchíd... Azt hiszem, ilyen hely nem volt a világon sehol, ahol rockzene szólt. Az én egyik legnagyobb emlékem 1969-be vezet vissza, pontosan augusztus 6-án volt az első nagy Mini-buli, Badacsonyból jöttünk fel autóstoppal Janóékkal, épphogy beestünk a színpadra, ahol Radics Béláék előtt játszottunk – nem sok ember volt, úgy hét-nyolcezer – és óriási sikerünk volt, ezzel futottunk tulajdonképpen be. Aztán voltak a P. Mobil-keddek, amit most fogunk megismételni augusztus 12-én (szombaton), ahol több ezer volt minden kedden este. Óriási bulik voltak! És volt a ’10 év rock’ című koncert a zenekar tizedik születésnapján, 1979. szeptember 2-án. Minden ide köt az I. kerülethez, ahol 60 évig éltem, Bem rakpart, Ifipark, Tabán...”

Schuster Lóránt nosztalgiázás helyett a készülő koncertről osztott meg információkat: „A Mini és a P. Mobil utoljára 39 évvel ezelőtt játszott itt együtt. Mindamellett, hogy két világszínvonalú produkcióról van szó, maga a tény, hogy 39 év után újra itt leszünk az Ifjúsági Parkban, az már eleve egy külön mutatvány. A P. Mobil egy élő zenekar, ami azt jelenti, hogy folyamatosan nyomulunk, játszunk, és a mostani koncerten is lesznek vendégeink. Bergendy István, aki először hívta meg ide az akkor még Gesarolként működő együttest, ami idén lesz – a Gesarol négy évével együtt – 48 éves. 48 éve tart ez a történet! A vendégek között lesz még Tunyogi Péter lánya, Tunyogi Bernadett is, Kézdy Luca hegedűs és egy fiatal gitáros, Somogyi Remig, akivel azt szeretnénk demonstrálni, hogy a mai fiatalok között is vannak, akik a rockzenét szeretik és tudják is játszani. A műsorunk este nyolckor kezdődik majd és kettő és fél órán át fog tartani. Ami lényeges és fontos, hogy a koncert után ’Afterparty’ lesz. Ez magyarra fordítva a kezek összemellezése, sörözés, fotózkodás, ismerkedés, barátkozás éjfélig, aztán mindenki menjen szépen haza! Azonkívül a Mobilosok 8. – majdnem nemzetközi – Országos Találkozója is itt lesz, idegenvezetéssel megnézik a parkot, és bejöhetnek a hangbeállásra. Nagyon divatos dolog ez a ’Meet & Greet’, amit külföldi bandák pénzért csinálnak, nálunk ez ingyen van. És hazafelé menet mindenki, aki részt vesz ezen a találkozón, kap egy 50 x 70 cm-es P. Mobil karikatúra-posztert. A P. Mobil / Mini koncertet képben és hangban rögzítjük 10 HD-kamerával és 48 sávon, tehát aki netán nem tud eljönni, az is meg tudja nézni majd valamelyik televízió adásában.”

Frenreisz Károly arról beszélt, milyen rossz volt látnia a romokat a nagy múltú koncertközpont helyén: „Az Ifipark valóban egy ikonikus helye volt a rockzenének, és hogy ilyen szépen megcsinálták, abban talán nekünk is van minimális részünk. Egyszer a televízió meghívott minket Tátrai Tibusszal, hogy beszélgessünk az Ifiparkról, és kijöttünk ide, és egy emelet magas tégla- és sittrakás volt az egész. Úgy nézett ki, mint a háború után. Szomorkodva néztük és találkoztunk egy sráccal, akinek volt valami ’Ifiparkért Egyesület’ vagy valami hasonló nevű csoportja, akiknek az volt a célkitűzésük, hogy az Ifiparkot egyszer rendbe rakják. Borzalmas volt nézni, hogy a város közepén, ebben a gyönyörű miliőben egy romhalmaz volt az Ifipark helyén, úgyhogy nagyon örülünk, hogy a Főváros felkarolta ezt a kezdeményezést és megcsinálták. Ez a mai elrendezés a kerttel szerintem sokkal jobb, mint a régi volt. Régen volt egy beton flaszter, volt itt oldalt egy bárpult, ahol sörért álltak sorba, és ha valaki nem tetszett Rajnák elvtársnak, leütötte egy pillanat alatt. Nem lehetett renitens módon sörözni! 🙂 Szóval örülünk ennek a felújított helynek, és örülünk annak, hogy van egy ilyen kezdeményezés, hogy az ikonikus Ifipark ikonikus bandákkal csinál pár koncertet. 7-8.000 ember talán nem fog beférni ebben az új elrendezésben, de ötezren talán beférnek, ha nagyon sűrűn állnak.”

