„Minden időt megpróbálok kihasználni, hogy kreatív maradjak”: Interjú Arjen Lucassennel

Sok éve követem Arjen Lucassen munkásságát, így mindig kíváncsian vártam, hogy éppen mivel rukkol elő a holland muzsikus. Személyes kedvencem mindig is az Ayreon volt, így örömmel ragadtam meg az alkalmat, hogy beszélhessek a projektről magával a zeneszerzővel. A ’The Source’ című operával kapcsolatos dolgok mellett több kérdés is felmerült bennem, amikre egészen eddig nem kaptam választ. A jókedvű és mindig beszédesnek látszó Arjennel Skype-on beszélhettem.

Hard Rock Magazin: Az utóbbi években sok minden történt az Ayreon körül. Először szeretném, ha egy kicsit a ’The Theater Equation’-ről beszélnénk! Ott voltál az előadásokon?

Arjen Lucassen: Természetesen láttam, az egész produkció előkészületeibe bevontak. Én magam választottam ki az énekeseket és a hangszereseket is, sokat segítettem, hogy létrejöhessen az előadás. A műsor alatt a színpad mögötti részben voltam, ott próbáltam inspirációt adni az énekeseknek és a zenészeknek. Közben persze kikukkantottam a közönségre is, és csodálattal töltött el a reakció, amit ott láthattam. Sokan közülük boldogok voltak, olyan is akadt, aki mosolygott, de az is előfordult, hogy valaki sírt. Érzelmekkel teli esték voltak azok, amiket akkor átéltünk.

HRM: A ’The Theater Equation’ a színházban mindösszesen négy alakommal volt látható. Ha ennyire sikeres volt az előadás, miért nem indult turnéra a produkció?

AL: Ez egy színházi előadásnak készült az első perctől kezdve, nagyon bonyolult lett volna ezt turnéra vinni. Az összes előadásra ugyanabban a színházteremben került sor, hiszen rengeteg kellékünk volt. A hatalmas színpadon még egy autó is ott állt, nem is beszélve a rengeteg emberről, fény és hangtechnikáról. Így sajnos kizárt volt, hogy a turné szóba kerüljön, nem tudtuk volna megvalósítani.

HRM: Ki adta az ötletet, hogy rögzítsétek egy DVD/Blu-ray kiadványhoz az egyik előadást?

AL: Igazából az a sok ember adta, akik nem lehettek ott. Az egész stáb egyetértett abban, hogy vegyük fel, hogy azok is láthassák, akik nem tudtak eljönni. Én irányítottam a filmezés és a hangsávok munkálatait is. Örülök neki, hogy végül a sztereó mellett 5.1-es Dolby-hangzás is készült.

HRM: Mesélnél nekünk arról, hogy miért döntöttél úgy, hogy a film megjelenése után elhagyod az InsideOut Musicot és új lemezszerződést írsz alá a Mascot Label Grouppal? Mi állt a döntésed hátterében?

AL: Nos, igazából nem szakítottam velük. A mai napig is szerződésben vagyunk, hiszen az összes egyéb projekt és a Star One zenekar még náluk van. Egyetlen okom az volt, hogy az ayreonos szerződésem lejárt. Az új kiadóval, a Mascot Label Grouppal pedig már korábban is kapcsolatban voltam, ők adták ki a ’Guilt Machine’ albumot. Ők egy holland cég, akik igen közel vannak hozzám, fél órát sem kell autóznom otthonról, ha el akarok hozzájuk menni. A kiadónál mindenkinek bemutattak, nagyon megkedveltek engem és én is megkedveltem az egész csapatot. Aztán persze szóba került a kérdés, hogy mi lenne, ha az Ayreon is hozzájuk tartozna. Elmondtam nekik őszintén, hogy épp akkor járt le a szerződésem az InsideOutnál és az volt a szándékom, hogy meghosszabbítom velük. Majdnem fél évig gondolkodtam, mire sikerült meghoznom a döntést, hogy rendben, akkor jövök a Mascothoz. Azt hiszem, hogy egy új kezdetre is szükségem volt!

HRM: Gratulálok az új lemezhez, a kiadónak köszönhetően már megismerhettem azt. Csodálatos lett! Mi vezetett oda, hogy ismét a sci-fi témában alkoss?

AL: Nagyon köszönöm! (nevet) Igazából az összes Ayreon-album science fiction történetű, így nem volt nehéz ez a döntés. A legutóbbi album a ’The Theory Of Everything’ egy pici kitérő ebből a műfajból. Szerintem a sci-fi az a nyelv, amivel ezt a mostani világot jól le lehet írni. Egész életemben zárkózott módon éltem, nem nézek tévét, nem olvasok újságot vagy könyveket. Szeretek kilépni a valóságból és egy képzelt világba belépni. Szerintem a science fiction a legjobb hivatkozás arra, hogy az igazi világban mi is történik valójában.

HRM: Azt mondtad, nem olvasol könyveket. De akkor honnan merítesz ihletet ehhez? Filmekből?

AL: Nagyon sok filmet és TV-sorozatot nézek, ez a hobbim. Mindennap nézek valamit, de azt nem mondanám, hogy direkt innen merítek inspirációt. Azt hiszem, jobban ösztönöznek azok a levelek és üzenetek, amiket például rajongóktól kapok. Volt például egy ilyen, hogy „Depressziós voltam, és miután megismerkedtem a zenéddel, az új erőt adott nekem az élethez.” Az ilyen típusú üzenetek tudnak valójában ösztönözni arra, hogy új zene írásába kezdjek.

HRM: Ezek szerint szoros kapcsolatban állsz a rajongóiddal?

AL: Igen, így van. Talán azért is, mert nem szerepelek, nem zenélek élőben többet. Több mint húsz éven keresztül zenéltem aktívan.

HRM: Elmesélnéd, hogy miért döntöttél úgy, hogy nem állsz színpadra többé?

AL: Millió okot tudnék neked mondani, de a legfőbb az volt, hogy nem szerettem. Úgy tekintek magamra inkább, mint szerzőre vagy producerre, és úgy érzem, ezek azok a feladatok, amiket jól csinálok. A fellépések előtt mindig ideges voltam, sosem éreztem magam túl jó előadónak. Nem szeretem az utazást sem, az emberekhez való alkalmazkodást sem. Sosem szerettem, ha ugyanazokat a nótákat kellett minden egyes este eljátszani. Minden egyes ilyen napon azt éreztem, hogy ez nem az én világom, szerettem volna otthon lenni, hogy a stúdiómban ismét kreatív lehessek.

HRM: Ismét neves énekeseket hallhatunk az új anyagon! Milyen volt velük együtt dolgozni? Mindenki eljött hozzád?

AL: Igazán könnyű volt velük! Azért választottam őket, mert ők a világ legjobbjai! (nevet) Semmit sem kellett mondanom, mindenki tudta, hogy mit kell csináljon. Általában eljönnek hozzám, de ez alkalommal igazán elfoglalt volt mindenki, így nagyon kevesen repültek, jöttek el. Most Michael Eriksen a Circus Maximusból, Floor Jansen a Nightwishből és az Epica énekesnője, Simone Simons. A többiek mind a saját, vagy hozzájuk legközelebbi stúdióban vették fel a maguk részét. Az interneten keresztül juttatták vissza a felvett anyagokat.

HRM: Nem könnyű egyet kiemelni ebből a tizenkettőből, de mégis egyvalakivel kapcsolatban szeretnék megtudni valamit. Azt hallottam, hogy Tobias Sammettel nem voltál túl jó viszonyban. Most mégis az egyik szereplője az operádnak. Milyen nézeteltérés volt köztetek?

AL: Ez az egész dolog egy vicc! (nevet) Mind a ketten egyidőben jelentkeztük egyszer új albummal, és persze volt olyan énekes is, aki mind a kettőn szerepelt, például Jorn Lande, Bob Catley. Valójában az időzítés sodort össze minket, és persze elkezdték a két dolgot összehasonlítani. Tobias emiatt nagyon ideges volt, és egy magazinnak adott interjújában mondott valamit az Ayreonnal kapcsolatban, amit nem akart. Rögtön utána küldött nekem egy e-mailt, amiben leírta, hogy mit mondott egy magazinban, de azt nem úgy gondolta, és nagyon bírja a zenémet és engem is. Aztán visszaírtam neki, persze viccelődve, hogy „nagy seggfej vagy és utállak”. Mindig is ilyen vicces módon társalogtunk: „utállak, mert neked ott volt Alice Cooper és Bruce Dickinson a lemezeden”. Szóval valójában semmi komoly, mi így viccelődünk egymással. Az egész egy nagy vicc!