Az Ifiparkkal kapcsolatos koncertélményeiről így számolt be: „Nekem az első megjelenésem az Ifiparkban nem a Skorpióval volt, hanem a Metróval, Mészáros Márta ’Szép lányok, ne sírjatok’ című filmjében is játszott a Metro itt fönn a színpadon. Talán két kilóval voltam vékonyabb abban az időben, és ugyanannyi hajam volt, mint most… Jó volt újra megnézni azt a filmet! De most a Skorpióval játszunk majd egy bulit, pár éve volt a 40 éves jubileumi Skorpió koncert, szintén itt, az I. kerületben, a Tabánban, és Török Ádinak nagy szerepe van abban, hogy azok a május elsejei koncertek is életre keltek. Most egy »Best of Skorpió« felállásban játszunk egy ideje, ez azt jelenti, hogy Pálvölgyi Géza billentyűzik, Németh Gábor dobol, Tátrai Tibor és Szűcs Antal Gábor gitározik, és jómagam is játszom a hangszereimen.”

Takáts Tamás melankolikus nosztalgiázásba kezdett: „Azért beszélek én, hogy a végére hagyjam a Főnököt. Nagyon örülünk, hogy ez a hely létezik újra, még ha nem is zenélnek itt, akkor is szép, egyszerűen a városnak egy gyöngyszeme. Én minden tekintetben átéltem ezt az Ifipark-érzést, a nyakkendőt kivéve, mert akkor még pici voltam, mikor kötelező volt a nyakkendő. De álltam fönt a kerítésen túl vágyakozva, hogyha majd 18 éves leszek, engem is beengednek, és kintről néztem, ahogy a barátnőm benn egy idegen fiúval csókolózik. Aztán később már járhattam ide P. Mobil és Mini koncertekre – mert bevallom őszintén, nagy P. Mobil-rajongó voltam – és itt találkoztam először a Szigeti Ferivel is, aki egy Krokus-koncert alatt mondta, hogy jöjjek el meghallgatásra. És megérhettem azt is, hogy a színpadon mi voltunk a sztárok. Tehát nekem ez egy csodálatos helyszín minden tekintetben: szerelmek szövődtek ezen a helyen, fontos zenekarokat láttam itt élőben, és nagyon boldog vagyok, hogy ismét létezik ez a hely.”

Szigeti Ferenc elmondta, hogy gyakorlatilag itt verbuválódott a Karthago, nemcsak Takáts Tamással, de Kiss Zoltán Zéróval és Kocsándi Miklóssal is itt találkozott először, és lerántotta a leplet a Requiem nem tervezett karrierjéről is: „A Karthago több ponton kötődik ehhez a helyhez. A zenekarnak az a különlegessége, hogy mi 38. éve együtt vagyunk, változatlan felállásban, és ilyen Magyarországon egyáltalán nincs még egy, de talán még Európában is nagyon kell keresni. Gyakorlatilag itt szerveződött a zenekar, ahogy 1979-ben nézegettem a koncerteket, itt láttam meg Tamást, itt lépett hozzám Kiss Zoli, hogy »Úgy hallom, hogy basszusgitárost keresel. Én vagyok az.« Aztán lejött egy próbára és be is vált. Kocsándi Mikit szintén itt találtuk meg, ő akkoriban az S.O.S. együttesben játszott, konkrétan a Krokus előtt, szóval itt kötődtek a barátságok a zenekarral. Annak idején sok nyitókoncertet adtunk május elsején, tízezer ember előtt, és egy alkalommal, 1981-ben itt játszottuk először a Requiemet, amit a Székesfehérváron meghalt fiatal fiú emlékére írtunk. Úgy terveztük, hogy egyetlen egyszer játsszuk el, csak itt, csak ekkor. De működött a karzaton egy stúdió, ahol minden koncertet rögzítettek, hogy pontosan miért és mit hallgattak vissza ebből, azt most már nem kell magyarázni, a lényeg az, hogy a Karthago koncertjét is fölvették, és két hét múlva visszahallottuk a dalt a Szabad Európa Rádióban. Sok éven át nem tudtam, hogy került ki hozzájuk a felvétel. Aztán éppen egy, az Ifiparkról szóló tévéműsorban együtt ültünk Kóbor Jánossal, ahol szintén elmeséltem ezt a sztorit, hogy fogalmam sincs, hogy került a Szabad Európa Rádióhoz a felvétel, amikor Jani megszólalt: »Én tudom. Én vittem ki.« Kiderült, hogy ők annak idején sokat jártak ki Münchenbe, és volt a rádióval egy barter megállapodásuk, hogy visznek ki magyar felvételeket, cserébe kapnak pár nyugati lemezt, amit hazahozhatnak. És még egy kötődés, annak idején itt vettem, a hátsó bejáratnál a Gibson SG gitáromat, amin azóta is játszom, immár 38 éve.”

A Ifipark sajtótájékoztatójának végén az Ivan & The Parazol két tagja tette fel a pontot az i-re, a Becsület akusztikus változatában Vitáris Iván hangját érdeklődéssel figyelte a Piramis énekese is.

A „Volt egyszer egy Ifipark” koncertsorozat idei koncertjei:

június 15. – Révész - Závodi: Piramis évek
augusztus 6. – Beatrice
augusztus 12. – Mini együttes, P.Mobil: Csoda történt
augusztus 25. – Skorpió
augusztus 26. – Karthago

Legutóbbi hozzászólások