HRM: Volt olyan énekes, akinek a produkciója megfogott téged? Volt közülük esetleg kedvenc?

AL: Mindegyik énekesre igazán büszke vagyok! Ha nem lennék 100%-ig elégedett, akkor nem szerepelt volna a lemezen. Az új album esetében ez meg is történt, volt két énekes, aki elküldte nekem az anyagát, de végül nem használtam fel. Mindennel, amit az albumon hallani lehet, tökéletesen elégedett vagyok.

HRM: Volt olyan zenész vagy énekes, aki nem tudta elvállalni a felkérésed?

AL: A legtöbben azok, akik a korábbi években sem tudtak eljönni. A saját hőseim, példaképeim, mint Robert Plant, David Gilmour, Brian May és Ritchie Blackmore. Ők azok, akiket minden egyes alkalommal megkérdezek, amikor Ayreon-lemezt készítek, de vagy nem elérhetőek, vagy nem szeretik a zenémet, vagy nem is ismerik a zenémet. Most már elég közel jártam ahhoz, hogy sikerüljön Brian Mayt elcsábítanom. Személyesen válaszolt a levelemre, hogy érdekelné a dolog, de a végén sajnos mégis nemet mondott.

HRM: A ’The Theater Equation’ filmben látható volt egy teljes zenekar! Miért nem velük rögzítetted az új lemezt?

AL: Abból a csapatból sok zenésszel már régóta együtt dolgozom. Ed Warby dobol szinte minden lemezemen, Ben Manhot hegedül, Jeroen Goossens fuvolázik, Joost van den Broek zongorázik és Maaike Peterse csellózik. Ezekkel a zenészekkel dolgozom a legtöbbet. A többi hangszer az (gitár, basszusgitár és szintetizátor), amit saját magam szoktam felvenni. Valójában ez ad értelmet az életemnek, hogy ezeket csinálhatom!

HRM: Zenei értelemben több újdonsággal találkoztam ezen a lemezen. Gondolok itt a második lemez hard rock himnuszára (Into The Ocean), vagy az első korongon található power metalos dalra (Run! Apocalypse! Run!). Ezeket miért ilyen stílusban írtad?

AL: Nem okozott különösebb gondot, hiszen csak visszatértem a gyökereimhez. Gyerekkoromban sokat hallgattam Ritchie Blackmore játékát, az Into The Ocean című dalon erős Rainbow hatást lehet érezni. A Run! Apocalypse! Run!-on pedig a Kill The King, egy másik dal kapcsán pedig a Man On The Silver Mountaint tudnám említeni, mint forrást. Ezek nyújtottak ihletet. Ezeken a zenéken nőttem fel, aztán 1975-től kezdve pedig rengeteget játszottam őket a Bodine és a Vengeance nevű zenekarokkal. Így mondhatom azt, hogy a véremben van ez a stílus és persze szeretem is.

HRM: A gitárjátékodban is hallottam friss dolgot, mégpedig a bluesos hangszíneket, illetve egy Fender-gitárt is láthattunk nálad. Mi okból változtattál?

AL: Az összes szólót a Fender-gitáron játszottam most, mert ennek a hangszernek igazi személyisége, karaktere van. Úgy gondolom, ez a gitár sokkal érzékenyebb, mint más típusúak. Itt is korábbi példaképeimet: Ritchie Blackmore-t és David Gilmourt tudnám említeni, akik szintén ilyen hangszeren zenélnek. A bluesos hatás – amit említettél – inkább Gilmournak köszönhető. Ő volt az, aki bluesos elemeket használt a dallamaiban, ezt próbálom én is követni. Önmagában a blues viszont nem érdekel, de ezt korábban is hallhattad már, de ha egy jó dallamba ötvözöl egy kis blues-hatást, az úgy érdekes lehet.

HRM: A kiadvány az előrendelési fázisban van még, de a kiadó közlése szerint a színes lemezek, a tesztnyomások és az 5 lemezes Earbook is teljesen elfogyott!

AL: Részben igazad van, a vinyl lemezek tényleg elfogytak, de az Earbook változatból az én kérésemre készítenek még. Óriási az érdeklődés a lemezre, amire én magam sem számítottam. Úgy néz ki, valami történhetett, mert ekkora sikere még egy lemezemnek sem volt, lehet, hogy sikerült egy jó anyagot készíteni. Már az előrendelési számok is a padlásig érnek, a kiadónak is ez a legnagyobb előrendelési sikere. Szóval én is és a csapat is nagyon boldogok vagyunk. Nagy öröm ez a számunkra! Az évek sora alatt úgy érzem, sikerült egy olyan rajongói bázist kiépíteni, akik mindig örültek annak, ha egy-egy különleges csomagot összeállítottam, vagy éppen egy újdonsággal kapcsolatban mutattam meg egy pici részletet. Azért készítettünk most olyan különleges variációkat, mint ez az ötlemezes kiadás, hogy az emberek ne csak letöltsék, hanem vegyék meg inkább. Így sokkal többet kaphatnak azok, akik megveszik a kiadványt, mint ha szimplán letöltenék, vagy meghallgatnák valamelyik online felületen. Ez egy igazán költséges mód, de úgy érzem, hogy végül így lehet ez a kiadvány sikeres. Ez a siker jelenti számomra az élet értelmét, hogy adhattam valamit az embereknek.

HRM: Kinek az ötlete volt, hogy minden egyes előrendelt lemezt aláírj?

AL: Teljes mértékben az enyém, mert a rajongóim nagyon szeretik, ha egy ilyen különleges példányt kaphatnak. Mindig is szívesen dedikáltam a lemezeimet. Ebben az esetben viszont ez nagyon kemény munka volt, hiszen öt napon keresztül, napi nyolc-kilenc órán keresztül dedikáltam, de örömmel tettem. Közben a kiadós srácokkal is jól szórakoztunk, viccelődtünk vagy zenét hallgattunk. Ők is látták, hogy ez jó ügyet szolgál, így támogattak benne. Ez a kiadó még arra is figyelt, hogy az újságíróknak is különleges csomagot állítson össze, hiszen CD-n is megkaphatták a lemezt és hozzá pedig a teljes szövegkönyvet. Így tényleg követni lehetett, hogy ki, mikor és mit énekel. Nagyon örülök neki, hogy aláírtam a Mascot kiadóhoz.

HRM: Mesélnél egy picit arról, hogy a szeptemberi „Ayreon Universe” koncerteken mit láthat majd a közönég?

AL: Ez is hatalmas buli lesz, tizenhat énekessel és tíztagú zenekarral a színpadon. Két gitáros, basszusgitáros, dobos, hegedűs, fuvolista és csellista is lesz. „Best Of Ayreon” címmel játszani fogunk minden egyes albumról, minimálisan két dalt albumonként. Lesz egy hatalmas kivetítő a háttérben, sok különleges effektet fogunk használni. Már közel két éve dolgozunk ezen a produkción, mostanában kezdtük el a próbákat. Alig egy nap alatt mind a három előadás teltházas lett, elkelt mind a kilencezer jegy, így sokat dolgozunk azért, hogy ez is óriási siker legyen.

HRM: Milyen terveid vannak? Pihenni fogsz, vagy rögtön belevágsz valami új zenei dologba?

AL: Utálom a pihenést, nem tudok vele mit kezdeni, így mondhatom, hogy újra az írásba kezdek. Minden időt megpróbálok kihasználni, hogy kreatív maradjak, hiszen ez az életem.

HRM: Nagyon köszönöm, hogy beszélhettük!

AL: Én is köszönöm, és remélem, hogy egy év múlva ismét beszélhetünk, talán majd az új élő koncert DVD megjelenése kapcsán.

Készítette: karpatisz
Köszönet a Mascot Label Groupnak!